Helló, most nem kolbászos-rájás lesz, hanem primitív vacsora,
de akkor is össze kell magadat oroszlán alakúra hajtogatnod,
hogy beleférj a tévében futó gnúcsorda után vadászó állatba.
Szeretnéd elkerülni, de a következő lépésed mindenképpen félre lesz,
és fel kell tápászkodnod a privát kutyatejes és gubacsos hegyoldaladból,
mert mosatlan evőeszközöket ültettek a hátadba, amikor nem figyeltél.
Tudod is, ki csomózta össze a szavaidat, de nem kábítod el,
mivel rég kinőttél abból a korból, hogy cserebogarakat vegyél a szádba,
és különben is csapatostul költöznek be foteledbe a félszemű macskák.
Ha a folytonos köpködés helyett egyszer tüzet tudnál adni a vágyaidnak,
vagy a tűzhelynek, vagy elég a szájharmonikájával idegesítő csövesnek,
akkor érezhetnéd végre, hogy milyen érzés lehet érezni.
De ez még a jövő zenéje, letöltötted és dúdolgatod, mint ahogy
a nőstény patkány nyalogatja újszülött, csupasz kis férgeit
az együttélés simává izzadt réseiben és repedéseiben.
Várod, hogy a berregő hang után sikoltozni fog a lépcsőház,
az ajtó kinyílik, és a sátán személyesen hoz neked poklot vacsorára.
Te csak bámulsz, majd becsukod a mellkasodat és lefordítod a tükröt,
hogy a ház előtt parkoló fekete autó hangtalanul guruljon tovább újabb áldozatok felé.

Budapest sáros lábnyomai alatt, egy egyetemi pincében áll a tartály,
ahol a sűrű, átható formalinban lebegnek az erezetlen hullák.
Ma reggel felébredtél, és most már te sem vagy kívülálló.
azt hitted, hogy kellemes lesz, vagy legalábbis közömbös, de inkább rémisztő,
ahogy képzeletbeli békák nyáladdzák össze a tested, majd hirtelen eltűnnek.
Az agyad tartály, a kezed és a mozdulataid is, melyeket véletlenszerűen
halásznak ki a kezdő elsőéves orvostanhallgatók boncolásra.
A szívedből is tartályt kovácsoltak, gyakran kongatják meg kívülről.
Sőt, tartály az egész tested, az állatkert, a város, a forradalom,
és minden olyan rendszertelenül kavarog a világot átható érzelmekben,
hogy ha látod a négyszögletes, sápadt fényt és hallod a teremtés-szerű hangot,
akkor viseld újra az idő formalint kicsavaró, asztalra helyező erejét,
mert magatehetetlenül heversz majd egy minden boncnoknál hatalmasabb,
eltakart arcú ember steril szikéi és tiszta csipeszei előtt kiszolgáltatva.