Képben Gondolkodóval utazni alázatos főhajtás. Testben-lélekben odafigyelést kívánó önostorozás. Türelem és forrongás. Tógában tangó. Képben Gondolkodó után csak somfordálni lehet. Vagy magára hagyni csellengésében.
Képben Gondolkodó folyton kompon áll. Ladikom, ladikom, sej, ladikom. Billeg a látószög, naná, hogy kilép, kinek mozdulatlanul kellene beledermednie a megálmodott kompozícióba.
Tisztességből persze jut egy-egy kocka az ornamentikának, a dzsámi szikrázó kupolájának. Körítésnek a vásári forgatag arcképcsarnokához, a szent helyek lépcsőin csadorból villanó olajos szempárokhoz.
Az utca pillanatonként változó lüktetése évezredes rutinokkal hömpölyög. Képben Gondolkodó alámerül, és kikockázza az ösztönösen megragadott villanásokat. Ha ráérez, nem ereszti. Még és még.
Képben Gondolkodó néha vércse, néha kellető hattyú. Hol lecsap, hol csak odaúszik és mórikál. Elvarázsol, mosolyt csal, babonáz. Meglátni és megszerezni a pillanatot. Kívülről dokumentálva belülre kerülni. Képben Gondolkodó ismét kopogtatott.