Huszonegy szerző; valamennyien az Arnolfini Archívum barátai. A legfiatalabb tizenhárom éves, a legtapasztaltabb hetvenkét esztendős. Az egyik mindig is Budapesten élt; a másik ott lakott, de elköltözött; a harmadik sokáig nem élt ott, de most éppen ott lakik; a negyedik ott született, de nem élt ott soha. Az egyik ezer kilométerre távolodott el, hogy visszapillanthasson, a másik hétezer kilométerről jött vissza, hogy Budapest utcáin képbe kerülhessen. Az egyik egyetlen képpel fedte le a témát, a másik ugyanannak a tárgynak a három nézetével, míg a harmadik három jellegében is különböző motívumból építkezett. Az egyiknek ki sem kellett mozdulnia otthonról, míg a másik kétszázötven kilométert utazott, hogy bejuthasson egy baráti lakásba, s ott találja meg, amiket keres. Van, aki felnézett az égre, más inkább lenézett a földre. Az egyik nem is tudott róla, hogy már évtizedekkel ezelőtt megadta a releváns választ; a másik az utolsó pillanatban bukkant rá a megoldásra; s olyan is van, akinek ezúttal nem volt ideje körülpillantani, annyira intenzíven benne élt Budapest idomaiban. Van, aki több mint két évszázadot ment vissza a történelemben, hogy megtalálja a keresett motívumot; van, aki a gyermekkor misztériumában tekintett körbe idomokért; s van, aki a félig kész jövőt pásztázta végig. Az egyik komponált; a másik absztrahált; a harmadik több képből rakta össze; a negyedik egy képbe sűrítette; az ötödik elvonatkoztatott; a hatodik konkretizált. Van, akinél nincsen szükség szóra, másnál a kövek is beszélni kezdenek. Az egyik kifelé indult, hogy témát találjon, a másik befelé fordult, hogy önmagát találja meg.

A feladat ugyanaz volt mindegyiküknél: készíteni három képet, amelyek - rövid szöveges indoklással megerősítve - valamilyen módon, közvetlenül vagy áttételesen, a magyar fővároshoz kötődnek, s a kör, a négyzet, illetve a háromszög rajtuk a domináns motívum. Huszonegy szerző, húsz pályamű, ötvenhat kép: Budapest idomai.


2008 május