1.
Nézem a delnőket.
Olyan szépek ezek a delnők.
Sejtelmesek, ártatlanok és természethűek.
Én is természethű vagyok.
József Attila szavai csengnek a fülembe.
Én vagyok József Attila.
Sajnos nem értek saját magyarul.

Megállok a tükör előtt, mélyen a szemembe nézek.
Keményen, férfiasan, határozottan.
Mert úgy kell ilyenkor. Próbálgatom a tekintetem.
Attila, mondom férfiasan, mindjárt 32 éves vagy, és ez nem semmi.
Itt az ideje egy kellemes kávéházi szegletnek, ahol felköszöntheted magad.
Mondjuk egy verssel.
Helyezkedj el kényelmesen, kérd ki a hosszúkávét külön hideg tejjel, vegyél mély levegőt, és írj!
Mutasd meg, érezd, hogy fontos vagy valakinek, és ez a valaki feltétel nélkül szeret (vagy éppen gyűlöl), nem fűződik semmilyen érdeke ahhoz hogy veled jó kapcsolatban legyen, hiszen se gazdag nem vagy, se jó állást nem tudsz neki szerezni, se pályázati pénzt nem tudsz neki osztani.
Boldog leszel a vers végére.
Tudod, hogy nem vagy magányos, hiszen itt vagy magadnak.
Legalább ketten vagytok mintegy, ugye.
Vagyis hárman.
Vagyunk.

2.
megszólal a halott anya
a kékpettyes elefánt
én ettem meg a buktákat
nem mondok rá semmit
viszket a nyakam
jobb volna megdögölni
nem akarok dolgozni
inkább meghalok
nem fogok enni
azért se csinálok semmit
elmegyek stricinek
homoszexuálisnak
mindenki dögöljön meg
engem nem zsákmányolnak ki
én ingyenélő vagyok
ki mondta anyámnak hogy szüljön meg
mi közöm hozzá
fáradt vagyok
lassan fogok megdögleni

3.
életem te választató
nevettető zokogtató
most e verset megsirató
ó köttető oldoztató

úgy itt hagyni sose lásson
s ha világ a számadásom
kicsi hugát ölbe kapni
jó szeretőm megríkatni
rossz kenyerem földhöz vágni
morzsámra madarat várni
fölgyujtani Budapestet
vagy csak így megülni veszteg
nézni hogy egy kislány fordul
vizsgálni a vér hogy csordul
hosszú késsel mind megölni
elleneimmel békülni
tükröm közepébe köpni
poros könyvem letörülni
csak egy legyet elhajtani
vagy csak szépet sóhajtani
napraforgó közt virulni
csengő habok közt pirulni
fenekén ruhástul ülni
a tavat csak megkerülni
kalapom a sínre tenni
sár van lábujjhegyen menni
jóízű bablevest enni
öregasszonyt cirógatni
vén pókomnak méhet adni
zsákomat a völgybe rázni
óvatosan hegyre mászni
vonat elé leguggolni
ezt a széket odább tolni

ülni állni ölni halni


*József Attila, efZámbó István, feLugossy László