2008 ősz
Lengyel Tamás
Nagyszőlősön született 1971-ben. 1993-ban az ungvári egyetem magyar nyelv és irodalom szakán szerzett diplomát. 1993-tól 1995-ig az Ungvári Rádió és Televízió magyar adásainak szerkesztője. 1994-95-ben a Pánsíp című irodalmi és kulturális folyóirat munkatársa. 1995-ben Budapestre települt. Az ELTÉ-n angol szakos tanári végzettséget szerzett 1998-ban. 1989-től publikál verset, prózát, később műfordításokat. Alapítója és tavalyi megszűnéséig szerkesztője a Véletlen Balett című irodalmi lapnak. Díjak: 2000-ben Kárpátaljai Magyar Irodalmi Nívódíj, 2004-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíj, 2005-ben Keresztury Dezső-jutalom. Könyvei: S.K.arabeus (versek, Budapest, Kortárs Kiadó, 1998), Tamás evangéliuma (versek, Budapest, Kortárs Kiadó, 2004).2007-től a Palatinus Kiadó irodalmi szerkesztője. 2008-ban megjelent kötete: Lump úr & Co. (versek, Parnasszus, Budapest, Parnasszus). Legutóbbi műfordítása: Jeanette Winterson: Teher (kisregény, Palatinus, Budapest, 2008)
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Lengyel Tamás
Kékszaki orra
Hercegünk újra átképezte magát —
bizony, nagy úr a piacgazdaság —,
szoftvereket készít és használ
a köztisztasági vállalatnál,
hogy kikalkulálható legyen
a vállalat mennyi seprűt vegyen,
ha az a cél, tűnjön hamar
az utcákról a kutyaszar.
Ámde a munka körülményes,
Kékszaki orra pedig kényes.
Megorrol és haladéktalanul lemond,
sőt önnön munkaeszközére ront,
a hardverét úgy veri orrba,
az visszazuhan a középkorba,
s a cégnél beáll a net(sz)halál.
Hősünk meg fogja a kalapját, szalutál
és már megy is. Nem lesz itt pardon.
Kint befordul a Kékszaki-sarkon
és köddé válik nagy haraggal.
Az utcán áll Borbála, kezében slaggal.
Tánc:
Mossa a járdát Borbála,
Orrokat jár át szarpára,
Nem ül már senki talpára
Kutyalét, kutyaszamszára.




