2008 ősz
Tóbiás Krisztián
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Tóbiás Krisztián
Viszlát, apacsok! — túlirat egy Bartók-idézetre
Azt hiszem
valamit másképp kellett volna
de most már mindegy
túl nagy a rés
a gondolat elveszett a sorok között.
Hogy a vallástalanság idején
jött valami más interaktív segédeszköz
okolható akárki
talán ő
legyen
miért hagytál el engem.
Olyan fajta emberek
ők
akik apacsok de mindenkinek kínaiak
bebábozódtak
és lepkékről álmodnak
A leginkább kicsapongók
lettek az új inkvizítorok
áldozataikat papírpénzre festik
és indulhat az új kor.
Akik a vallási uralom idején
szószékről hirdetik az igazat
az egyedülit
azt a bizonyos kimondhatatlant
vaskos könyveket írnak
és azt
mégse mondják ki.
Fanatikus hitbuzgók
kopogtatnak
házról házra
és festett istenekért árulják
a ki nem mondott igazságot.
Lettek volna
inkább molyok
és rágták volna ki
a sorközöket.