Drágáim,

orvosnő vagyok, nem tudok jönni, most fontosabb a munka, segítenem kell,
nem hagyhatom itt a betegemet. A páciensem K. fél, de egyre csak
mondja-mondja a történetét a nőkről, én meg ülök vele szemben a
rendelőben, jegyzetelek, figyelek rá, és egyre csak derülnek ki a dolgok,
K. szavakból épít várat, nekem építi, mondja, én pedig egyre nyittatom fel
vele a sötét termeket azért, hogy megértsem. Őt értsem. Gutenberg tudást,
a gőzgép migrációt, a penicillin népességet robbantott, ja, az
atombomba is robbant, magyarázza K. hűvösen, de én csak mosolygok rá, és
nem hagyom, hogy letérjen az útról, és így K. mesél tovább, egyedül volt,
senkije sem volt, és az Internettel kezdődött, az örökké robogó-dohogó
Internet a célzott keresés a finomított vágyak pontos találatát
ajándékozta, a komputer adta a kapcsolat, a kapcsolatot azokkal a nőkkel,
igen, így volt, mondja K., egyre kerestem a nőket. Mindenkinek van egy
rettenetes szoba a lelkében, és ezt nem szabad kinyitnia.
De az Internet láthatatlansága a láthatatlant engedte ki K. lelkéből, és
minél világosabb lesz a történet-várban, annál jobban érzem, hogyan
bomlott meg lassan, biztosan K. tudata, lelke, és látom a vért a falakon,
és K. mesél tovább, hogyan kért találkozást, csókot, végül hogyan
könyörgött a nőknek, ne kérdezzenek tőle semmit, igen, K. álnéven
bolyongott az Interneten, kereste, falta a nőket, én meg itt ülök vele
szemben, és mégis kérlelem, meséltetem tovább azért, hogy világos legyen
miért is tette? És K. könnyezik. Az igazság önmagunk vállalásával
kezdődik, nem?, szólok rá dühösen, mert nagyon értem, miről mesél, én is
bolyongtam a neten, közös az életem az övével, a sok-sok hiába eltöltött
éjszakám a komputer előtt összeköt vele, a sok titok, hazugság, én is
netfüggő voltam és vagyok is, és K. bólint, igen, a függés összeköt
minket, aztán szép nőkről mesél, dús hajról, könnyekről, és én mondom,
nyissa fel teljesen a lelkét nekem, és K. megkérdezi, nem félek-e, de én
azt mondom, mindent tudnom kell...
Drágáim, most nem hagyhatom abba, orvosnő vagyok, mentenem kell, hogy K.
kinyissa az utolsó termét is előttem, és így ő is és én is megtudjam az
utolsó titkot. Drágáim, nem megyek a légyottra, az utolsó szoba talán
felszabadít, vagy minden összeomlik, ha semmit sem értek.