2008 ősz
Onagy Zoltán
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Onagy Zoltán
18 könnyű darab (román népi tánc)
Kedveske, Tündérem!
1. Groteszk, elkeserítő kép, hihetetlen, tudom. De most elmegyek innen. Örökre. Harmincöt év a királykisasszonnyal hosszú idő, benne a nyolc éved, együtt negyvenhárom, rögtön meghalok, ha így, ha ketten eszitek belőlem az éveket.
2. A háttérben három domb, a két szélsőn gyerekvárak, a középsőn egymásba néző ablakokkal lakótelep. A lakótelep egyik földszinti lakásának játszótérről látható fala nyitott, ott látsz engem, abban a kis szobában, tíz éve a gép előtt, abból nyolc veled. Sok. Elmenekülök innen örökre.
3. A lakótelepen tűz tombol. Tűztenger és lángvihar. Ha nem akarnék is, mennem kell. Itt a jó alkalom.
4. Nem nézek be Dömösre, pedig szeretném látni a két kis fából faragottat, téged is búcsúzóul, de nem. Elgyengülnék a látványtól. Maradnék. Lehet, maradnék.
5. Fontos vagy nekem. Minden percünk fontos. A fiúk is fontosak.
6. Így lesz jobb, lásd be. Ne lássák lepusztultan sántikálni apjukat.
7. Úgy tudtam, a fából faragottnak nincsenek izületei, porckorongja. Van. Micsoda porckorongja van!
8. Közeledik a tűzvihar, lépcsőházról lépcsőházra halad, a felriadt népek kiugrálnak az ablakokból, rá a beton virágtartókra, ott loccsannak szét. Nehéz embernek lenni.
9. Nem tudom, mennyi időm van, hogy befejezzem az utolsó mélt.
10. Haza akarok menni. Haza, mindentől függetlenül érezni a hárserdőmet, a patakot, a tavat, a reggeli és esti napot, az esőt, ahogy veri a port.
11. Hazamegyek.
12. Kiszállok.
13. Az ötvenöt éves királykisasszony, és te a harminc éveddel, el
lesztek nélkülem. Amit kellett, elvégeztem. Harcaimat megharcoltam. Gyerekeimet megcsináltam. Elég a csatákból, a loholásból, a gyűjtésből. A kiszolgáltatottságból.
14. Nyulaim lesznek. Kecskenyáj, fűszeres kecskesajt száraz kenyérrel. Kutyák, baromfiudvar, a kert végében mérnöki sorban méhkaptár. És répa, karalábé, krumpli, kukorica, gyümölcsfák, kapa, ásó, metszőolló, permetező. És én.
15. PC nem. Mélek sem. Tízezer évig voltam fából faragott — mél nélkül. Tízezer év következik mél nélkül. Szúnyogokkal küzdök a Paradicsomban, nem az elektronikával.
16. Hiányoztok majd. Az élet szép része nem múlik el nyomtalan, hiányzik a delete-gomb, a kéz is hiányzik, ami megnyomná. Meg merné nyomni.
17. Találkozzatok néha ketten, te, a bölcs hercegnő, s az ötvenöt éves királykisasszony, hozzátok össze, ismerkedjen meg a négy fiú, hiszen ha engem szeretettek, miután megszűntem, helyettem szerethetitek egymást. Az nekem is jó. Nektek is.
18. Jön, jön a tűz. Küldöm, és indulok. Hosszú idő óta most először telefon, laptop-táska, pen-drive nélkül. Nem cipelek magammal semmit. Bottal lebicegek a kerékpárútig, föl a Duna hátára, leringatózom Vácig, Visegrád előtt szomorúan megnézem a házadat a hegyoldalban, elköszönök tőle is.
Ölel búcsúzó fából faragott szeretőd