Kecskés Péter: Mik a terveitek mostanában; a „Volk"-album stílusát akarjátok folytatni vagy vissza akartok térni egy korábbi hangzáshoz?

Laibach: Mi mindig két lépést teszünk előre és hármat vissza. Ez mindig egyfajta tánc, mint a tangó, walzer vagy foxtrott. /nevet/ Sokféle különböző stílust szeretünk, és nem kell ismételnünk azt, amit csináltunk, mert a valóságnak sok oldala van. A nyelv, és különösen a zenei nyelvezet érdekes; valami oka kell, hogy legyen annak, hogy ennyi különböző nyelv létezik. Mi nem akarjuk egyetlen műfaj vagy stílus határai közé szorítani magunkat, mert sok oldal létezik. Ugyanazt a történetet mondjuk, de más szemszögből. Minden nyelvezetnek megvannak a saját szabályai és a saját jellegzetességei.

K. P.: Az egyik interjútokban pogánynak neveztétek magatok. Ez elég érdekes, hiszen sok albumotokon — még a mostanin is — speciálisan keresztény témákkal foglalkoztok, egyéb tematika mellett. Szeretném megkérdezni mennyire fontos a Laibach számára a keresztény hagyomány?

L.: Mi alapvetően minden vallás pogányai vagyunk. Egyikőnk sem követője semelyik vallásnak. A vallást úgy fogjuk fel, mint egy pogány dolgot. A katolicizmus különösen erőteljesen pogány; pogány forrásai, pogány motívumai, római vallásos maradványai vannak. Ezekből a különböző barbár, pogány rítusokból és rituálékból áll össze. A pápa pogány, definíciója szerint. Annak a vallásnak, mely a keresztre feszítésre és a holtak feltámasztására épül, pogánynak kell lennie. Minden vallás pogány.

K. P.: Hisztek-e valamiféle összeesküvés-elméletben? Azért kérdezem, mert a Jézus Krisztus Szupersztár albumotok ebből a szempontból is érdekes.

L.: Annyiban konspiratív, amennyiben a katolikus vallás zsidó összeesküvés. Ez az album, ahogy a mostani is /„Volk"/ a popkultúrával, rockzenével — mint például Madonna, aki maga is egy híres ikon — foglalkozik. Az ő identitása, ahogy a hatvanas és hetvenes évek sok rockzenekarának — nem is említve számos metál-együttest — Krisztus és apostolai elképzelésén alapulnak. A stílus — a hosszú hajú és szakállas zenészek — és a prezentáció azt mutatja, hogy apostolokként mutatkoznak, az üdvhadsereg keresztény-pogány mitológiájának megfelelően. Ez különösen igaz a metál esetében, ezért is választottuk ezt, hiszen ez a legközvetlenebb, legbanálisabb. Egyfolytában a sátánról beszélnek, ami a kereszténységből, a katolicizmusból fakad. Van egy külön „vallásos rock" kategória, ha bemész Londonban egy lemezboltba, akkor vehetsz katolikus punkot, katolikus metált — ez bizarr! Ők popzenészek, és a különbség csak annyi, hogy nekik nyíltan vallásos, katolikus üzenetük van. Dics-himnuszok / „Anthems", a Laibach előző dupla-válogatáslemezének címe, ahogy a „Volk" a különböző országok himnuszait dolgozza fel. Megjegyzés tőlem: K. P./ És a himnusz katolikus zene, de eredetileg pogány volt. Nézzük meg a musicaleket; a főszereplők pápa-csillagként szerepelnek /szójáték a popstar és a pope-star szavakkal. Megjegyzés tőlem: K. P./. A populáris kultúra dominanciája/dominációja érdekel minket igazán.

K. P.: Terveztek további mellék-projekteket is?

L.: Igen, szeretünk ilyen külön-projekteket csinálni; már készen van a LaibachKunstderFuge, ami Bach „A Fúga művészete" c. darabján alapul, reméljük, hogy még ebben az évben megjelenik /2008 májusában jelent meg/. Ha van rá lehetőség, szívesen részt veszünk ehhez hasonló darabokban.

K. P.: Hogyan hangzik majd ez a mű ti interpretálásotokban?

L.: Ez Bach utolsó munkája, és mi az elektronikus zene alapjának tekintjük — Scarlatti mellett. Ő megfogalmazott valamit, ami nagyon modern, ami a saját korunkhoz tartozik. Nincs igazán nagy különbség. A „A fúga művészete" nem egy meghatározott hangszerre íródott, ami önmagában is érdekes. Elhatároztuk, hogy csinálunk belőle egy elektronikus változatot.

K. P. : Hisztek az apokalipszisben?

L.: Az apokalipszisban? Melyikben? /nevet/ Nos, az egész világ felépítése a destrukción és konstrukción alapszik. A probléma abban van, hogy annyira súlyosan építettük fel az egészet, hogy már nincsen semmi, amit fel lehetne építeni; lehet, hogy az emberek félreértették az evolúciót, lehet, hogy csak vírusok vagyunk, amik elpusztítják magukat. Nem kell különösen intelligensnek lenni, hogy az apokalipszisról beszéljünk, hiszen a történelem egésze a pusztítás és építés örök ciklusán alapul. Örülünk, hogy ebben az időszakban élünk, a világ ezen kicsiny sarkában — ez egy privilégium, amit külön megköszönünk, bár nem tudjuk meddig tart, ilyen hatalmon lévő politikusokkal. Ez egy örök kör. Lehet, hogy nem lesz fizikai megsemmisülés, és valami más történik majd.

K. P.: Vannak kedvenc zeneszerzőitek, zenészeitek?

L.: Számos művész, nem szeretném felsorolni őket, de a Kraftwerk zenéjét különösen kedveljük, populáris kultúrában élünk, és amit ők csináltak, az jó példa a minőségi pop-kultúrára, ami a banalitás fölé emelkedik. Ligeti is nagyszerű.

K. P.: Neue Slovenische Kunst (NSK) — helyzetjelentés?

L.: Ez még a nyolcvanas években történt, azok más idők voltak. Azért csináltuk az NSK-t, mert nem használhattuk a saját nevünket, ehelyett egy fekete kereszt állt, név nélkül. Elkezdtünk egy európai turnét, melynek második állomása Budapest volt, 1983-ban. Ezután elhatároztuk, hogy konstruálunk valamit, ami nagyobb nálunk,és hogy más médiumokat is bevonunk: a művészetet, a filmet és a színházat. Ezelőtt is csináltunk már kiállításokat. Csináljunk egy nagyobb mozgalmat, és akik csatlakoztak hozzánk, ők is megalapították saját csoportjaikat, mint az IRWIN-t, a dizájnerek, filozófusok is stb. Alakítottunk egy nagy művészeti, szociális, politikai mozgalmat, ami már önmagában is paradox, hiszen az elnevezés — Új Szlovén Művészet — németül van. Így adva van egy a Laibachnál tízszer nagyobb csoport, mely ugyanazt az esztétikát használja, ugyanazt a princípiumot, és elkezdtük szervezni ezeket a nagy eseményeket. Azonban az idő megváltozott, és a csoportok elkezdték a saját útjukat járni, és elhatároztuk, hogy megalapítjuk az NSK államát, amikor Jugoszlávia szétesett. A világ bármely részéről lehet csatlakozni az államhoz, polgárokká válhatnak, nem tagokká. A saját NSK-interpretációjukat alkotják meg, aszerint, ahogy a valóságot értelmezik.
Vesd el a magot, terjeszd a vírust, és lássuk, ők mit alkotnak. Sok polgárunk van, több, mint a Vatikáné.


(Készítette: Kecskés Péter)