2008 ősz
Nyilas Atilla
Költő. 1965-ben született Budapesten, jelenleg is ott él. Legutóbb megjelent kötete: Szerelemgyermek (Szoba Kiadó, Miskolc, 2010). Készülő műve, Az ékesszólásról Facebook-oldala: https://www.facebook.com/ekesszolas.Fotó: Vass Tibor
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
Nyilas Atilla
a punkrockból
the b-52's
| előbb morzejeleket lehetett kivenni, aztán sodró erejű ritmust monoton, kissé fenyegető gitárdallammal, erre rakódott hosszan ismétlődve több más, minimalista jellegű effekt, mintha egyformán éles szintetizátor- és női hang mozgott volna együtt, végül a férfihörgést: síkenfromplánetkler — s míg a körötte indázó disszonanciában szinte látni lehetett a húrok tépkedését, önfeledt álmélkodásomból emelt, felcsillanó tekintetem elárulta már, amit szavaim is gyorsan megerősítettek, mintha attól félnék, valaki hirtelen eliszkol a koronggal, vagy a szüleim esetleg meggondolják magukat: ez kell. én láttam már azelőtt a punk szót, amit akkor úval olvastam ki, és egy időben kevertem a pinkkel, aluljáró kövén vagy ház falán, de fogalmam se volt, mit jelent, és arról se, hogy ez a zene azután mindmáig kísér majd engem, házi feladat közben, házibulikon, részegségben és józanságban, és a sárga lemezt elajándékozom, elvesztem, ellopják, tönkremegy, megkapom, megszerzem, fölveszem, és koncerteken, szórakozóhelyen, | verset írva, hálószobák mélyén, albérletről albérletre hurcolva, terjesztve, mint egy ragályt, és kiderül, hogy a béötvenkettes és a bífiftitúz ugyanaz, kísér belső hallásban, vókmenen, közveszélyes autókban ordítva, amiket hol én vezetek mad maxként, hol más, mert az a fülbevalós, fekete sínadrágos stoppos rendre berakatta a saját kazettáját (a b oldalon bónusz kocsis- felvételekkel, bartók, schönberg s talán a csárdás obstiné), és bolond ütemére megpördülve majdnem neki a gellért-hegynek, meg különféle családi körökbe, sok kellemetlenséget okozva. egy jó rocklemezt választhattam magamnak a bulgáriai nyaralásból hazatérőben, apám kalauzolt a vajdasági boltba, s a készséges magyar eladó már vagy a tizediket tette föl az akkor talán még jól fésült, világoskék trapéznadrágos, tanácstalankodó gyereknek: ritmendblúz? hárdrokk? szpész? hevimetál? rákendroll? pink floyd? s ki tudja mit ajánlott még, de nekem nem kellett fákin más és azóta se kell, csak a pánkrokk |
