A nyolcadik szobáról

Ó, a fene vinné el, azt
a nyolcadik szobát!
Miért nem mentem
még eggyel tovább?!

A halál várt volna ott is
vagy maga a mennyország?
Lótuszt himbáló varázstó
vagy pallost himbáló szolgák?

De az sem kizárt ám,
hogy könyv van a közepén,
melyben meglelhettem volna
hogy hogyan, mikor és miért...

(... lett a világ és lettem én
S most nem lesz egyikőnk sem
Vagy az lesz, csak én nem?
Jajj, szétpattan a fejem...!)

S ha egy raktár az csupán
s benne poros ruhák, kacatok?
Ha megnéztem volna,
most vígan vagy sírva kacagok?

Bár ne is lenne nyolcadik!
Csak hét, ahogy Balázs B. megírta
Most nem rágna a kétely
Feküdnék boldogan, vérbe fagyva.

De kiszúrtam rögtön, ott hátul
s most emészt a kíváncsiság
Ó, vinné bár el a fene
azt a nyolcadik szobát!

Toldásként a tanács:

Kételyek gyötrik az embert,
s agyal azon, min nem kéne,
hogy bizakodva feküdhessen,
ha eljön — számára — a világvége

Inkább éljetek türelemmel!
Megnyílhat magától az az ajtó
Addig meg olvassatok sokat:
Csehovot, Krúdyt és Amadot!