2008 nyár
Ayhan Gökhán

„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél

Ayhan Gökhán
Nocturne
Tolvaj Zolinak
Terpeszkedem, alvó állat, anyaöl
Veszi körbe puha testem: meggyötör,
Otthon vagyok, régi befőtt, dől a lé,
A hétköznaptól meg szétterpeszkedé —
Forró tejben a nyakamat áztatom,
Árva vagyok, kicsit beteg, árva nyom
Sem jelzi honnét jöttem, és hogy hová,
Sorsomat a nagy Ég kire adja rá?
Örömömből annyiszor vált vak ború,
Mikor döltem korlátodra, Mirabeau?
Múladozom, sötét semmi, őszi bor,
Biliárdasztal pázsitján száll a por,
Nőtlen vagyok, így utazom sorsom át —
Vakargatom lírám csontos potrohát.
A régi nőd
Nyelved savanyú cukorka,
Őszöd csupa szesz,
Párologtatja a testet,
A sarkon kitesz
Rég volt nőd, az autójában
Az ülés zavart,
A padlógázban halál van,
Női elrendelés.
A cukrot égetted a száján:
Csókod savanyú,
Az ég felettetek bonbont
Bontogató ború.
Feszül
Cipel a test, a bőr
Alá mi nem kerül?
Száraz, törődöm
A száj, bőr feszül,
Mintha kihíztam volna
A nyelvet.
Nő
Vágyom a nőt, aki
Combközépen az anyajegy,
Összeélvez: nem beteg,
Hátha kihajt a szám
Bőre a fény, szivárog el.