kedves x, írom levelem, kilétem bizonytalan. hisz szólni nem tudok senkihez. de legyen szerepem bármi, mától akkor vagyok színész, mikor a színpadról lelépek. hogy megtörténhessen az első gyilkosság, hogy legyen valaki, aki legalább fejemre tapos a sarkával, hogy csinos ikráját kettéharapjam. egy reccsenés, drámai csúcspont, villámló fájdalom. a nézőtér üres. a függöny végighasad, de meg sem moccan. ablakomból meddőhányóra látok, előttem az utolsó tányér kaviár, a halak kihaltak. helyettük csúszok a porban, és nyelem a port mindvégig. maradok ismeretlen, y.