Igen, mert kamaszként Hajdúnánáson, „bent", a városban, ahogy nánási nagyanyám mondta a Kossuth utca legvégén, igen, bent a régi piactéren láttam, hogy a református templomnak milyen nagy, de mégis kecses tornya van, és Hajdúnánáson láttam, hogy ugyanezen a téren két templom áll, erre a református, odébb, a tér túlsó oldalán a kisebb, a katolikus templom. És itt láttam, hogy az emberek keresztet vetettek mindkét templom előtt. És Hajdúnánáson láttam, hogy az eklektikus, romantikus küllemű városháza előtt olyan ember-polgár szobra áll, akitől a városházákon féltek egykor azért > mert > a megtalált /anya/nyelv élesebb, mint a..., igen, a nyelv jogot követelhet, keresheti az igaz/i/ mondatokat, és így törhet ki a múltból az eszme, a gondolat. Hajdúnánás főterén. És Hajdúnánáson láttam, hogy Kossuth díszpolgár kardos-hadonászó bronz alakja mellett Bocskai István szobra áll, > mert > ő hagyta itt a városi jogot a konok hajdúknak, igen, így áll maga az ellenállás > a megdermedt kiáltás > a talapzatokon. Igen, és Hajdúnánáson láttam, hogy a Bocskai úton tovább, > tovább a „Bocskai úton" áll egy földszintes épület, melyben régen ellentmondásban a Takarékpénztár és az Úri Kaszinó lakott, ma Helytörténeti Gyűjtemény. És már férfiként láttam meg, és értettem meg valamennyire, hogyan éltek itt hajdú őseim > mert >a nánási Hunyadi utcában áll a tájház, a vályogépület tornácos, náddal fedett, és az udvaron gémeskút, odébb meg a góré, pontosan olyan, mint gyerekkoromban. És Hajdúnánáson láttam, hogy templom mellől, a főtérről sugarasan lendülnek ki az utcák Északnak, Délnek, Keletnek, Nyugatnak, és a régi fadeszkás kerítések, majd kőfalak, a szebb zsindelyes, a modernebb palatetős házak és az örökös kutyaugatás között ezek az utak beletágulnak a végtelenbe. Igen, az utak kifutnak a városhatáron túlra, hogy ott aztán, az alföldi síkságon, a legelők, a szántók, a vályogból épült tanyák között kiszabaduljon a lélek > vagy éppen fordítva, bárhonnan is jöjjön ide az ember már férfiként, ide érjen vissza egyre a keskenyedő országúton, ide, Köztársaság térre, a sárga templomtoronyhoz. És itt érezze magát biztonságban > mert > a város centrumában, a körforgalom köré épült (a kiegyezés után) a hatalom, a műveltség, a kereskedelem. És áll és forog itt mindez a mai napig. És itt láttam, hogy a kül&modern világ eljött Hajdúnánásra is, hiszem van itt zsúfolt parkoló, Blackman Club, Flamingo teremfoci, Gelato, Coca-Cola vs. Pepsi-Cola, Penny Markt, Forever Love Közvetítő, de ez nem zavar, mert láttam művelődési házat, könyvtárat és gimnáziumot. Is.
És itt vettem észre, hogy az odakinti alföldi síkság lassúságra int, türelmet teremt bennem bent > a városban és a lélekben > mert > vettem észre, hogy a dolgok mögött jelzések vannak. Hogy a templomtorony belemutat a végtelen és diadalmas kék égbe, az örök titokba, és a sárga festék alatt ott az idő elve > mert > a templom középkori alapokon áll, de a fiattornyok között fénylő bronzsisak 1810-ben készült, és a nánási templom pontosan a világtájakra van tájolva. És a történelem egy kisvárosban, milyen szépen látható. És így hallottam meg végre hogy, milyen az, ha az itteni nyelv megengedi magának a lassú dallamot, és > mindezért hát > az ítélkező lelkem egyre lassult, és a „kinti" síkság megadja a megfigyelés gyönyörűségét Hajdúnánáson. A Hortobágy szélén. És így a struccfarmon is túl, a Városi Gyógyfürdő medencéi, napozóágyai között vettem észre, az emberi lélek mennyire megszépül akkor, ha test jól érzi magát > mert > itt láttam, hogy arcok szépültek a forró gyógyvíz fölött, és nevetés hallatszott, és így éreztem meg > hogy és mert > ... Igen. És így láttam meg, hogy a várostól nem messze lévő Keleti-főcsatorna nem szép..., de nemtörődöm gyönyörűséggel folyik a víz le Délnek, és a nádas partok között élnek békák, a pontyok, busák, süllők, harcsák, kárászok, és nyári délutánon hajdú horgászok ülnek a parton. És várnak. Csöndesen és türelemmel.