2008 ősz
Kőrösi Zoltán
(1962−2016) Az ELTE magyar−történelem szakán 1987-ben végzett. 1990−2007 között a Magyar Rádióban dolgozott, a Magyar Rádió Irodalmi szerkesztőségének vezetője, s felszámolásáig a Művészeti Főszerkesztőség főszerkesztője volt. 1992-ben jelent meg első kötete, ezt azóta további tizenhat követte, a legutóbbi: Szívlekvár (2015).Több film- és tévéfilm-forgatókönyvet, színpadi művet írt. Budapest, nőváros c. könyve 2004-ben az Édes Anyanyelvünk pályázat 1. díját nyerte el, s 2005-ben megkapta Az év könyve kitüntetést., a Délutáni alvás c. könyve a Szép könyv díjat. Írásai olasz, héber, orosz, angol, német, francia és koreai fordításokban jelentek meg. Idegen nyelvű kötetei: Sang de cerise (2001, trad: Rozsa Tatar, Gilbert Millet), Tajni nad ruinami (2003, trade: Jurij Guszev). József Attila-díjat és Jelenkor nívódíjat, Alföld-díjat kapott. A Színház- és Filmművészeti Egyetem óraadó tanára, a BGF óraadója, az egri Gárdonyi Géza Színház dramaturgja és a Litera.hu főszerkesztője is volt.
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Kőrösi Zoltán
Kékszakáll
Emailben leltem meg a hazámat, a nevemet, hibátlanul írhatom.
Nyitva áll minden ajtó, de nem kíváncsi már senkisem.
Csak a szél és az üres szobák.
Vár állott, most.
Magammal találkozom, én ott leszek.
Kőhalom.
Bármi lehet rémisztő, ha túl közelről nézzük. ((--
Bármi lehet rémisztő, ha elég messziről nézzük. ((--
A kék szakáll olyan kék, mint odafent.
Odafent, az a felhők fölött.
Nem is kék, inkább acélszínű, mint Winnetou haja.
Acélszínű, és lyukak rajta a csillagok.
Mindig a nők.
Mindig.
Egy bagoly pupillája.
Egy fekete lyuk, amibe belefér.
Könnyű boldognak lenni, ha az ember kordában tartja az érzéseit.
Ajtó becsukva, erre a kis időre mindenki maradjon otthon.
Tedd, Júlia, ha úgy tartja a kedved.
Tegyed.
Nem maradok, aki voltam.
Királyok, hercegek, grófok.
Mit tegyek, ha már a régi rosszkedvem sincsen velem?
Hát már a szomorúságom se kell?
Ölelem magamat:
Kékszakáll
