Eger ezer esztendős püspöki-érseki székváros, amelyben hiánytalanul bemutatható a magyarság 1100 esztendős történelme a Kárpát-medencében, még a török hódoltság időszaka is. Eger a magyar nemzeti és az európai történelmi tudatba Dobó István és az egri hősök diadalmas városaként került be, elsősorban az 1552-es várvédelem diadalával, a magyarság maratoni győzelmével.
Eger európai léptékű és értékű város, egyike Magyarország legszebb kisvárosainak, de tőlük jelentős mértékben eltér. Tudjuk, a földrajz térbeli történelem, a történelem pedig időbeli földrajz. Eger a Mátra és Bükk kapuja az Eger patak völgyében. Nem nagysága, nem lakosságának száma, hanem különleges természeti, építészeti, történelmi és kulturális öröksége révén vált fogalommá a magyarság tudatában. Eddig 8 CD-ROM készült már Egerről, sajnos, ezek nem hibátlanok, újabbakra és jobbakra van szükség. 4500 egri képeslapot dolgozott fel Pozder Péter, az egri EKF földrajz tanszékének vezetője. Sok könyv jelent meg Egerről, főképpen a 19. és a 20. század fordulóján, a millennium idején, meg a „létező szocializmus" korszakában, de ezek olyanok is.
Ha 100 egrit, 100 idelátogató magyart és 100 angolt, németet stb. megkérdezünk, általában a következő kép alakul ki Egerről: 1. Az egri vár. 2. Dobó tér. 3. Minaret, 4. Székesegyház. (Az egriek közül sokaknak az Érsekkert fontos, mert oda járnak pihenni, sétálni.) A magyaroknak a VÁR a legfontosabb. Eger imázsának felidézése általában meghatározó jelentőségű épületeivel történik, rendszerint az alábbi sorrendben: a Vár, Dobó tér, az Eger patak völgyében a város, minaret, székesegyház, színház, vasúti pályaudvar. (Ez utóbbi az összeköttetést jelentette az országgal, főképpen pedig a fővárossal!) Régóta szerepel Eger kiemelt helyen az iskolai könyvekben. Általános iskolai könyvekben, főképpen az alábbi tematikus sorrendben: 1. Püspökség 2. A várvédelem története, az egri diadal. 3. Az egri nők. 4. Gárdonyi és az egri várvédelem, győzelem... Egri csillagok.
Az 1960-70-es években kötelező lett az Egri csillagok az általános iskolában, 6. osztályban! Gárdonyiig TINÓDI volt Eger és az egri vár kultuszának legfőbb forrása, aztán Gárdonyi és remekműve vette át és tölti be mindmáig ugyanezt a szerepet. (Igaz, ő is sokat merített Tinódiból!)
2. Mintegy 900 irodalmi alkotásban szerepel Eger - könyvben, versben stb. Az egri téma, az egri bor, egri diadal, az egri nők stb. Az egri név - (Nem születhet mindenki Egerben, de kivívhatja az egri nevet! - amint ezt Gárdonyi is tette!). Az egri vár név szerint, tematikusan is 97 versben szerepel!
Például Kálnoky László kései lírájában sokat foglalkozott Egerrel, még „kritizálva" is segített halhatatlanítani, népszerűsíteni szülővárosát. A költők verseiben Eger képe ragyogó... Nagytemplom, minaret, piac! (A piac fontos városcentrum, a polgárváros központja - mindmáig!) Mai szimbólumok: színház, vasútállomás, a Makovecz Imre által tervezett Bitskey Aladár uszoda stb.
Külön is szólni kell az egri vár kultuszáról és az egyház történelmi szerepéről, jelentőségéről. Volt idő, amikor valóban igaz volt az egész országra nézve: „Ebben a várban van most a maradék ország sorsa..." Az egyház szerepe az egri vár kultuszának kialakulásában is jelentős.
Ugyan tagadták nemrég, mégis közismert kétezer év óta az egyház és a kultúra kapcsolata. Az egyház célja az evangelizáció, de az evangelizáció mellett mindenütt a kultúrának is mecénása volt. Gondoljunk csak a templomépítészetre, festészetre, szobrászatra, az egyház iskola- és kultúratámogató jelentőségére. A templom, az iskola és a kultúra századokon át összetartozott. A szakralitásból nőtt ki az irodalom, a polgári irodalom is. Az egyház a szellemi-lelki kulturális népszolgálat legilletékesebb képviselője.
Eger, az egri vár kultuszhely, zarándokhely, nemzeti kegyhely. A magyar királyság legnagyobb és legszebb temploma volt itt Szent István korában. A vár, a kálvária ma is a városkép meghatározó tartozéka... A legenda szerint Szent István a Királyszéke nevű hegyről nézte, hogyan építik Egert. (Távollátó volt, vagy akkor is olyan ütemben dolgoztak, mint akit messzelátó pallér felügyel.)
A török kori küzdelmek - az egri vár és a végvári vitézi élet a 16. század költészetében... Tinódi jelentőségét sem értik sokan a jelenkorban. Monotonnak találják a szövegét, elfeledkeznek arról, hogy az énekelt textust a dallammal együtt kell(ene) élveznünk és értelmeznünk.! A török alól felszabadult vár a kincstáré lett, csak fokozatosan sikerült visszavásárolni az egri püspököknek.
Pyrker János érsek jelentős szerepe, az építés, a tudományok érseke volt: nemzeti zarándokhellyé akarta tenni az egri várat az 1830-as években. Casagrande készítette el a várbeli Szent János székesegyház romjain emelt Szent István-szobrot. (Az 1960-as évekre, a gyenge anyag (terméskő) miatt tönkrement, meg is rongálták, emiatt renoválni kellett. (1977-ben állították fel újra, a ma is látható szobrot. Eredetileg festett szobor volt, azt hitték, a festék majd megvédi. Igen, de közben elfeledkeztek a szükséges újrafestésről, ezért ment tönkre...)
A XX. század elején 2 ciszter tanár kezdte meg az egri vár ásatásait. 1945 után: internálótábor volt az egri várban, majd pedig a katonaság fészkelte be magát. A korábbi emléktáblákat is úgy kellett előtalálni, még az emléktábláknak sem kegyelmezett a romboló idő.
A kultuszteremtő Gárdonyi - a XX. század elejétől döntően és igen kedvezően meghatározta Eger, az egri diadal és a Dobó-kultusz utóéletét. Regényének eredetileg különféle címet próbált kitalálni, végül már a címadása is telitalálatnak bizonyult: EGRI CSILLAGOK. Eger irodalmi öröksége vetekszik Kolozsváréval. Ezt bizonyítja Cs. Szabó László: Őszi napok Egerben című remek írása is. (In.: Kárpát kebelében. Szellemi utazás. Könyves Kálmán Kiadó, 1994. 94-103.)
Cs. Szabó László hazájáról, szellemi hazájáról vallotta: „Szeretjük és tiszteljük testvérként mindazokat a nagyjainkat, akik idegen névvel s néha tört magyarsággal magukat büszkén magyarnak vallották..." Ezek a Hungaria lakói, polgárai segítettek a magyarságnak olyan kulturális értékeket teremteni, amelyek az európai, az egyetemes kultúrkörbe tartoznak. Az egri várban a csúcsíves székesegyház főhajóját szélesebbre tervezték a kölni dóménál. A megmaradt csonka pillérköteg érzékelteti, mekkora boltozat alá szánták, amely azonban sosem készült el. Dobó szeglettornyot alakított ki a szentélyből. Az ország és Eger a nyugati kereszténység védőbástyája, végvára. A lipcsei céhek mesterei vasár- és ünnepnapokon a magyarságot dicsérve sétáltak városkapujuknál.
A magyar líra első, európai hírű hérosza, Balassi Bálint négy éven át egri vitéz volt, a reneszánsz tökéletességet kereste, a fel nem lelt, de mindenhol megnyilatkozó szépséget. Márai Sándor: Napló 1945-1957. 139. oldal 1950-ből származó bejegyzés: „Mély ősz. Ez volt Magyarországon is a legszebb. Őszi ebédek az egri Korona Szálló erkélyén, a gesztenyefák lombsátora alatt, cigányzene mellett."
A török hódoltság után, a poraikból feltámadó magyar városok között az újjáépített püspöki és kanonoki Eger nagy álmát, az egri universitas fundálását Eszterházy Károly megalapozta: palotát emeltetett egy leendő egyetemnek. Egyetem ugyan nem, de püspöki líceum lett belőle, amely az egri főiskola központi épülete most is.
Hell Miksa európai hírű csillagász, a finn-magyar rokonság előharcosa bámulatos csillagdát épített. II. József tanügyi reformja csírájában megfojtotta Eszterházy álmát. A díszterem tudománydicsőítő freskóin magyar ruhás urakat látni. A mágnás püspökben a magyar nemesség jobbik énje lobbant fel a magyar névért. Az egri egyházfejedelem Szent István, Nagy Lajos, Mátyás és Pázmány örökségét akarta folytatni, amikor Egert universitas-központnak álmodta.
Pyrker László velencei pátriárkából lett egri érsek, Hild József tervei alapján ő emeltette az egri székesegyházat. Sokáig hiányzott, de végül ismét látható a székesegyház közelében a kőoroszlán, amelynek talapzatán a magyar huszárt dicséri a felirat. A XIX. századi hanyatló kereskedelem és erős császári és királyi helyőrség emléke ez a kőszobor. A magyarok és lengyelek hagyományos barátsága több lengyel szólásban is szerepel, a közismert, emblematikus tömörségű szólás is a borral, a borivással kapcsolatos: „Lengyel - magyar két jóbarát, együtt harcol s issza borát."
A tokaji bor mellett az egri bornak is szerepe volt abban, hogy lengyel szólás lett a „Nincs jobb bor a magyar bornál" („Nie ma wina nad wegrzyna") „A bor Magyarországon születik, és Lengyelországban hal meg." A latin nyelvet nemesi kultúrában használták, ezt a formulát utalással a dél-lengyelországi bortároló pincékre: „Hungariae natum - Poloniae educatum." („Magyarországon született, Lengyelországban nevelkedett.")
A tokaji és az egri bor lengyel, egyúttal világhíre is Adam Czahrowskival kezdődik, aki a XVI. század végén kilenc éven át élte a magyar végvári vitézek életét, 1588-ban jött hazánkba, és Eger elestéig szolgált magyar végvárakban. Igaz, nem mérhető a Balassi vagy Kochanowski költői nagyságrendjével, de a lengyel reneszánsz líra joggal tartja számon. Az egri vitézek között harcolt, sok szép élmény, emlék kötötte Egerhez. A királyi Magyarországot Komáromig, Győrig, Pozsonyig, Nagykanizsáig bejárta. Ott volt Esztergom ostrománál, amikor Balassi „emberségből példát, vitézségből formát" adott, és életét áldozta hazájáért, a kereszténységért.
Visszatérve Lengyelországba, Poznanban megjelentette magyarországi élményekből táplálkozó verseskötetét: „Siralmas énekek és egyéb költemények" („Treny i rzeczy rozmaite", 1597). Czahrowskinál a „kereszténység védőbástyája" titulus és a történelmi léptékű méltatás Magyarországról: „...Nézzétek, szomszédos fejedelmek, a megkínzott magyar földet, valamint népét, micsoda rohamot állt ki idáig a gyalázatos pogány ellenében. Határai erős kőfalatok nektek, déli, nyugati, északi országoknak egyaránt. Ha ezek a falak ledőlnek felétek, bizony súlyosan, gyalázatosan elborítanak benneteket."
Az egri várat Krakkó és Lengyelország kapujának tartja, az egri vitézeket Magyarország tükörének nevezi. Az egri vár elestét elsiratja Eger és az egri híres vitézség című versében. A költő és végvári vitéz Czahrowski tudta, mit jelent stratégiai szempontból Eger eleste az egész felvidéki védrendszer, a magyar, szlovák és lengyel nép szempontjából. A lengyel irodalmi köztudatban Czahrowski emlékezetét elsősorban a népdallá vált katonaéneke tartotta fenn, Balassi "In laudem confiniorum", A végek dicsérete (Egy katonaének) c. költeményének a parafrázisa: Duma ukraina (Végvidéki merengés).
Cs. Szabó László mutat rá arra, hogy „...Eger, amely magyar Salzburgként leglatinabb vidéki városunk." (...) „Egy képzeletbeli püspöki félkörhöz tartozik. A körvonal Váradnál kezdődik, szeli Egert, Esztergomot, Veszprémet, Sümeget és Pécset. Legtöbbjében még az első király alapított székesegyházat..." A belső városkör mögötti „külső félkörön, hágók, folyók kapujában hatalmas világi városok: Brassó, Szeben, Kassa, Lőcse, Pozsony, Sopron leselkedtek, a belső körön meg szelíd papi városok sütkéreztek, holdfényes püspöki udvarral, lankás szőlőkkel, magyar jobbágyokkal. Talán Eger köztük a legszebb. Nevezzük magyar álmok városának."
Eger évszázados álma, hogy egyetemi várossá váljon. Ezért meg-megújuló erőfeszítéseket tesz mindmáig. Oktatásügyünkben is tiszteletben kellene tartani az egyetem hármas funkcióját: a diákok tanuljanak, a tanszék oktatói tanítsanak, ne pedig az intézmény működését igazgassák, az adminisztráció csak a munkáját végezze, de túlszabályozással ne keserítse meg a tanári kar életét. A cél: hozzájárulni a magyar felsőoktatás fejlesztéséhez, a magyarság alapvető nemzeti érdekeit szolgálva, hogy szakági szempontokból gyarapodó és versenyképes intézményrendszer jöjjön létre a korszerű oktatás érdekében. Biztosítani kell a magasan képzett, nemzetközileg is versenyképes, szakképzett utánpótlást.
Tinódi, Balassi, Vitkovics, Gárdonyi, Bródy, Kálnoky és a többi jeles egri, egri kötődésű író és költő olyan hatalmas örökséget jelent ennek a városnak, amely éppúgy megérdemelne egy irodalmi múzeumot, amint az egri sportolók elért eredményeit az érdeklődök egy külön múzeumban, dicsőségtáblán láthatjuk.
Kálnoky László költői és műfordítói életművét monografikus igénnyel Alföldy Jenő és Csűrös Miklós elemezte időtálló eredményességgel. Alföldy Jenő már a költő életében rámutatott arra, hogy Kálnoky munkássága számos ok miatt később bontakozott ki, mint költő-korosztályának több jelentős lírikusáé, de mégis ahhoz a generációhoz tartozik, amelyet Babits Mihály a Nyugat "harmadik nemzedékének" nevez. Egyike azoknak, akik nemzedékéből a legkésőbb mutatkoztak be a nyilvánosság előtt. Bizonyítja, hogy az 1939-ben kiadott Árnyak kertje már előlegezi a későbbi nagy költemények írójának fő erényeit, a kivételes formaérzéket, a képzelet gazdagságát, a szatirikus látásmódot, azt a különös képességet, hogy költői kifejezéssel izzásra tudja átváltani a szenvedést.
1945 után mégis csupán egyetlen antológia, a Sőtér István szerkesztésében megjelent Négy nemzedék adott hírt Kálnoky költői létezéséről. 1947-ben még Baumgarten-díjban részesült, de aztán a műfordítás gályapadjára szorult az élő költészetből. 1948-tól fogva a világirodalom remekeinek egész sorát szólaltatta meg magyarul. (Köztük Goethe Faustjának II. kötetét.) Amit saját költészetével nem sikerült elérnie, azt műfordításaival vívta ki.
A Kálnoky-életmű szerves része a minőségében és méreteiben párját ritkító műfordítói teljesítmény, amelyet a Nyugat harmadik nemzedékének legjobb teljesítményei és a magyar líra maradandó értékei közt tarthatunk számon. Vállalt műfordítói feladatát olyan műgonddal végezte, hogy megtalálja benne a munka örömét. Ő is laboratóriumot akart teremteni a fordítói gályapadból. Híres panaszverse, A műfordító halála mutatja ítéletét: „szilánkra kell annak hasadni, / aki fordított teljes életében." A költő és műfordító Kálnoky László szülővárosában szobrot érdemel. Önmagát tiszteli meg az utókor, ha a Kálnoky hagyatékot és Eger irodalmi örökségét rangján tudja kezelni.
Apor Elemér azt vallotta: „...hiszem a jót és vallom a szépet". A Non ministrari, sed ministrare jegyében egyetemes célt szolgált költőként, íróként, szerkesztőként a bokaharapdáló történelemben, hogy „szél-kaszabolta" anyanyelvünk műveltségünkben felmagasodjék, hogy ne legyünk a „felejtés népe". 1907-ben született, amikor Egerben közadakozásból emeltek szobrot Dobó Istvánnak és az egri hősöknek. Dsida Jenővel volt egy évjáratú, két évvel fiatalabb József Attilánál, két évvel idősebb Radnóti Miklósnál. A nála öt évvel fiatalabb Kálnoky László első mestere a testvérmúzsák szolgálatában élte le költői, írói, szerkesztői, színjátszói tevékenységben eltelt életét. 2007-ben ünnepeljük 100 éves születési jubileumát. Emlékbizottságot kellene létrehoznunk, emlékkönyvet kellene kiadnunk, lakóházára és az egri Gárdonyi ciszterci gimnáziumban emléktáblán kellene megörökítenünk a két egri költőbarát, Kálnoky és Apor Elemér emlékét.
Vere dignum et iustum est - valóban illő és igazságos -, hogy elismerjük: már most is nyilvánvaló, később pedig bizonyára még jobban látható lesz: a XX. századi Egerről, a Bükkről Apor Elemérnél szebben senki sem dalolt.
Balassi áldáskívánása visszhangzik Eger felett, „Mint sok fát gyümölccsel sok jó szerencsékkel / áldjon Isten mezőkbe!"
Apor Elemér pedig igéző hangon mondott áldást csodálatos múltú, architektúrai szépségű lakóhelyére, a számára Civitást jelentő Egerre: „Dajkáld völgy eme várost / dombok öleljétek / süsd nap, hold te vigyázd / pattogó csillagok koszorúja / szikrázzon árnya fölött. / Legyen boldogság, béke hazája / örökké" Eger pályázatát az Európa Kulturális Fővárosa titulus elnyerése érdekében támogatom, a kulturális, az irodalmi programokat lehetőségem szerint segíteni fogom.
Egyszer Eger Aranykönyvét, reprezentatív, fényképekkel illusztrált formában megjelentetett könyvét szeretném ajánlani a barátaimnak, amely városunk régmúltjának, majd a közelmúltjának (az 1900-2005 közötti) időszakát tekinti át. Azok szerepelnének benne, akik maradandóan hagyták a városon, a város történelmén kézjegyüket. Úgy kellene tennünk a dolgunkat, hogy méltók lehessünk a számtalan tudományos és művészeti értéket teremtő elődeinkhez. Kérdés, hogy tudunk-e úgy cselekedni, hogy utódaink majd felnézzenek munkánk eredményeire. Egy méltó kiadványban fejet kellene hajtani azok előtt, akik Egert tehetségükkel maradandóan gazdagították. A könyv elkészítése, megjelentetése céljából számos embernek kellene összefognia, a mindenkori polgármesterrel az élen. A szellemiséget felragyogtató íróinkra-költőinkre, nagyhírű újságíróinkra éppúgy gondolok, mint képzőművészeinkre, zeneszerzőinkre, városképformáló építészeinkre, sok sikert elért sportolónkra. Számba kellene venni a jelenkori közélet legjelentősebb vezetőit. Egy iskolavárosban különös gondot kell fordítani a jövő nemzedékét formáló legkiválóbb pedagógusok emlékére. Számon kell tartani Eger iparának, kereskedelmének kiválóságait. Emléket kellene állítani a szellemi-lelki tisztaság megőrzését szolgáló, kiemelkedő városplébánosoknak, lelkipásztoroknak, akik a maguk idejében nemcsak a rájuk bízott híveknek voltak jó pásztorai, hanem sokat tettek a városért és minden rendű, rangú és vallású polgárért. Mindazokat, akiknek munkássága, Eger iránti szeretete példa lehet. Emléküket őrizve tudatosítani kellene, hogy úgy éljünk, ahogyan arra kiváló elődeink és kortársaink példát mutattak, akik nem csak szakmai munkaszeretetből, de emberségből és magyarságból is jelesre vizsgáztak. Korunkban már nincsen érvényben a sokakat sújtó tiltás, a damnatio memoriae.
A cél, hogy ezeknek a kiváló embereknek ne enyésszék el az emlékezete, hanem nemzedékről nemzedékre megmaradjon, és a közjó érdekében hasson példájuk, akiknek nemes alakja, tettei emléktáblát, szobrot is érdemelnének Eger városában, amely ma is sokunknak szülő- és lakóvárosa, otthona, életének és álmainak világa, vágyainak színtere, édene. Emléküknek utca- és térnevet adni, emléktáblát állítani, vagy szobrot emelni, egy Egri Aranykönyvben megörökíteni - a jelen polgárainak joga és érdeme lehet.
Álmodom egy nemes tradíciót folytató és újító egri kulturális, irodalmi folyóiratról, meg egy Aranykönyvről. Illő és méltó formában ki kellene adnunk Eger Aranykönyvét. Azokra az „Egri Arcok"-ra gondolok - Molnár István Géza fotókiállításainak és egy helyi tévés sorozatnak is címe -, akik maradandóan hagyták a városon kézjegyüket.
Fejet kellene hajtani azok előtt, akik Egert tehetségükkel maradandóan gazdagították. A már múzeumot kapott egri sportolók mellett az Eger szellemiségét felragyogtató íróinkra-költőinkre éppúgy gondolok, mint nagyhírű képzőművészeinkre, zeneszerzőinkre, városképformáló építészeinkre stb. Számba kellene vennünk múltunk, jelenkori közéletünk jelentős vezetőit. Nem feledkezhetünk meg Eger iparának, kereskedelmének, kézműveseinek kiválóságairól. Becsüljük meg a nemzedékeket formáló pedagógusokat, a szellemi-lelki tisztaság megőrzését szolgáló lelkipásztorokat, akiknek munkássága, szeretete példa lehet, mert nemcsak a rájuk bízott híveknek voltak jó pásztorai, hanem sokat tettek a városért, minden rendű, rangú és vallású polgárért. Emléküket őrizve tudatosítani kellene: úgy éljünk, ahogyan arra kiváló elődeink példát mutattak, akik nem csak szakmai munkaszeretetből, de emberségből és magyarságból is jelesre vizsgáztak. Már nincsen érvényben politikai emlékezet-kitörlés: damnatio memoriae. Ezeknek az embereknek ne enyésszen el az emlékezete, hanem emléktáblát, szobrot, utca- és térnevet érdemelő példájuk nemzedékről nemzedékre megmaradjon. Aranykönyvben történő megörökítésük a jelenkor joga és érdeme lehetne.
Tudatosítanunk kell: a közjó, a bonum commune szolgálata az üdvösség feltétele is. Tőlünk függ, hogy milyen mértékben akarunk értékteremtő, alkotó emberekké válni, vagy csupán fogyasztókká lenni. Úgy éljünk, dolgozzunk, hogy méltók lehessünk önmagunkhoz és elődeinkhez. A kérdés: tudunk-e úgy cselekedni, hitünk és magyarságunk ügyében összefogni, hogy utódaink felnézzenek munkánk eredményeire?
Célunk: bokaharapdáló, „szél-kaszabolta" történelmünk után a jelenben Eger polgárai műveltségükben felmagasodjanak, hogy ne legyünk a „felejtés népe". Balassi áldáskívánása, „Mint sok fát gyümölccsel sok jó szerencsékkel / áldjon Isten mezőkbe!" szellemében Apor Elemér áldáskérő sorait idézem a csodálatos múltú, architektúrai szépségű, Civitast jelentő Egerre: „Dajkáld völgy eme várost / dombok öleljétek / süsd nap, hold te vigyázd / pattogó csillagok koszorúja / szikrázzon árnya fölött. / Legyen boldogság, béke hazája / örökké".