Egyik Beregszászy bátyám poharakat harapott, ha felbosszantották, elővette régi puskáját, summa summarum (erste Weltkrieg aus Gácsország), halántékához tartotta s átfutott vele a városon. Közben szakadt az eső. Isten forgolódik hidegrázásban a hatodik nap éjszakáján — mondotta volt, majd dús bajuszából két kézzel csavarta a vizet. Máskor balettozni járt, merev mozdulatai között kővé dermedtek az ütőerek.

**

Lehet-e a város szövegrepertoár? Hiszen az elfoglalt tér szemiotizálódik, pszichológiai, szakrális, hatalmi, erkölcsi jelentéseket kezd felvenni, leadni, forgalmazni. A szenzuálisan megtapasztalható világot az ember a nyelv mediális közege által megkettőzi, virtuálisan leképezi, modellálja. A kör, a pont, az egyenes, a négyzet, a vízszintes, a függőleges, a véges és végtelen (mint pretextus) s ezek konfigurációi: az utca, tér, folyó, híd, ház, templom, kastély, szobor, szoba, vár, város mind szövegek? Létmódjuk meghatározó kategóriája a textualitás?
A természet által szegmentált terrénumot (hegy, folyó, völgy) és a más logikájú tértagolás által megalkotott entitást, a víz és a kő, az aktív és passzív, a dinamikus és statikus princípium határozza meg. Az olyan város, mely a peremen található: egocentrikus. Átlép saját határain és keretrendszerén, mert még meg kell találnia azt a teret, amelynek központja lehet. De mi történik akkor, ha egy peremváros a saját, korábban lokalizált affirmatív centrumától fosztódik meg? A szemantikai káosz, az amorf periféria a kódolt és szervezett kozmoszt, a strukturált centrumot harapja át. És annak környékét és környezetét.
Szendrő a Sajótól a Bódva-völgyig terjedő észak-borsodi Karszt része, a helység vízrajzát a Bódva-folyó határozza meg, mely két részre osztja a települést. Szendrő klímája a Péczely-féle éghajlati körzetbeosztás szerint mérsékelten hűvös és mérsékelten száraz. A Bódva-völgye és a Cserehát hazánk legfelhősebb területei közé tartozik. A Szendrői-medencében télen gyakori a sűrű köd, míg a hegységkeret magasabb részei napsütésben részesülnek. Négy vára közül — Eger elestét követően — a harcászatilag központi státusú hegyi erődöt II. Rákóczi Ferenc robbanttatja fel. Ez az erőd évtizedeken keresztül Borsod, rövid ideig Gömör vármegyék székhelye volt. Akciórádiuszát (a Bódva-völgy, tágabb kontextuális összefüggésben Felső-Magyarország) a trianoni békediktátum szilánkossá töri. Faluvá minősítik vissza. Ma Szendrő Magyarország legészakibb városa. A centrumvesztettség vákuuma (S mi van, ha a centrum elveszti közegét és funkcióját: a köré épült várost, például egy török ostrom során, vagy egy kedvező földrajzi pozícióból az abszolút perifériára kerül, például egy békediktátum által? Meddig folytatható a restauráció?). Ennyi volna csupán a tér pátosza?
Visszatérve: azon túl, hogy a város történelmi-topográfiai téma (észak, dél, kelet, nyugat oppozíciójával), egyszersmind szövegekben testet öltő szubsztrátum, narrációvá transzformálódó, rejtélyes elbeszélés, a bennfoglalások, különféle átörökített kultúragének (magyar, német, zsidó, cigány — s emellett itt a hamvasi értelemben vett géniuszok keveredése is intenzívebb jelenvalóság a perifériális elhelyezkedés következtében) akkreditálásával. Kulturális, etnikai polifónia esetén a 'locus (hely) mint komplex, teljes entitás' perspektívája, egyszerűen egy bizonyos (privilegizált) nézőpont (narráció) preferálása és kanonizálása, az egy nézőpont, világlátás, világmodell körül való orientálódás lehetősége különösen problematikus. Feloldható-e például a kuruc város — labanc vár bináris oppozíciója, miközben (a vár felrobbantása után) a város új centrumát kialakító, arculatát meghatározó szendrői zsidóságot deportálják, a cseh tankok árnyékában, mielőtt megérkezne a török ostromzártól Bécset megszabadító Jan Sobieski, lengyel lovagkirály? Lehet-e mentőöv az egyidejűsítés, vagy csak az utólagos pozíciók spekulativitása marad? A sokszínűség által a tér szóródik vagy redukálódik, esetleg bizonyos kombinatorikus mnemotechnikai eljárások működése révén e kétirányú folyamat egy lehetséges narratíva irányába mozdul el? S viszonylagosíthat-e mindent a homonímia? A Másik Szendrő (Smederevo. Szerbia)? Helyén a rómaiak idején Vinceium nevű település állott. Vára a Morava folyó bal oldali mellékfolyója partján áll, háromszög alaprajzú, egykor 21 tornya volt. A hagyomány szerint Brankovics György szerb despota építtette 1433 körül, aki itt is halt meg 1457-ben. Először 1413-ban foglalta el a török.
— Az elásott kincsek! — suttogják a városban egy-egy láng felvillanásakor.
Ez időben új oskolamester érkezett a városba. Feje tele tudománnyal, zsebében annál kevesebb vagyon. Akármerre ment a városban, akárkit látogatott meg, mindenütt csak az elásott kincsekről hallott.
— A gróf urak, a főkapitányok nem tudták elvinni az a teméntelen sok drágaságot, amit összeharácsoltak, — vélte Csizmadia Sámuel, az elszegényedett nemes.
S hogy Csizmadia Sámuel tiszteleghetett-e a szendrői kapitány Rákóczi Zsigmond előtt, mikor a lenvászonnal letakart pénzszállító szekerek megindultak Gönc felé, a Biblia kinyomtatásához szükséges arannyal, az első magyar katolikus énekeskönyvet összeállító szláv Szöllösi Benedek jezsuitával disputáló Bocatius kassai rektor verssora mellett éles kanyart vágva, azt csak az emlékezet és felejtés kultúraalakító kölcsönhatása és a lehetséges szövegek, mítoszok, legendák (a város fiktív története) szerencsés interakciója, össze- és szétolvasása, szelekciója tudja megmondani. Egy biztos: a város egy kollázs, szövegrepertoár, eseményjellegű szövegtér, az elírások, átsatírozások, radírnyomok kockázatával, alapítója: Julius Livius Krúdy. Az inged súlyosan rád feszül, a folyó megmozdítja könyökét: behajlik lassan a meder s rácsuklik, mint a napernyő egy délutáni zápor.

**

Szendrőből már látomássá porzik az út, alvahajtó kocsisok ülnek a bakon, megpatkolják a folyóvölgyeket, pejek, rárók vágtatnak boros hordókat lóbálva. Vörös postakocsik köröznek keresztül-kasul a hegyvidéken, Podolinba, a Visztulához: Wisla folyó sej kék vize, / leányokkal van az tele, / magyar lányok szegény lányok, / folyóvízben miért jártok? Emlékek ezüstlemezeire karcolva, a sáncokon ugrat át egy Beregszászy bátyám, kivont szablyával Prezmysl felé. Ha felbosszantották, poharakat harapott s egyszer ellátogatott Ámerikába is képzeletben. A Szikláshegység késelőkövein sétált, s benézett Joe Dúzs rokonhoz Edmontonba. El-elborozgatott a két öreg tokajerweinnal, mit bátyám a Dunajec sodorvonalába bújtatva rejtegetett jó negyven éven át.