Ugyanaz a mutatvány ismétlődik meg minden alkalommal,
amikor visszajönnek a mezőről, ahová valamikor a neveket
temették, egyetlen mutatvány, mintha az évek alatt nem

történt volna semmi más, amit érdemes volna bárkinek is
elmesélni, szóval csak annyi az egész, hogy amikor egy pillanatra
nem nézek oda, ő félrefordítja a fejét, aztán hirtelen kiemeli

az egyik színt a többi közül, és nézi, hosszan nézi, mielőtt
kicsavarná a nyakát, mielőtt, mint egy bogárnak, kitépné a szárnyait,
mintha tudná, hogy úgysem érek oda időben most sem.