Elmentek A-tól Z-ig mindannyian.
A munka áll, könyvek az asztalon,
a konyha felseperve, zokni a lábon,
végre itthon, és van maradásom.
Ablak a lichthofra, ajtó a gangra,
ami felesleg kifőtt, felfelé száll —
galambok ücsörögnek a gőzben,
az ebéd illata a kéményig felér,
kiszürkül, a lichthof él.
Két óra szabadság, véletlen egyedüllét —
törékeny, mint az üvegékszer:
színt vált a szürke középszer.