Ez se nép-, se világzene,
csupán a Mű üzenete,
de ebből is minden szó elvész,
nem leli se zenész, se nyelvész,
nem húzzák hegedűk, vonósok,
most egy szomorú hang a szónok.
Hiába Mozart vagy Kodály,
a múló zene egyre fáj,
öreg nénik szájára ég
a népdal, mint egy dudor épp,
Dunáról, Tiszáról, betyárról,
Erdélyben, az Alföldön, s máshol.
Zene maradna legalább!
Ha az éneklő kislányt hallanád!
És táncol hozzá copfosan,
nem unnád azt meg sehogyan.
Csupán a Mű üzenete
ez itt, nem magyar népzene,
nem búcsúzó, nem rekviem,
mert nem búcsúzik senki sem,
míg van a szó, van üzenet:
túl késő, hogy magadra vedd.