E-mailt küldök a túlvilágról. Én, Payer Imre, a csodálatos mandarin. A nyolcadik utas, a nyolcadik házból, nyolcadik bugyorból. A nemlétből a létbe döföm fel vágyam periszkópját, ilyen az e-mailem. A nemlét kukucskál a létbe.
De utoljára! Kirántom a Léthén túli konnektorból a dugót. Hát ne, ne legyen. Ha engem megfojtottak, átszúrtak, megöltek, most én ölöm meg a légyottotok. Szétszakítom a légyottot. Bosszút állok rajtatok!
Legyen vége, vége, jöjjön a netapokalipszis. Léten, Léthén túli, szertedöfött pikszis. Most már lehet, én már túl túlvagyok rajta, a létem teljes volt, úgy történt meg. Nekem sikerült, de nektek nem fog! Nekem odaidéződött az örök húsvér, ami felforrósított, az érzés, tapintás. A húsvér húsvétja nevében, mindenki nevében küldöm igéző e-mailem, mi a nemlétből a lét izzó magmáját idézi, aztán kihűl és megkövesül, mint az egykori láva. Kész! Ennyi, nem lesz virtuális hálózat, mert átvágja, ó, Bartók Béla teremtőm, bosszúálló akaratom!