2008 nyár
Tari Gergely

„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél

Tari Gergely
Kapualjból
Megjelentél.
A két ajkad közti rés
befoltozta a jelent,
ó ha elküldenél
ravatalra,
parasztnak,
vad gyártulajdonosnak,
háznak, magánnak társasnak,
megismernél, s a magam módján
üdvözölnélek, idegenként, családként,
levessel kínálnál, pedig nincs hideg.
A magam módján enném,
ki nem önteném
zajt csapnék mert fáj a csend fuldoklása
ordítanék számat neveddel tömnéd be,
s ha kérdeznéd:
Jobb-e már?
Felelni kedvetlenül
sem fogok, ha fürkésznél,
arcom kisimult tócsáján
egy papírfecni mi több
meg
nem
mozdulna.
Szeretet
Múló vigasz lennék.
Érzéktelen különc,
A rendes rend gerince,
Ó de mégis porhanyós,
Friss sült húsban az
Irdalt fokhagyma
Kit taszít,
Nem kedvel engem,
De éhes ember mindig
Fel
Falna.
Tehát nem ember vagyok,
Olcsó utánzat,
S hogy nem férnék bele
Zsebbe, szebbe
Mint amilyen az enyém
— ugyanis az szemetes, bűzös —
Lenne.
Még jó, hogy emberek között
Szeretetnek szült anyám,
Megtisztel, hogy fajtársként fogad
Citrom, barack, gomba, fajd, róka
Minden goromba;
Ó esős szemű száz és száz érzelmes
Porondon kóválygó matéria.
S hogy csak segíteni akarok,
Jószándékkal soha ne azonosíts,
Ám rosszakaród sem vagyok.