Mit ér, mit ér két félteke...
a net végétől féltek-e?
(búcsúverses szösszenet,
meg Gil de Rais vagy kifene)

Mit ér szakáll, ha kék s akar,
Nem bérszámfejtésben matat,
Adótanácsalás nem étke,
S női nemtől duzzad éhe;
Nem könyvelő, APEH-vagány,
Nem behajtó vastagnyakász;
Tiszta bio, nőre ha lel,
A természet ősereje:
S nem úgy hagyá, mint meglelé;
Internet néki sétatér,

A térerő is őt hajtja;
Asszonyállat odújába
Titkos lélekpalotába
Mind besétál sugallásra,
Ott azt' összvecsingolódnak
Szemérem s ajakrul lopnak
Mindenféle édességet:
Fog-nem-rontó „szénhidrétet";

Volt, akit hogy hajnal lelt meg,
S róráte mer' ismeretlen,
Megtaníta hiszekegyre:
Mindig újra és még egyre —
Istentelen volt őkelme,
Imádkozni nemi s mertek;


Délben lelt a másodikra,
Ez volt porcogós Anóka —
Vetkőztette, kóstolgatta,
Ráléptek a Kama(sz) Utra,


Szembe nem jött senki — láttam;

Harmadikat este lelte,
Öreg est volt, sötétecske,
Amikor már minden tehén
Megfogásig feketécske:
Adekvát volt a lelkéhez —

Úgy érezte, nőre többet
Három lábbal sohse vágyik,
Szeme előtt ha virágzik,
Éppen elég tulipánzik,
Vagy kifeslik a nőszirom,
Csak a korszellem haladjon:
Legyen háló, póktalan net,
Ő meg itt a világszeglet
Mindentudó iktatója,
Aki hajnal-dél-vagy-este
Virtuális egyetembe'
Mindent tud, azt is, hogy mér' nem;
Rápillant néha az égre,
Elméláz, hogy ki van ott túl,
S netre kapcsol: pina.hu.