A graffiti mint művészi kifejezésmód korán kialakult Szlovéniában. 1981-ben a ljubljanai Disco FV raktárhelyiségeinek falain tűntek fel az első feliratok és szlogenek. Ezek kódolt szövegek voltak, amit csak a beavatott tagok vagy a Disco látogatói ismerhettek. Először csak pankok foglalkoztak — elsősorban tehát szöveges — graffitik festésével, a képi változataik csak később jelentek meg. 1983-ban már megrendezték az első graffiti-kiállítást a Disco FV új épületeiben (MC Felső Šiška), Szt. Urh (Sveti Urh) címmel, melyet az R Irwin S csoport szervezett. Képeiket a klub tánctermének falára festették fel. A graffiti-képek ötletét a Szt. Urh magaslaton kivégzett partizánokról készült fotók adták. Ők készítették el az „erotikus graffiti" kiállítást is, melyet szintén fotók ihlettek. Ezen a kiállításon a csoport egyrészt feldolgozta a festészet és a fotó közötti kapcsolatot, másrészt a graffiti-képek és a helyiség közti viszonyt. Az R Irwin S csoport képein érződik ugyan az amerikai graffiti-művészet hatása, de csak formális értelemben, hiszen ikonográfiájuk teljesen más.
A '90-es évek elején tovább folytatódott a fejlődés, melyben nagy érdemeket szerzett a ljubljanai Strip Core csapat. Ők elsősorban falakra rajzoltak. Úgy gondolták, hogy a graffiti művészet, és meg kell különböztetni a mindennapi firkálástól. Később nem csak falakra, hanem vászonra, kartonra, fémre és fára is készítettek alkotásaikat. Ezeket később felhasználták a 2227 zenekar koncertjein, díszletként. 1992-ben Ljubljanában a KUD France Prešeren épületében kiállítást rendeztek, melyen a graffitik illegális voltát és jelentőségüket hangsúlyozták. A graffitiről úgy beszéltek, mint egyfajta sajátos életmódról, amely spontán kifejezőerővel és közvetlenséggel bír. Első alkotásukat a Kersnik út 4. szám alatti klubhelyiségben készítették el.
Tisztában voltak a graffitik amerikai gyökereivel, stílusával, de önállóságra törekedtek: kialakították saját ikonográfiájukat, amely sokkal közelebb áll a festészethez, mint a „klasszikus" amerikai, illetve New York-i graffitikhez. Sajátos stílusuk jellemzője a horror vacui, vagyis a képi felület zsúfoltsága, képzeletbeli alakok és szörnyek megalkotása, a civilizálatlan világ, a marginalitás, egy olyan föld alatt létező kultúra, világ bemutatása annak sajátos rítusaival, tisztelt alakjaival, amit még nem hódítottak meg. Fantasztikus lények sajátos világát alkották meg. Olyan világot kerestek, amelyben maguk is léteznek, és amelyhez tartoztak: a föld alatti világ klubjait, azok „lakóit", akik tárt szemekkel ereszkednek a homályba, és zárt szemekkel térnek vissza a fényre. A félelmet keltő alakok sokkal hatásosabbak lettek, szinte életre keltek, amikor a klub fényszóróinak különféle színeivel megvilágították a graffitiket. Ezek a képek másfajta értékekről tanúskodnak és beszélnek. Ott rejtőzik bennük a mágikusság vonzereje, a rémület, az ismeretlenség és a megmagyarázhatatlanság csodálata. A „terek őrzőiként" szolgálnak, ezt a sajátos kultúrát és egyedi gondolkodásmódot felügyelik. Ott rejtőznek az emberben, amikor az leveszi maszkját, amikor az ismeretlenség gyönyörének enged, amikor a tudattalannal kísérletezik és átengedi magát a sodródásnak.
Ezek a graffitik nem kedvelik a természetes fényt, ezért feltételezhetjük, hogy kevés kísérlet történt arra, hogy városi falakon, aluljárókban, vagy a hidak alatt jelenjenek meg. Mindennek ismeretében különös figyelmet érdemel az Idriában készült Mercator (élelmiszer-üzlethálózat) épülete, amit 1993 augusztusában kezdtek el képeikkel „díszíteni". Ezen, a már jól ismert stripcor-féle ikonográfiák mellett, a sárga, zöld, fekete színek az uralkodók. A monoton és szürke városban igazi színbombaként hat így az épület. Valójában ugyanazt mutatja, amire a klubok belsejében is számítanánk. A fantasztikum színes világa a kopár és sivár betontömbök vidékén szinte horrorisztikusan hat. Az épület egyfajta vizuális akadállyá vált így, ami feltartóztat bárkit, aki a benső térbe szeretne behatolni. Pajzsként működik, és figyelmeztet saját mágikus értékeinkre. Az alkotók megjelölték az épületet, hogy megmutassák: lehet rá másfajta, színes világlátással is nézni.

A '90-es években a már említett Strip Cor mellett más csoportok is működtek, pl.: Mizz Art, SK8 Core, Mega Medi Grup és később a Klon Art Resistance. Ezek mindegyike szervezett alkotói csoportosulás — határozott programmal rendelkeznek és megvan sajátos művészi alkotás- és formamódszerük. Inkább a klubok, szórakozóhelyek, stúdiók, műtermek dekorációjával foglalkoztak, és kevésbé az utcák falaival.
Szlovéniában a '90-es évek közepe vízválasztó lett a graffiti történetében: készítése tehát kifejezetten művészi tevékenységgé vált, mely különféle felületeken (vászon, fa, karton) és különféle helyeken (utca, klub, szórakozóhely) valósul meg — hangzott a „definíció". Mára ez a „vonulat" hanyatlásnak indult, hiszen a fiatalabb generáció is felfedezte magának a műfajt. Számukra kultúrák találkozást jelenti; műveiket meghatározza mindennapi életvitelük — a gördeszkázás, a hip-hop intenzíven jelentkezik alkotásaikban.
Egyre több szlovén városban kezdett terjedni a graffiti, Mariborban, Nova Goricában (itt érződik az olasz hatás is) és a '90-es év végén Celjében is. Ljubljanában három hely vált különösen fontossá, ahol „másfajta" graffitik jöttek létre. Metelkova katonai objektuma az egyik, amely az alternatív klubok és a gördeszka-pályák miatt is népszerű a fiatalok körében. Fontos helyszínei még a BTC közelében fekvő épületek, az itt található klubok, galériák, mint pl. a Ghetto Art Gallery. A ljubljanai autópálya megépítésével pedig számos új, csupasz, szürke fal emelkedett ki a földből, amit a graffitisek alkotásuk fontos helyszíneinek tekintettek.
Ebben az ún. „átmeneti állapotban" az alkotók felfedezték más európai és amerikai nagyvárosok graffitijét. Metelkován ekkor hoztak létre gördeszka-pályát, amit olyan alkotásokkal díszítettek, amiket más külföldi városok hasonló gördeszka-pályáin vagy újságokban láttak. Metelkova igen fontos hellyé vált, hiszen ott mindenféle nehézség vagy üldözés nélkül alkothattak, szerveződhettek a graffiti művészei.
A '90-es években a legfontosabb központ a vasút melletti BTC lett. Itt találkoztak a helyi és a külföldi graffitisek. Az elhagyatott terület valódi galériájává vált a különféle graffitiknek. A műveik absztrakt kezdeteken alapultak, formák, színek keresésén, a sprézés technikáján. A jól megfontolt szlogenek, az absztrakt kompozíció, a spontán feliratok, formák és alakok közt gyakran egy egész kompozíció részletei rejlenek. A Respect to graffiti art volt az egyik olyan szlogen, amely arról szólt, hogy a társadalom milyen viszonyban áll a graffitikkel és azok készítőivel, milyen a graffiti helyzete valójában a művészetben és a kultúrában. Az elhagyatott épületekben roncsautók is voltak, ami különösen felkeltette az alkotók figyelmét. A graffiti-rajzolás a szabad kifejezés folyamata, története, pillanata lett, a tudat képzőművészeti kutatása és a számos ábrázolt alakkal az önnön identitás keresése.
A Ghetto Art Gallery gyülekezőponttá vált, olyan hellyé, ahol újabb ismereteket és tudást szerezhetünk a graffitikről, olyan térré, ahol az egyén kerülhetett előtérbe. Rendezvényeket szerveztek, melyekkel aktualizálni kívánták a helyszínt és másféle „nyilvános hely" dimenzióival ellátni; röplapokat készítettek pontos lokációkkal és szlogenekkel, mint pl.: don't try to destory, Graffiti art resistance, ghetto art gallery gives respect to all graffiti artists.
Érdekes volt a ŠKUC Galéria programja — az interaktív kiállításon maguk a látogatók is belenyúlhattak az alkotásokba, hozzáadhattak, rajzolhattak a falakra, amit csak akartak. Ezt kihasználták az akkori aktív graffitisek, akik a Ghetto-ban alkottak, felismerték jelentőségét és alkotói frissességét. Álarcosan jöttek a galériába, és a kiállított ljubljanai térképen bejelölték a fontos területeket, ahol graffitiket rajzoltak. Az akció botrányba fulladt: leállították, s a graffitiseknek távozniuk kellett, mert az intézményesített hely nem volt képes elviselni az ő spontán reakciójukat.
Kezdetben a graffitik Ljubljanában a művészethez szervesen kötődtek, hiszen azok a művészi kifejezés egyik legújabb, friss és attraktív formájának számítottak. A fiatalok körében megváltozott a graffitikkel kapcsolatos szemléletmód és annak szerepe is: ahogy az USA-ban és másutt Európában, az aktuális információ itt is egyre inkább teret hódítot. A graffitik a kommunikáció médiumaivá váltak, és sokkal inkább voltak provokatív formai alkotások, mint művészi teljesítmények. A '90-es évek második felében a fiatalok között már terjedtek az idegen újságok, ritka könyvek és katalógusok. Az utóbbi években a legelkerülhetetlenebb információ-forrás az internet lett. 2000-től a graffitik teljes dömpingjéről is beszélhetünk, amit maguk az alkotók is kapcsolatba hoztak a hip-hop jelenséggel. A már „klasszikusnak" tekinthető piecek helyett felütötte fejét a tagi (sprével vagy vastagabb vonalakkal a graffitis neve illetve beceneve). Ezek voltak az USA-ban az elsődleges, kezdeti formák, amelyekből kifejlődött a manapság is ismert graffiti-stílus. A tagi igen népszerű lett a városközpontokban, iskolákban, autóbusz-állomásokon, buszokon. A maiak abban különböznek a korábbiaktól, hogy tipográfiájuk, betűik megformázása átgondoltabb lett, a betűk díszítése nyilakkal, csillagokkal, vonásokkal történik. Igen népszerű forma lett az úgynevezett bomber (kétszínű graffiti, különleges helyeken, városközpontokban). Legfontosabb jellemzője a gyors megalkotás — alig pár perc alatt készül.
2000-ben rendezték meg Ljubljanában a Subrban cakes festivalt, ahová több szlovén városból érkeztek graffitisek. Meghívták a volt Jugoszlávia városait is. Közösen alkották meg az úgynevezett wall of fame-t Metelkován, a Hote Celica közvetlen közelében. A fesztivált több másik követte, más városokban, más helyeken.
A legfontosabb graffiti-galéria a déli autópálya körgyűrűjének a helyén található. A hatalmas szürke falak nagy kihívást jelentettek a graffitiseknek, ahol az éj leple alatt nyugodtan alkothattak. Itt születtek a leghatásosabb, minőségüket tekintve legértékesebb, többszínű alkotások. Jelenleg Ljubljanában a legismertebb graffitisek a következők: ash, k-rex, artur, sko, rocket, nk crew, zek krew, rone, crack, futen. Munkáik nem csak érdekesek, de színvonalasak is.

2004-ben a ljubljanai MGLC (Nemzetközi Grafikai Képzőművészeti Központ) szervezett egy graffiti-kiállítást. Az itt közölt tanulmány a kiállítás katalógusában jelent meg: Božidar Zrinski: Mesterművek masterpieces

Átplánta: Lukács Zsolt