SZÉP PAPÍRzacskóból ette a tepertőt,
az illat betöltötte az egész buszt,
de lehet, hogy csak én ültem
túl közel, nem is tudtam,
hogy lehet még ilyen zacskót kapni egyáltalán,
mintha recés ollóval vágták volna ki a száját,
az ujjai között meg, ahogy tartotta,
a szép papíron, láttam,
már átütött a zsír.

EGÉSZ HALOM LEVÁGOTT hajat
sepert össze zárás előtt a fodrásznő,
kintről néztem, a kirakaton keresztül,
a megfakult, divatjamúlt frizurákról
készült fotók, öreg ollók, üres tubusok
között láttam, egészen nagy halom állt a padlón,
barna, szőke és ősz tincsek összekeveredve,
Marika meg csak seperte, azt hiszem
így hívják, mindegy, miért ne lehetne
éppen Marika ez a nő, aki minden este
összesepri a levágott hajat,
aztán egy műanyag zsákba kötözi,
milyen sötét lehet, néha ez jut eszembe,
milyen leírhatatlanul sötét egy hajjal teli zsákban.

AHOGY KILÉPEK a ház elé,
rögtön ez a félelem, hogy egyszer
majd megtudom, mit keresnek,
akik reggelre folyton kikaparják,
szétszórják a konténer körül a szemetet.

ZACSKÓK, NEM tudom, miért vannak
az ablakrácsokra kötözve,
nem értem, de egyszer hallottam
ahogy énekkari próbát tartottak
a szemközti iskolában, valamilyen
népdalt énekeltek az értelmi fogyatékos gyerekek,
de ahogy a szél mozgatta a kisegítő iskola
ablakaiban az odakötözött zacskókat,
arra végül mégsincs magyarázat.

FEKETE KERETes lapot ragasztott
valaki a hirdetések közé,
gáz-, villany-, vízvezeték-szerelő,
éjjelnappali pizzéria, italfutár
meg eladó autó, lakás, motorbicikli,
és közte ez a fekete keretes papír,
elhunyt özv. Retter Lajosné
életének 83. esztendejében,
a lakóközösség saját halottja,
itt lakott egy emelettel lejjebb,
de semmit sem tudok róla,
azon kívül, hogy most már halott,
de ezt is csak innen a hirdetőtábláról,
már el is temették egyébként,
egy másik cetlin meg azt olvasom,
hogy jövő héttől kiadó
35 négyzetméteres, napfényes lakása.