Van egy „kis" probléma...

Alig találok szavakat, hiszen tudom a várakozás felfokozott
pillanatában vagytok. Azt hiszitek, hogy megint jól teletömhetitek
finom muzsikával a fületek.
Hát nem!
Ez most nem jön össze.
Szinte látom a sok meghökkent arcot — micsoda badarságot hordok itt össze.
Persze, hogy ezt gondoljátok, mert itt ültök és semmit nem tudtok arról,
mi történt tegnap Kékszakinál. /Tudjátok, az a csajozós computer guru,
akinek az a nagy palotája van a hét fura szobával/.
Nos, ezt Nektek is tudnotok kell, ha már ennyien itt vagytok és vártatok.
Persze hamarosan tapasztalni is fogjátok, de legalább nem ér felkészületlenül senkit...
Ugye, „csak" hét szobáról tudtatok eddig?
A lényeg az, hogy a nője, Judit talált egy nyolcadik titkos szobát, amiben egy
hatalmas gépezet terpeszkedett villódzó képernyővel. Valami giga-terra masina...
Maga Kékszaki sem tudott erről /vagy csak úgy csinált/, viszont mire észbekapott,
már a nő minden gombot összevissza nyomkodott kíváncsiságból...
A baj csak eztán kezdődött igazán.
A monitoron megjelent szöveg alapján azt lehet tudni, hogy elindított valami mátrixot (?),
mely minden zenét, minden hangot kiolt a földön és blokkolja a világhálót,
mert ott is terjed a zene.
Pár perc után megindult a visszaszámlálás. Kékszaki számításai szerint levelem
kézbesítésével egyidőben fog a végére érni.
Oh, mily rettenet, némák a hangszerek! (Ez végső szösszenet.)
Azért senki ne essen pánikba, én sem teszem. Remélem, jövőre ugyanitt...
Úgy tervezem, addig írok pár jó pantomim jelenetet...

             öleléssel:
             B. Béla