2008 nyár
Pápai Szilvia
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Pápai Szilvia
A múlt pillanatai lassan elhalványulnak az emlékezetben, szép, csalódott, izgalmas, mindennapi, meghitt, jelentőségteljes, szomorú és örömteli pillanatok. Egy illat, egy dal, egy ismerős arc, egy fénykép újra életre keltheti e pillanatokat. Az illat azonban hirtelen elillan, a dal elszökik az éjszakába, az ismerős arc pedig egy múltbeli pillanattá válhat. A fénykép nincs kitéve az idő szeszélyeinek, de képes-e ellenállni a néző a fénykép szeszélyeinek?
Három fénykép, három barátnő. A háttérben Budapest — esti utcái kifakultak, egyszerű vonalakba oldódtak. A képek fókuszában, Budapest kikristályosodott idomaiban, az arcok kiszíneződtek, mesebeli hangulatúvá váltak. A kör, a négyzet, illetve a háromszög így meghatározza a képet és a nézőt is: a néző a mese szereplőjévé válik, amint szembenéz a visszanéző barátnőkkel vagy együtt nevet velük. A mesebeli pillanat tovább él.