Az alkotásoknak valamilyen módon a fővároshoz kell kötődniük. Így áll a Budapest Idomai projekt kiírásában.
1960-tól 1970-ig, a boldog gyermekkorban, a József Attila-lakótelepen laktam. Egy sajátos mikrovilágban, a „város peremén". A főváros peremén, a Mária Valéria telep maradványain épülő, büszke, új lakótelepen. Abban a tíz esztendőben szinte kizárólag ez volt számomra Budapest.
Könnyű, vasárnap délutáni ujjgyakorlatnak tűnt keresni ott most, 38 év után, néhány képet, amin vannak geometriai formák. Gondoltam, sétálok egy kicsit a telepen, közben fényképezgetek. És az előírt négyzetes forma eszembe juttatta, hogy akkor már legyenek a képek fekete-fehérek, olyanok, amilyeneket első, Skolnyik fényképezőgépemmel készítettem ugyanitt, 1966 körül, 6x6-os Forte filmre.
Azután, séta közben, kiderült, semmi sem olyan, mint az emlékekben. Az egykori, immár omladozó zöldséges bolt ajtaja fölött az esőfogó vasváza, a leszerelt gázkonvektor szellőzőjének már csak a helye... Ezek adják a formát.
Talán a második emeleti, egykori szobánk ablaka mögött, a homályban még maradt valami a múltból. Csak az meg nem látszik innen, a földszintről.