Mozgósítom a világ összes hegedűjét!

Már csak a zene tarthatja össze a világot.
Holnapra, tudjuk, összeomlanak a föld hírközlő eszközei — elvesznek a mágneses pólusok, megszűnik az elektromosság, s minden, ami ráépült: rádió, televízió, telefon, s természetesen az internet is!
Mozgósítom a világ összes hegedűjét, mert csak a zene mentheti meg az emberi kapcsolatokat!

Hegedűsök!
Álljatok fel egymástól pár lépésnyire körben az egyenlítőn, s kezdjétek játszani az üzeneteket.
Az enyémeket, a magatokét, s mindenkiét, aki csak rátok bízza közlendőit, vagy éppen titkait.
Mit mondtok, az Óceán? De hiszen ti tudtok a vízen járni! Vagy ha nem, először léleksajkákat hegedültök magatoknak!
Ne feledjétek, holnapra összeomlik minden otthonosnak vélt rendszer, elmaradnak a légyottok, a fesztiválok, sötét borul a színháztermekre, kunyhókra, palotákra. Rajtatok múlik az emberiség sorsa! Ti szikráztatjátok össze az üzeneteket, ti közvetítitek a közös örömöket, s amiből több lesz, a közös fájdalmakat is.

Trombitások! A Baktérítőre!
Pengetősök! A Ráktérítőre!
Észak-Déli körökre a dobok, dobosok, aztán a zongorák, zongoristák!
Húzzátok, pengessétek, fújjátok, püföljétek!

A Mester ott áll a Holdon, hallgat benneteket, kezében bár ott a pálca, mégsem vezényel. Ő másként üzen, ismerhetitek.

Adjátok tovább, amíg lehet! Hiszen az utolsó üzenet ez — vagy az utolsó előtti. Készítsétek a hangszereket, induljatok, töltekezzetek. Nem teheted, hogy mégse légy ott! A méla szláv sztyeppék muzsikusai már gyülekeznek — s a jegesmedvék is, szájharmonikával! Nem hiányozhat senki, még én sem, pedig engem fából faragtak. Csak fából, mint a hegedűket.

Mindőtöket küldelek, mindőtöket várlak:

a Királyfi