2008 nyár
Barta Edit
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél

Barta Edit
Elektrograffitik
A graffiti már az ókorban is létező műfaj volt: egyik legkorábbi változatát ma a római Museo del Palatino őrzi. A rajz egy szamárfejű alakot ábrázol egy T alakú feszületen, mellette egy imádkozó alakot láthatunk. „Alexamenosz imádja az istenét" — így hangzik a képhez írott felirat. A rajz valószínűleg a korai keresztény vallás egyik követőjét gúnyolja ki, ezért gúnyfeszület címmel maradt ránk. Vagy gondoljunk Fellini Satyricon-jának zárójelenetére, amikor a kietlen tájban, a semmi közepén álló épületromok a film szereplőinek arcmását őrző falfestményekké válnak.
A graffiti ugyanis fal-festmény. Lehet karcolt vagy vésett, de leginkább filccel vagy festékszóró sprayvel készített rajz és írásjel. Megtalálhatjuk bármilyen közterület vagy magántulajdon felületén, legtöbbször pályaudvarok, lakótelepek közelében. Illegalitása miatt alkotói az ismeretlenségbe, álnév mögé bújnak, mégis széles tömegekhez juttatják el munkáikat.
Az elektrograffiti elektrográfia. Lényege szerint olyan grafikai alkotás, amely végső formáját elektronikus eszközök: fénymásoló, fax vagy számítógép használatával nyeri el. HAász Ágnes elektrográfiáinak alapját a graffitikről készült fotók adják, végső formájuk pedig a színes fénymásoló különböző technikai eljárásain keresztül nyerték el.
Az Elektrograffiti kiállítás egyfelől visszatekintés a múltba. A képek többsége ugyanis a rendszerváltás után néhány évvel, 1992-ben keletkezett, Ági elektrográfiai pályájának első szakaszában. Egyben a folytonosság egy fontos állomása is. Egy olyan művészi pálya kezdetére tekinthetünk vissza, amely azóta is töretlenül halad az általa megtalált sínen, az elektrográfia formavilágában. Az elektrograffiti korszakában még a színes fénymásoló vágányán haladva.
Ahogy a test formálja a teret, úgy alakítja a képek grafikai terét a sötétség. Egyes képek, mint az Alef, a Phoenix, vagy az Ypszilon és O olyan, a barlangrajzok többszörös, kibontatlan jelentésrétegeivel telített zárványok, melyek egyszerre sűrítik magukba az időt, a teret és az ábrázolt aktust.
Az Égitérkép deltatorkolat-szerű vonalhálózatával, kontinensszerű formáival, élénk színeivel műholdfelvételek pillanatnyi fixációjaként hat. A meteorológiai felvételekre emlékeztető struktúrák - amelyek több képen is visszaköszönnek -, a létről szerzett közvetlen tapasztalatot távolítják el tőlünk, azt, amit a barlangrajzok oly közel hoznak.
Olykor a graffitik anyagszerűsége kerül az alkotások középpontjába, a festékszóró spray elfolyó sávjai és foltjai vagy a graffitikre oly jellemző panelszövegek, szlogenek, mint a címükben betűkre elkülönített L.O.V.E., K.O. vagy a F.o.l.t. esetében. Mások, mint az I.g.y.á.l., a V. és a Phoenix a lehkülönbözőbb idősíkokat sűrítik magukba, ornamentális, dekoratív hátterükből kiemelkedő sötét írásjeleikkel.
Az Elektrograffiti kiállítás alkotásainak középpontjában mindvégig a grafika matériája, a vonal és a szín áll. Belőlük született meg Kr. e. 12000-ben az altamirai barlangrajz, s nélkülük nem létezne ma meterológiai felvétel és persze graffiti sem.