Gyerekek! Hölgyek és Urak, Keresztények és Keresztényiek + Valahány Név a Naptárba'!

Hallom, mi már meg az új púder: az, hogy „megszűnik" a Világháló. Hogy most evvel akarnak megetetni Benneteket. (Már ez az „akarnak", ez az eredethez — és személy[ek]hez nem —rendelhetőség, ez is fölöttébb jellemző — nemcsak, illetőleg nem először erre a korra, de erre kiváltképp. Soha az anonimitásra, a halászó-vizek inkognitós megzavarosítására akkora teret, mint most — s bizony, a legkevésbé sem utolsó sorban az Internet „jóvoltából"! — Lehet persze, hogy ez a turpisság nem is annyira homályos forrású = állhat az egész [szerintem... mit szerintem! Az ember antropológiai meghatározottságaiból következőleg: KACSA] mögött egyszerűen a vasstibi is. Ő közismerten nagy kópé — hogy így teszteljen Benneteket, az eddig nem jutott eszembe, de a köz, az egyebek közt internetbutította köz annyi mindennek felül: elnyelheti éppenséggel ezt is, mint egy csillapíthatatlan étvágyú rajzfilmfigura.) És hogy én most e tárgyban majd — kiderül — hány személy szavaival üzenek Néktek, kvázi az utolsó szó jogán avagy lehetőségén, valami monstre kör-ímélben, vagy hogy' is! - Azért ezt nem veszitek be, ugye, Feleim?!
Azt most ne is feszegessük: ki által, mi által szűnne meg!? Már megin' a Földönkívüliek?? Őket mindig elő lehet rántani az avas ötletek (magyarán az ötlettelenség) fiókjából, mi?! Vagy öngyilkos hackertámadás? Túl tökéletesre sikeredve? Cyber-lemmingek? (Akinek nem lemmingje, ne vegye... Én például nem hiszem.) De mondom: ne firtassuk a wwwilágwége eredetét és mikéntjét! Azt a kérdést tegyük fel: elképzelhető-e, hogy ha szétpukkanna is ez a(z eddig meglehetősen tartósnak és önregenerálásra képesnek mutatkozott) digitális „szappan"buborék, amely eseményt azonban túlélne az emberiség (mely nevezet pontosabb definícióját itt ne erőltessük) vagy akár csak a faj maroknyi egyede — elképzelhető-e, hogy ez esetben — ha talán nem is mindenben a régi mintájára illetőleg nem azonnal mutatva föl a régi minden átkát és áldását — elképzelhető-e tehát, hogy ne generáltatnék egykettőre újra a Háló?! Nem hiszem, hogy bárkinek hezitálnivalója lehetne a válasszal. „Hozott mikrocsipekkel és byte-okkal, sufnibanfusizott modemekkel netcafé-t nyitott özv. Varsányiné." Ide a rozsdásat!
Hogy miért? Erről nem szívesen nyilatkozom — félő, negatív elfogultsággal fogtok vádolni derék fajunk információstársadalomkori Ausprägung-ja iránt. Ám ha semmit nem mondok, az ragad rajtam: én is csak púdert gomolyogtatok, ahelyett, hogy színt vallanék, honnét ez a fenenagy bizonyosságom. Kedves Gyerekek és Magatokat felnőttnek képzelő Gyerekek, vajon nem ürítettétek-e ki lelketeket és elméteket; részben a tudatalattiba száműzve, -betonszarkofágozva, másrészt kisöpör(tet)ve s valamely végtelen entrópiájú katyvaszba kiárasztva hajdanvolt tartalmaikat?? Hát persze hogy! Meg tudtok élni még másként, mint valamely virtuális szuper-Egó (= worldwideweb) csecsén csüggve? Amelyből az a bizonyos kásás-törmelékes katyvasz beszívható, hogy kitöltse ott, belül(?) a(z egyébként korántsem lehetetlen, hogy zsugorodó) helyet?! Ugyan!
Valaha a részletekben lakozott az ördög. A posztmodern ördög (persona-ként elképzelni bájos — ha ugyan bájos — anakronizmus) az egészben, a katyvaszban, az irányok és tájékozódási pontok kitüntethetetlenségében lakik. Manapság hódolni szokás néki, sőt imádni. Nem gondolom, hogy az én szavaim tömjénfüstje fog erről a szép, széles műútról le-, valaminő, elsüllyedt-elenyészett(nek látszó) ösvényre téríteni Benneteket.

Reménysugár? Vékonyka. Sőt, nyilván van, vagy meglehet, sokan vannak, aki(k)nek számára inkább riasztó lehetőség, semmint reménysugár. Hogy mi ez, mármint ez az ajtórés a remény számára, azt immár mondanom is fölösleges. Hát persze: hogy ez a prófécia önbeteljesítő jóslatnak bizonyul. (Ámbár azok másmilyenek szoktak lenni. De hát az elvi lehetőséget miért is zárnánk ki. Jó, tegyük fel: kimúlhat az Internet.) Várjunk. Semlegesen (csakis — azért alanyi, s nem tárgyas itt a ragozás). Én a magam részéről nem hiszem, hogy ezt megérnénk. S nemcsak ti, Lányok-Fiúk, de mi, a 'halhatatlanok' sem.
Mindenesetre: Cheers!