AZ INSPIRÁCIÓ: „HA!! — a meg nem épült Magyarország" — az építészet hónapja című rendezvénysorozat egyik (Káli Béla építész által kurált) kiállításának volt ez a címe. Olyan épületek terveit, makettjeit mutatta be, amelyek sosem épültek fel. A problémafelvetés számomra azért érdekes, mert erőteljesen revelálja a létező és nem-létező, a valós és a lehetséges, a valóság és a képzelet valóságossága közötti viszonyt, illetve azt, miként hatnak a meg nem valósult dolgok az emlékezet alakulására. Ehhez szorosan kapcsolható továbbá az emlékezet inspirációként való használata, az emlékezet inspiratív potenciája.
A CÍMEK: A három kép: „Négyzetség", „Körség", „Háromszögség"címet kapta — a négyzet, a kör, a háromszög és a lehetőség szavak összevonásával.

A KÓD: Az emlékezés — bizonyos értelemben — egy átkódolás. A valós és valótlan, valóságos és lehetséges dolgok keveredése olyan tudatalatti mechanizmusok alapján, melyek legtöbb esetben megfejthetetlenek, ezért számomra leginkább a véletlenszerűséghez hasonlíthatók. A három képet egy olyan sorozatból emeltem ki, amelynek minden darabja szoftveres kódolással készült. A kód a Brown-i mozgáshoz hasonló „ecsetkezeléssel" összeolvaszt különböző (ebben az esetben építészeti) motívumokat (idomokat), alapvetően úgy, hogy egyik képbe egy másik kép bizonyos részleteit másolja (szkenneli) be, miközben össze is mossa őket. A rendszer folyamatosan felülírja, folyamatosan fel- és leépíti önmagát. Egy olyan (szerintem koherens) képi világot hoz létre, amely egyrészt modellezi az emlékezés mechanizmusát, ugyanakkor új formákat teremt, amelyek inspirációként szolgálhatnak további, valós vagy lehetséges építmények létrehozásához.
A KÉPEK: Az alkotás során Virág Csaba és Rajk László építészek Budapestre szánt épületterveinek makettjeiről készült felvételeket „mixeltem" olyan képekké, amelyekben a négyzet, a kör és a háromszög domináns szerepet játszik.