2008 nyár
Batári Gábor

„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél

Batári Gábor
Városligeti álmok, avagy mire gondol a hetedik vezér az arkangyal alatt?
Kedves emberek, vagy olvasók, vagy miegyebek, bátorkodom azt megkockáztatni, hogy az arkangyal, feltéve, ha Gábriel (nem ám, mert bizton az a...) arra gondol, aki e sorokat veti a papírra, mert druszája őnéki. Mert mindenkinek van egy álma (ha nem is mindig városligeti) azaz angyala, úgymond őrizője, őrző angyala, szerencsére nem úgy, mint Káin az ő testvérének, aki földi fizimiskájában hasonmása az őrizettnek, ha nem hiszi(k), járjanak utána az Apostolok cselekedeteiről írott könyvben. Boldog az, aki azt hiheti, hogy a hét arkangyal közül egy a védangyala. (Mert halak vagyok, halak, nem holmi salak s egy ismeretlen forrás azt sejteti, hogy Gábriel a rák-ok, halak-ok, meg efféle alakok védőszentje, ám távozz tőlem, ezotéria). Máris itt vagyunk a hét vezérnél, legalábbis a hét tekintetében. Mondhatnánk azt, a hetedik te magad légy, de még nem mondjuk. Csakhogy, kérem alássan, ott hibádzik a dolog, (legalábbis ami eddig eme papírra vetült) úgymond pro primo, hogy témánk nem arra kíváncsi, hogy az arkangyal mire gondol, hanem arra, hogy eggyel lejjebb miféle vélekedés történik, vagyis lennen miféle firtatás forog fennen, egészen pontosan a hetedik vezér mire gondol az arkangyal alatt. És hibádzik pro secundo is, mert ugyan a Kijelentés tud olyanról, mint az arkangyali státus, de nem említi mindőjüket név szerint, bár megnevez egy főangyalt, fejedelmet, Mikháelt és még valami főként Gábrielt is, ám nem tudhatjuk bizton, hogy Gábriel, Isten követe a Szent Írás szerint a klasszikus értelemben vett arkangyal-é avagy sem, de még azt sem, hogy a Hősök téri arkangyal Gábor-é? (Most magamba szállok és vitába szállok önmagammal, egészen bizonyos, hogy ő Gábor arkangyal, a győzelem géniusza, egyik kezében a kettős kereszttel, másikban a szent koronával, miként István királyunknak megjelent álmában.) De hát akkor honnan a hét arkangyalról való elképzelés (Énók könyve szerint: Uriel, Raguil, Michael, Saragael, Gabriel, Haniel, Raphael), hát az apokrifekbűl. No hát akkor mire gondol a hetedik vezér az arkangyal alatt? Arra, hogy a hetedik vezér én vagyok, most már mondhatom, a hetedik magad légy, mert az én vezérem bensőmből vezérel s Pszichőfiné én vagyok. Körülnézünk én és a hetedik vezérem, és csak úgy tudatunk hasadtában gondolunk és ujjongunk: Budapest, Budapest, de, csodás, közelebbről ujjé, a ligetben nagyszerű, szép város Kolozsvár, de azt most nem..., mert Budapestet s vitézt (vezért) énekelünk. (Ez a lényeg, most értünk a drámai tetőpontra.) E sorok írója, leírta, azt hogy ha manapság egy tudatlan hivatalnokot Marduk kaliberű istenségek kezdenének darabokra vagdalni, hogy megalkossák testrészeiből a Kozmoszt valaminő okból, dobogó szíve lenne Budapest. Ennyire centrális kérdés neki a Budapest. Bizony úgy érzi, hogy egyik fele a lustán merengő, kontempláló Budáé, a másik a világforgatag-füst kemence-Pesté.