Veronika kettős élete; francia-lengyel film, 1991, 95 perc
Rendezte: Krzysztof Kieslowski; főszerepben: Iréne Jacob; zene: Zbigniew Presnier
2. lemez: Beszélgetés Kieslowskival (kb. 52 p.), magyar felirattal; interjú Iréne Jacobbal (kb. 17 p.) magyar felirattal; Kieslowski, a lengyel filmművész (kb. 26 p.); Kazimierz Karabasz - Kieslowski mestere (kb. 10 p.)

     Itt a Katalinka Rádió Budapest, a Hamv adó karbantartása miatt a Spanyolnátha mételykörzetében cigarettavégek felsűrűsödésére lehet számítani. A rádió ma filmet vetít, amely Kieslowski munkatársunk szerint amúgyis „megnevezhetetlen dolgokról szól. Ha megnevezzük őket, jelentéktelennek és ostobának tűnnek." Nevezzük tevén a dolgokat.

     '93-ban tevém, hogy Horpácsi Sándor (továbbiakban: Horpa) unszolására elkezdtem járni a miskolci Kossuth Filmszínház sajtóvetítéseire. Esemény (továbbiakban es.) volt minden szerdán reggel kilenckor megjelennem a Hevesy Filmklubban, ahol velünk együtt három-négy ember előtt vetítették le azt a filmet, melyet másnaptól egy hétig játszott a mozi. Volt idő, amikor a munkanélküli segély nevű találmány rájátszott még néhány embert a közönségre: rákaptak az unatkozó szabad szellemek, s előfordult, hogy es.dús volt a délelőtt, már nyolcan is ültünk a klubban. No, ezért '95-től már csak sajtóbelépővel engedtek be, nehogy már ez a tömeg kárt okozzon a mozinak. Amíg a Kossuthba jártam, soha, egyetlen filmről nem írtam sehová. Talán csak elnézték nekem, hogy Horpa ragaszkodott hozzám, az elejéről ugyanis mindig lekésett, és fél tíz tájban beesve mindig azt kérdezte, na hány hulla van. „Egy bizonyos érzékenységről van szó, az élet törékeny területének előérzetéről." Olyat sosem kérdezett, hogy miről szól. Tőle tanultam, hogy aminek cselekménye van, vagy egyáltalán nem halnak meg benne, az gyanús. Jelentem, semmi említésre méltó es. nem történt. A '90-es évek végére Sándor is, a mozi is meghalt. Míg a mozinak csak a plázák nyolctermes multijai miatt kellett újragondolnia a helyzetét, én hirtelen nem tudtam mit kezdeni az elvonási tünetekkel - ezért beálltam egy hetilaphoz filmkritikusnak. És hiába volt internet, a Horpától kapott intelemnek köszönhetően ragaszkodtam hozzá, hogy az írást mindig személyesen adjam be a szerkesztőségbe. Na meg ürügy volt egy jó kis kutyasétáltatásra, Boris- vagy Parkoló-beugrásra. (A Parkoló is kocsma. „Az irodalom megtanított rá, hogy aki az életet nézi, az nem veszti szem elől az embereket.")

     Ezt az írást is személyesen adom be. Ráadásul kétszer, mert először elszáll. Ez az írás tehát nem az az írás. Fájl elszáll, bírás megmarad. Szó ó-t követ, ó, es.számba megyek, amikor átnyújtom magamnak, ó, másodjára. A Veronika kettős élete: adatvesztőhely. Nyugaton: a lélek-veszt őrhelye. Kettős élethez kettős írás jár. Ami elveszett, ott van valahol, fizikailag. Lélek-darabjaiban vissza lehetne időzni. Időzés kérdése. Netnyi, vagy nem netnyi, az itt a mennyiségi sértés.

     Aranyidő, mondaná Horpa, amikor - a sclerosist kivéve - a multihoz még nem a plex, hanem a filter és a médiális számítógép, a házihoz még nem a mozi, hanem a kenyér meg a kolbász meg abból a kerítés. Elvben épp csak annyira közel lenni az otthonhoz, mint nyelvben plázának a plazmához. Pl.: nem én menni oda, hanem film jönni ide. Hála a CORNERfilmnek (http://www.cornerfilm.hu/), a falu másik végére házhoz jön, zajlik Veronika kettős élete. Kottás élet, ritka szép filmzene, a szépség hagyományos értelmében/értelmetlenségében. Cabernet, kesudió, rend megbont. „A film fő témája: élj körültekintőbben, mert nem tudod, mi lesz cselekedeteid következménye. Élj gondosan, mert emberek vannak körülötted, akiknek az élete és jóléte a te tetteidtől függ. Ez mindenkit érint, mert az utak, az emberek és végzeteik állandóan találkoznak. Akár tudjuk, akár nem."
Hogy én tényleg mennyire viszolygok azoktól a rendbontóktól, akik rendesen a cselekményre hajtanak. Vagy egy rendes cselekményre. Ehhez képest rend-kívül cselekvés-elvű szövegekkel hajtottam tele jó pár lap(top)ot. Ja, hogy szóval a film. Annyi sznobrosszat elmondtak már a Veronika kettős életéről a cselekvés-agyban gondolkodók, hogy mennyiredenagyon értelmetlen az ellen-agyalás. Mert ellen-agyalás is van, a történet-ellenes hívek fórumoznak, csapatban kiáltják: szeretném, ha szeretnének. Hogy nekik nem történet, hanem tört énük van. A lét törések mentén való elfújása van. A teve meglovagolása, a ló megtevézése van. Az élet-lecke kívülről tudása van. „Az egyszerűség elérése a legnehezebb, főleg a mesélésben." Elnézem a cselekményre hajtó cserbenhagyásos gázolókat, na, ez szókapcsolatnak is szép. Gázolló, beírod a keresőbe, azt hiszed, nem létezik. Pedig. Veronikát a neten is lefoglalja a kendő. A kettős életet Antal Imre, Görög Zita. Akkor miről is beszélek. Arról, hogy a film lefoglal. A Veronikakendő kettős élete. Ahogyan tálalva van, a könyvműszerűsége, az foglal le, az összes kalappal. Hal a torkán. Akár egy minőségi gázolló, elegáns. Akarom mondani: leegáns. Lófiázott, a Fehérfia Szürke átüt. Fóliázott kívül, fóliázott belül. Axel Foley ázott ilyen vigyázón kívül-belül, amikor beverli. Hiszi a piszi: arculatilag is igen nagyon rendben van a kiadvány. Két lemez, egypetéjű ikrek - nem amerikai egypita, itt ami az egyiken horpad, az a másikban dülled. Domborít a kiadó. Ha Kieslowski látná, összesét a kalapjából emelné ő is. „...mostanában olyan filmeket csinálok, melyek legbelső gondolatokról és érzelmekről szólnak, melyeket az emberek mindenkitől elrejtenek. Ennek filmre viteléhez kell egy színész, műkönnyek és hamis halál. Mindennek hamisnak kell lennie, hogy a vásznon valódinak tűnjön. Ezeknek a hamis dolgoknak hála, életet lehelhetek a történetbe."
Horpa mosolyog: egy amerikait kér kétpitében, két giroszt egypitában. Ezzel csal a Kossuthba, azt mondja, képzeljem, egyszer egy évben van ilyen is, ki lehet fogni. Nem lesz benne sok halott, egyre emlékszik, de majd úgyis nekem kell elmondani. Elmondom neki, hogy méltó a Veronika-tálalás, s ha tál alá is, de oda van neki téve a küldetése. Értsem meg, mondaná, hogy néhánynak ugyanígy van, és hogy azt a kiadók értik, és ezért a tudatuk küldetési.
Akinek korábbról megvan ez a film, bárhogyan, bárhonnan, annak kötelező melléraknia ezt. Mint a Kincskeresőből összegyűjteni huszonakárhány kiadást. Vagy a helyesírásból, javítottat, bővítettet. Veronika, a bővítettek embere. Szépen rá va írva az első lemezre, hogy 1. LEMEZ, a másodikra, hogy 2. LEMEZ, eltéveszteni sem lehet. A második lemez magyar feliratokkal, vonóval kötelezően megnézendő.

     Horpával a mozik után szertartásszerűen beültünk a Rácz Kávéházba. A feliratból egy idő után ellopták a kávéház szó első és utolsó betűjét, hogy az ávéhá leirat fogadjon. Fogadtunk, hétről hétre, hogy az ávéhá árnyékában ő írja-e meg hamarabb a mozit, vagy én egy recenziót valamelyik irodalmi lap aktuális számáról. Ő négyből háromszor, Veronika kettőből egyet vesztett. Eddimörfi megmondta, hogy ami el tud szállni, az el is szállromlik, de arra nem voltam felkészülve, hogy egy rossz mozdulat miatt másodjára kell írnom a kettős életről. Nincs Lomtár a gépemen ugyanis. Tárlom a memóriámban, amit tudok, visszaírom, ami eszembe jut, de ha nem törlök véletlenül, eszembe se jut megnézni franciául. Merthogy nem tudok franciául. Merthogy töröltem és indulatból megfranciáztattam magam - de milyen jólesett! Tán épp csak annyi lehet a különbség a magyar sztereó és a francia ötpontegy között, mint az én első és második írásom között. Csakhogy amíg a két hang között Önök érezhetnek különbséget, nekem csak ezt a másodikat áll módomban átadni.

     Az elmúlt napok történései arra világítottak rá, hogy a lényeg az átadásban, az átvételben rejlik. A tisztesség betartásában. Az adóvevő készülék számára a lényeg a két írás között lehet, a köztük eltelt időben, ahogy betart a köztük közvetített közérzéseknek. Veronika nézi a köztes időt, ahogy az perpillanat feleszi önmagát. Elnézi, ahogy falja saját perceit, abban a biztos tudatban, hogy végtelen mennyiségű van neki. Nézzük el a kettős életét, véges mennyiségeinkben, a végső törlés előtt legyen erőnk ilyenekre is. Több nyelven. Több hanggal. Sőt mi több: több tevében. Akarom mondani: tévében. Katalinka Rádió, Budapest, pontos időjelzést adunk.


     *A szövegben szereplő idézetek a film rendezőjétől valók.