2008 nyár
Peter Semolič
(1967, Ljubljana) Általános nyelvészetből és kulturális szociológiából diplomázott a ljubljanai Bölcsészettudományi Karon. Önálló szabad művészként él. Harmadik verseskötete után vissza akart vonulni a költészettől, de azóta már kiadta 7. kötetét is. Az 1990-es évek utáni fiatal szlovén költészet egyik jelentősebb képviselője. 1997-ben a Vilenicai Kristály és a Jenko-díj nyertese. Verseskötetei: Tamariska (Tamariša 1991), Bizánci rózsák (Bizantske rože 1994), Szó szavakból (Hiša iz besed 1996), Körök a vízen (Krogi na vodi 2000), Kérdések az útról (Vprašanja poti 2001), Határ (Meja 2002), Barjai tüzek (Barjanski ognji 2004), Neked való hely (Prostor zate 2006).„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Peter Semolič
Ljubljana-koper
Annyi meg annyi kupé található a Ljubljana-
Koper közti vonaton. Annyi meg annyi
kupé és mindegyikben emberek. Zárkózottak.
Magukba fordultak. Mi a kalauz, aki tiszta
uniformisában a megállók neveit kiáltozza?
Mi történik az utasokkal, akik kiszálltak?
Utazunk, úton vagyunk. Itt az egzisztencializmus
munkálkodik. Itt Jung skatulya-féle
metaforája lép működésbe.
Utazunk. Pierók, Harlekinek, Colombinák.
Utazunk. Örvendezve, szomorúan, közömbösen.
Utazunk. Črni kal.* Tenger, tenger.
A fény apálya nem köt össze minket.
Mindegyikünk a saját skatulya-szerű kupéjában.
Mindegyikünk a saját sebével.
Mindegyikünk a saját estéjével.
*A tenger mellett fekvő kisváros, melynek közelében egy 1065 m hosszú viadukt található.
A fužinei terek
oázisai a csendnek, a béke oázisa,
amikor keleten sápadozik az éjszaka.
A fužinei terek a kora hajnal
pírja alatt sápadozó virágszálak.
A fužinei terek korán kelő munkások
és későn fekvő szeretők magányos útja.
A fužinei terek induló kapkodások
és lomha, talán titkos érkezések.
A fužinei tereken át a távoli
Alpok felől lágy szellő fújdogál
és összegyűjti az elszórt újságpapírokat.
