2008 nyár
Lengyel Tamás

2007-től a Palatinus Kiadó irodalmi szerkesztője. 2008-ban megjelent kötete: Lump úr & Co. (versek, Parnasszus, Budapest, Parnasszus). Legutóbbi műfordítása: Jeanette Winterson: Teher (kisregény, Palatinus, Budapest, 2008)
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél

Lengyel Tamás
svédcseppek
fehér csápjaival sok farém
nyújtózik az ötödikre felém
március tizenkilencedikén
Stockholm puha hideg betonba fullad.
belülről hűt ez a panel.
nincs olyan La Manche Channel
vagy mondjuk a pravoszláv templom
ott lenn a metróállomás mellett
ami még összeköthet.
vállamon a lányom.
kétéves lesz nyáron.
érzi majd hiányom?
holnap már Bizáncon
tapod megint a láb.
svédtorna kicsiknek és nagyoknak
gyerekszemekből fénykorlát feszül
körém valaki terpeszül
korszakalkotó szándékaimon
akartam én de már nem is tudom
mi értelme a tompa ég alatt
beszélni tücsköt bogarat
tolvajt fogni meg madarat
fogatni úgyis elinal
a lét az ember olvasóival
mind a kettővel. pókfonálon
követek egyet még meg is találom
azt mondja felém jó napot
hol volt hol nem volt charme-ja megkopott
drága uram mit akar mindig
vegye észre mikor megintik.
közben mögém kerül a másik
ügyesen a nyakamba mászik
ott leül mintha lennék lóca
vagy egy fa és kiált nézd a bohóca
hogy veri magát mintha kéne
valakinek a szentbeszéde
akarásnak szarás a vége.
gyerekszemek most szomorúan néznek
látják apa már levitézlett
beléje sajdul minden szóatom
szeméből csordul pár homokszem
érzem is hogy magamra öregszem
s mert odvas fáknak külön-maraton
nincs apránként kivágattatom.
Wystan veled Bizánc
szavak híján hagytál
holtak felöklendezte csöndben.
két részeg vagyok a park szélén
egyik vizelni fog
sliccével küzd
nem boldogul
a másik csak bámulja őt.
sakkzseni a nő
mattot ad nekem velem
a néhány emlékezetes napot
áldozati hátamban hagyta
mehetek vétekkóstolónak
ez az én estem
vétek és gyétek
á híján
és szavak híján hagytál.
tudod volt ez a Finnegan
régen nem hagyott hidegen
most hová Yeats
s a többi?
talán kicsinosítsam lelkemet
elegyengessem azt a néhány ráncot
aztán hagyjam el én is Bizáncot?
s ha szemedben megint
pengéket hordozol
hová bújjak majd
hogy éljük túl
könnyű vers leszek nem komor
múló semmiség
ecsettel levegőbe
szavak híján.