2008 nyár
Tenczer Tamás
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Tenczer Tamás
Fotóalbum
Béres legénykedés
Zsákfalu. A saját bőrükön megtapasztalók számára a kilátástalanságban tengődés szinonimája. Ritkuló, olykor megszűnő buszjáratok, szomszéd településre ingázó diákok, falugondnoki buszba kászálódó öreg nénék, jó esetben ciklikusan nyitva tartó vegyesbolt, pléhpultos kocsma. Az urbánus széplelkeknek muskátlis párkány, tornácon nyújtózó macska, az erdőszél csendje, a frissen szántott tarló földszaga, tavaszi madárcsicsergés. Városi gyereknek új, ismeretlen terep, a felfedezésre váró telis-tele valóság mesevilága. Különösen izgalmas, ha annak a bizonyos zsáknak is a foltja, színes-virágos foltja ejti rabul.
Bér néhányszáz fős település a Cserhát lábainál. A 21-es főútról Jobbágyinál lefordulva Szirák kastélyával még csak-csak becsalogatja az arra tévedőket, de azon túl már nem tűnik érdemesnek továbbgurulni a nem túl jó minőségű, töredezett aszfaltúton. Hacsak az ember nem Virágospusztára tart. A színpompás nevével csalogató pusztára egy szűk úton lehet feljutni Bérről. A 3-4 kilométer éppen akkora távolság, hogy a dombok között magunk mögött hagyjuk a falu látványát, és megérkezzünk az erdő e kinyújtott tenyerére.
A régi kúria épülete a '70-es években csak néhány szobányi vendég fogadására volt alkalmas, a masszív falak között esténként tűz pattogott a kandallóban. A rex- és pingpongasztal, vagy éppen a lengőteke, mint a szakszervezeti üdülők elmaradhatatlan kellékei szolgálták a közlekedési vállalat dolgozóinak és családtagjainak pihenését. Később az épület új toldalékot kapott, a parkban néhány faházzal bővült a pihenni szándékozók elhelyezésének lehetősége. Ez utóbbiakban télvíz idején olajkályhák duruzsoltak, barátságosan ontották a meleget. Egy hideg januári hajnalon azonban gyilkos ellenségként a füstöt. Családilag arra riadtunk, hogy derékmagasságig szinte semmit nem lehet látni a házon belül, és nem csupán a sötét miatt. Valamelyikünk rosszat álmodott, vagy oldalfordulása nem úgy sikeredett, ahogy az az álmok könyvében írva vagyon. Mint utóbb kiderült, álmatlanodott hánykolódása mindannyiunk szerencséje lett. Az üdülésből hátralévő néhány napot kitelepítettként éltük meg a nagy házban, de nem bántuk. Magunknak örültünk.
Nyári szünidők tompa rekkenőjét is volt szerencsém a helyszínen megtapasztalni. Kamasz hevület, a „ki ha én nem" felbuzdulása feszítette szét az egyik álmos vasárnap délutánt. Gondoltam, közel a falu. Leszaladok, meg vissza. S ha már, akkor meztéláb. A forró betonon. Az út lejtett, az aszfalt ontotta a meleget. Kapkodós volt az a futás, lestem is az árnyékokat, melyeket az út menti fák bólintottak elém. Akkor még talán nem fordult meg a kezemben Sillitoe könyve, Richardson filmjét sem láttam a hosszútávfutó magányosságáról. De makacsnak már akkor is makacs voltam. A visszafelé úton viszont annál szolidabb. Estére a talpam meg olyan volt, amilyen.
Szamár voltam, de lóra termett. Szőrén szálas, pelyhes állú legény, ha nem is a „talpa alatt fütyül a szél" betyárfajtából. Ízleltem a pusztát. Persze nem a valódi arcát mutatta, csak amit egy aszfaltdzsungelből szabadult gyereknek fintorított.
A környező erdők ösvényeinek csendjét akkor sem verték fel sűrűn turistacsapatok, most is kívül esik a népszerű túraútvonalakon. Pedig érdemes a környéken csatangolni. Szanda vára hívogatóan közel áll, de a település fő nevezetessége a vulkanikus eredetű andezit oszlopsor, melynek láthatásáért nem kell órákig gyalogolni. Kevés hasonló gyönyörködtet az országban.
Az itt töltött vakációkat követő néhány évtized múltán újra ide vezetett utam, immáron saját és sajátnak tekintett gyerekeimmel. A vállalati üdülő azóta elmagánosodott, fogadó várja az erre járókat. Az érkezőt, ha nem készül fel rá, hökkentheti a kerítés mellett felbukkanó kétpúpú teve látványa, vagy a szabadon kóborló malacok elégedett röfögése. A kisgyermekes családok programválasztása során azonban, ha tudomást szereznek róla, jelentős súllyal eshetnek latba a bóklászó négylábúak. Az épület tornácos magja ma múzeum, üvegezett belső tere esküvők lehetséges színtereként szolgál, de különleges esetekben a XIX. századi bútorokkal berendezett lakosztály is bérbe vehető. Hátul a faházak is megvannak még, kívülről alig jobb állapotban, mint egykoron.
Fiam tenyere a tenyeremben bizsergett, miközben kerültük az épületegyüttest. Szerte a környező dombokon legelésző állatok, fejemben múltból türemkedő kósza emlékképek. Szabadjegyes időutazás a pusztán. Béren kívüli jutalom.