A Tézis

Kétszer nem léphetsz. Nem léphetsz ugyanabba. A folyó jut eszedbe. Bán Juditnak is, de ennek a regénynek a kontextusában ez nem is lepő. Meg én is ismerem a dialektikát. Anya vagyok. Nő. Bombajó ismereteim voltak egynapos anyukaként is: ami volt, ma nincs; és lett, ami még soha nekem. Folyó: teából, tejből, egyebekből...időből, szétfolyóból. Lett egybeomló nappalom-éjjelem, folytonossággá duzzadó táplálóerőm. A nő háttérben, az anya bombabiztosan elöl. Nem tudtam előre, zuhantam bele, vele, zubogtam.
A szerzőnő zuhantat. Az olvasóját a regény legelején egy szülésbe. A mindennapi dolgoktól irtózom — ez a szülés a konyhakövön azonban megdermeszt. Ami oldja a feszítettségem, a humor:
„Jelentem: szülök.
Méghozzá minden jel szerint a hokedlin.
— Úristen! — nyilallt belém a fájdalom és a felismerés ugyanabban a pillanatban. — Címlapsztori leszek!
A MAGÁRA HAGYOTT ÚJÁGÍRÓNŐ
LEVEZETTE MAGÁNAK A SZÜLÉST
A HIDEG ÉS SÖTÉT KONYHÁBAN
Amikor 20 perccel ezelőtt felkeltem, és kivergődtem ide, még nem is sejtettem, hogy mennyit teszek hozzá a sztorimhoz azzal, hogy elfelejtem felkapcsolni a villanyt. A világosban szülésnek mennyi a hírértéke? Nulla. Ellenben a hokedlivel kombinált sötétség egész biztosan ki fogja váltani a tömegtájékoztatás elismerő és aggódó figyelmét."
Mi lesz ez: sorstragédia? Drámai 'költemény'? S majd arra tekeredik ki, hogy mi az élet értelme, s meddig tart az örök szerelem... de amikor fintorogni kezdenék, mindig beüt az éltető irónia. Főképp kedvelem, ha ön...
Három nő — három élet (ezt eddig három élet-három halál címén emlegettem: akakijakakijevicsaköpönyegből, cservjakovacsinovnyik —, ésivaniljicsasaját halálából). Ebben a műben a nagybetűs négybetűsek: az éppen szülő, egyébként újságírónő Mara, a „természet igazságtalanságaként" egzotikus szépségű szingli Vera, a 3 gyermekes 'örökgyeses' lakberendező Mona.
A tézis a VAN: férj, férj és gyerek, szépség és szerelem. Vagy koldusa vagy a vannak. Lét. Ige. Idő. Ha anti kell, tézisből, legyen: a nincs. Ha nincsed van, leszel széthullóban. Ahogy a regény az apróbb fejezetcímekben; sejtető, ha: Tánc a jégen, Dunai szél, Tripla leszúrt, és szándékoltan(?) mindennapi, ha: Anya csak egy van, Szív király, Szívecskék, Pöttyök, Pillanat, Meseautó — lehúznak, most a saját humorom tart vissza, hogy olvassam még. Amikor fáradok, játékba kezdek. Grammatikázzunk: karrier és család — cseréljünk kötőszót! Keressünk modern szavakat, természetesen fonetikus leírással: over, bjuticenter, dizájner, szörvájvör; legújabb kori szórövidítéseket: lázcsilu, mili, asszem; fordulatos (ki)szólásokat: antidepresszáns babaszag, magzatkori kultúrsokk, az élet nem habnyalás, ha nem megy elvileg, majd megy nyelvileg.
...És hogy a repülő nyílvessző sem mozog? Nem lep meg. Anya vagyok. Nő.

Az Antitézis

Sorsválasztás. Nem kívánok részt ebből, valahogy egyik sem az enyém. Maráé oly hiteltelen, Veráé élettelen-szép, Mona sorsától rettegek. Hiteltelen konyhakövön szülni, élettelen pipálni a neten párt kereső férfiakat, rettegés tragikusan egyedül maradni. Mégis mindben valami az enyém: a humor, a keresés, a rettegés — a kesernyésség, a találás, a megnyugvás.
„Méregből s mézből összeszűrve" én is — s mindannyiunkban 'maraveramona'. De nem hegeli triád. A súlyos ütemrészt mindenkinek magának kell megkeresnie. Választhatunk: a szubjektív, az objektív és az abszolút szellem között.

A Szintézis Elmarad.