2008 nyár
Faludi Ádám
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Faludi Ádám
Városligeti álmok, avagy mire gondolt a hetedik
Az egész eldobható vezérkar az eldobható rezzenéstelen ábrázatával abba az eldobható irányba nézett látszólag, mint amelyikbe szokott. Egyébként eldobható idők óta ez valójában nem fedte az eldobható valóságot, de egy eldobható téren félkaréjban az eldobható oltalmazók alatt az eldobható nézelődők eldobható kedvére tenni, olyan, mint megkísérteni az eldobható lehetetlent. Úgy teszel, mintha. Ezzel még az eldobható idegenek is legyűrhetők egy eldobható pillanatra.
Szóval, mint egy eldobható rezesbanda bronzból, néztünk abba az eldobható irányba, hogy váltsunk már pár személyes eldobható szót is, én különösen néztem, mert épp olyan eldobható napom volt, épp egy olyan eldobható napra riadtam egy újrahasznosítható álomból. Tulajdonképpen ittlétem első pillanatától kezdve szót szerettem volna váltani majdnem mindenkivel, kivéve azokat az elpuskázott esztendőket, amikor szóváltásba csak keveredni lehetett errefelé a mindenkikkel.
Napumukli Szent János kidől egy eldobható ablakból, rá az eldobható összes ligetre. Liget ez? Talán csak az eldobhatóknak liget, mert nem láttak még nem eldobható ligetet. A liget olyan hely, ahol a közelben nincs eldobható lakhely, nincs eldobható szögletes, amelyikben kihúzható egy élet az első eldobható összedőlésig. Az eldobható szögletes összedőléséig. Mert ezek az eldobhatók előbb-utóbb összedőlnek. Ez az eldobható tapasztalat.
A liget eldobható dombon áll, eldobható füvön lehet megközelíteni, eldobható nyári délelőttön az eldobható ember leple alatt. Eldobható árnyék várja az eldobható embert a csendes eldobhatóban, és vaskos derekú fák oltalmazása is belejátszik ebbe az eldobható képbe, de talán jobb is, hogy ott az eldobható mindegy. A liget az eldobható lankán, eldobható finom füvecskével, eldobható virágokkal, eldobható gombák sokaságával, ó eldobható isten, de szép is az az eldobható ligetecske ott az eldobhatóban!
Állok itt ezen az eldobható talapzaton, aztán senki nem tudja, hogy az eldobható arkangyal mit szárnyal itt az eldobható égboltozat alatt, mi is az eldobható ark, ó ark, ó ark, ráadásul eldobható szándékkal ideteremtve velem együtt. Nézem az eldobható forgalmat, az eldobható gyönyörű fiatal testeket, az eldobható tudatlansággal felszerelve, miközben tudom, hogy mindez az eldobható szegénykékbe iparilag került bele tervek és szándékok szövetén szűrve át. Szegény kék, szegény kék. Ráadásul mindegyik eldobható lányba az eldobható végtelenségig bele vagyok esve, mindegyiket tudnám szeretni az eldobható szeretetemmel és az eldobható testemmel, az eldobható gyönyörűségemet nekik adnám az eldobható utolsó összeomlásomig. Node, csak itt meredezek egy eldobható ló nevű lovon, az eldobható emlékezetem vezéreként, mint eldobható semmi egy eldobható téren.
Nézelődöm, mert a négyelődések ideje lejárt, de a helyzet úgy újrahasznosítható, ahogy van, itt álvitázik alattam Sorskizárt és Faszkivan. Kakalifornia eldobható digitálisan, mondanám az eldobható, külsőleg használatos kicsinek odalent, mondanám, hogy elviszlek sétáni, vagy sátáni, de úgysem értené, már kezdek eldobhatóan befuccsolni, ahogyan ezeket az eldobható éveket számolom itt össze, úgyhogy nyelvileg is nehezen látok át a szitán. Sétán, sátán? Sorskizárt és Faszkivan, boldogok boldogtalan.
Hozzátenném, hogy ez a hetedik, márt korántsem a hetedik pozíció, eldobható vezérlő urak. Ond, Kond után már Toshiba egyesít eggyé kettőt, és csak utána jövök én, mert az eldobható felvásárlások eldobható ideje jött el eldobható feleim. Bár erre egyszer már felhívtam az eldobható figyelmeteket.
Nem tudom, meddig bírjuk az eldobhatót. De addig jó itt. Amíg az eldobhatót bírjuk. Mint olyasfajta valamik, tán valakik, mint egy emberre emlékeztető miazistenis. Háttérben ark-angyal. Úgy értem, innen nézve. Arccal háttal a Ligetnek.