2008 ősz
Berka Attila
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Berka Attila
Az vagy, amit netezel 2.0: folyóirat és internet
0.
Hogy monitoron mekkora szövegmennyiséget vagyunk képesek olvasni, egyéntől is függ, de általános tapasztalat, hogy kevesebbet, mint nyomtatott szöveget (könyvben, folyóiratban stb.). Ugyanakkor egyre inkább hozzá tudunk szokni. Többszáz oldalas regényt talán mégse képernyőn, görgetve olvasunk. De az is tény, mindent ki lehet nyomtatni. És mi van akkor, ha csak azt nyomtatjuk ki, amit feltétlenül muszáj?
1.
Miért jó az interneten létrehozni egy folyóiratot? Nem azért, mert nincs nyomdaköltség.
Azért, mert ez a megjelenési forma az értékteremtés és -közvetítés határtalan és környezetbarát módja. Márpedig mi más lehet egy folyóirat célja, mint a határtalan és környezetbarát értékteremtés és -közvetítés?
Továbbá a globalizáció világában, amikor is a helyi kultúrát féltjük a mindenhol ugyanolyan, egyéni íztől mentes tömegkultúrától, az internetet használó folyóirat globalizált választ tud adni. Hiszen behálózza a világot a maga (kis)közösségi, nemzeti és globális kultúrájával.
Határtalan, mert az új lapszámot megjelenésekor egyidőben olvashatják Miskolcon és Montrealban, Tokajban és Tokióban stb. Minden távolságot képes legyőzni, korábban ez elképzelhetetlen volt. Önmaga szempontjából mindig aktuális arcát mutatja bárhol, bárkinek.
Kezdetben az úgynevezett internetes jelenlét másodlagos volt. A nyomtatott lapok indítottak netes kistestvért, de nem akarták plusz tartalommal megtölteni. Azóta, persze, ez is megváltozott, mert az idők során kiderült, az internet egy önálló médium, egy önálló entitás saját térrel, saját (virtuális) testtel, saját szokásokkal. (Gondoljuk végig: míg az analóg világban alapvetően a papírból készült könyv és folyóirat volt a hardver, a szöveg, a tartalom pedig a szoftver, jelenleg egy hármas egységről beszélhetünk: a végső szoftver a szöveg, de közte van egy fiktív hardver, mely valójában szoftver, ez a program, a virtuális tér, amiben a szöveg megjelenik, és végül van a valódi hardver, a számítógép fizikai teste.)
2.
Csak akkor lehet valamit komolyan venni, ha azok is komolyan veszik, akik csinálják. Az immár négyéves Spanyolnátha művészeti folyóiratnak van szerkesztősége, a lapszámok szerkesztve vannak. Kizárólag első közlésű anyagok szerepelhetnek a lapban.
Kulcsszó a rendszeresség, az évi négy lapszám. Ugyanakkor három-négy hetes frissüléssel önálló rovatok is szerepelnek a lapban (HálóLeány, HálóZacc, HálóWatts, HálóVidra, HálóKépzet), biztosítva ezzel a folyamatos, aktív jelenlétet a kulturális közéletben.
Hosszútávú projektekben gondolkodunk, mint az Európa kulturális főhálósa, mellyel a világhálóra tettük már Miskolcot, Veszprémet, Tatát, Székesfehérvárt, Szekszárdot, Nyíregyházát, Sárospatakot, Budapestet és Ljubljanát is, valamint sok-sok kistelepülést.
Az I. Spanyolnátha Nemzetközi Küldeményművészeti Biennálé 2006-ban a R_evolution címet kapta, mellyel az volt a célja, és ez nem túlzás, hogy az interneten keresztül megkérdezze a világot, mit gondol 1956-ról. A válasz olvasható és megnézhető a www.mailart.hu oldalon.
A majdhogynem végtelen számú olvasó lehetősége a szerzőkre is nagyobb felelősséget rak, szerencsére ezt is kezdjük megérteni. Hiszen az a tudat, hogy tényleg akárki, bárki elolvashatja, megnézheti, meghallgathatja az ő munkáját, inspirálja az alkotót. Mert nemcsak a feltételezett célközönség veszi meg, kölcsönzi ki a folyóiratot, a könyvet, hanem akár olyanok is, akiknek eszébe se jutna könyvtárba menni, de a világhálón szívesen időznek értékes tartalmak után kutatva.
Amikor pedig ez az akárki, bárki elolvasta, megnézte, meghallgatta szerzőnk munkáját, azonnal megismerkedhet vele, látja a fényképét, hozzáolvashatja az életrajzát, mely ténynek azért egyre nagyobb a súlya, mert ha szörfözőnk tetszését elnyerte, amit kapott, és szívesen folytatná a barátkozást a szerző műveivel, ha az életrajzból kimerítő tájékoztatást kap, vissza fog térni, sőt, még a kedvencek közé is beteheti a lapot, valamelyik közösségi oldalon ajánlja a barátainak és így tovább.
3.
Természetesen az interneten kívül és túl, leginkább mellett is van élet.
A Spanyolnátha évi négy lapszámához egy-egy élő lapszámbemutató is tartozik. A közvetlen kapcsolatot ugyanis nem pótolhatja semmi. Viszont a lapszámbemutatók során kivetítőn a közönség és a szerzők is végigkísérhetik az elhangzó szövegeket, azok hallgatása közben láthatják a szerző fényképét stb. Sőt, feledékenyebb szerzőink abban is bízhatnak, ha se kötetet, se kéziratot nem hoztak magukkal, ott a kivetítő, olvashatják együtt a közönséggel, legfeljebb hangosabban. Ihletett pillanatok ezek.
Az internet előnye ismét, hogy másnap már a mindenki láthatja a helyszínen készült fotókat. És minden alkalommal, ha a Spanyolnátha lát vendégül valakit, valakiket, vagy éppen minket hívnak meg előadni, tanácskozni, 24 órán belül megjelenik a dokumentáció. Még az orrunkban vannak az illatok, még kavarognak bennünk a gondolatok, de már akárki, bárki tudhatja, mi történt.
4.
Lassan egy éve már, hogy megalakult a k.o. műhely (www.komuhely.hu), melynek célja az, hogy a pályájuk legelején álló fiatalok rendszeres műhelymunkával, fellépéssel, nem utolsósorban pedig az internet adta lehetőségekkel élve idejében megkapják azt a segítséget és lehetőséget, amelyre oly nagy szükségük van. Eközben szinte észrevétlenül belenőnek abba a felelősségbe, melyről az imént beszéltem, hogy nemcsak egy „szűk" körnek alkotnak, hanem akárkinek, bárkinek.
Engedtessék meg nekem egy párhuzam. A magyar futball évtizedek óta szenved attól, hogy az utánpótlás rossz (volt), nem elég, hogy nem foglalkoztak rendesen a gyerekekkel, de azt a néhány igazán tehetséges srácot sem vezették be tisztességgel a felnőttek közé. Meg is lett az eredménye. Ez a veszély közvetlenül az irodalmat nem fenyegeti, de minél jobb, minél korszerűbb körülményeket biztosítunk az utánunk jövőknek, annál szebb lehet a jövő.
5.
Az internet mint a legújabb (virtuális) eszköz valóban megköveteli a megfelelő viszonyulást, gondolkodást; tényleg hálózatként működik, ráadásul tőlünk elég függetlenül. Alkotóelemei létrehozásakor viszont van lehetőségünk az értékteremtésre- és közvetítésre. Csak ebben a hálózatban, ebben az önálló entitásban kicsit mások a szabályok, mert más a forma, más a tér. Többek között tudomásul kell vennünk, hogy soha nem a meglévő, mondhatni törzsolvasónak készítünk lapot. Hanem mindig annak az egynek, aki életében először talál ránk.
Elhangzott a Tokaji Írótábor Digitális irodalom — Irodalom az interneten szekciójában, Tokaji Ferenc Gimnázium, 2008. augusztus 14.