A 2006-os év elején lettem a terasz.hu online kulturális magazin kulturális főszerkesztője — korábban négy éven át csak szerzője voltam, majd 2007 nyarától főszerkesztője. A terasz.hu az egyik legnagyobb múltra visszatekintő kulturális folyóirat az interneten, bár megjegyzem, sokáig érdemi vetélytárs nélkül működött, vakok közt a félszemű a király, ahogy az egyik munkatársam szokta volt emlegetni ezt az időszakot, de az így is kijelenthető, hogy az oldal archívuma mind szöveg, és fotótárát tekintve máig a leggazdagabb, a mai sokkal tarkább internetes palettát tekintve is, emellett sok jól prosperáló kezdeményezésről, sok szerzőről elmondható, hogy köze volt, van a terasz.hu-hoz, pályája felfutó szakaszát részben ennek az orgánumnak köszönheti, illetve a terasz.hu neki köszönheti azt a pozíciót, amelyet ma is betölt. Fontos adat, hogy a terasz.hu egyéni IP címmel rendelkező látogatóinak száma 50 és 100 ezer között változik — értelemszerűen a nyári időszakban alacsonyabb az olvasószám.

A terasz.hu független fórum. Független politikától, személyeskedéstől, vulgarizmustól. Független volt egy időben a honi kulturális finanszírozástól — ezt a tulajdonos, mecénás támogatásának köszönhette, az elmúlt másfél év változásai — a napi többször frissülő hírportál és magazin jellegből indultunk el, első lépésben a hírrovatot felváltottuk egy nyitottan, s önállóan működő programajánlóval, s a valódi tartalmat az átlagosan heti háromszor, ötször frissülő esszék, kritikák jelentik már. Megítélésem szerint az oldal elmélyültebb, egyedi arculattal rendelkező folyóirattá vált. A tempóváltás részben a mecénás anyagi problémáinak következménye, s annak, hogy két esztendő alatt nem akadtunk a privátszférában olyan forrásra, amely a lap szellemiségének feladása nélkül megoldotta volna az anyagi gondjainkat, így az elkövetkező időben a terasz.hu is — a létéért küzdve — be fog állni a támogatásért pályázó lapok hosszú sorába.

Főszerkesztőként első törekvésem a terasz.hu vadromantikusan kaotikus szerkezetének egyszerűsítése, kisebb szerkesztőséggel működtethetővé, s egyben átláthatóvá tétele volt — a folyamat, ironikus, de anyagi okok miatt a legnagyobb, az irodalmi rovatnál szakadt félbe. Az alapkoncepció viszont jelenlegi formájában is megvalósítható. A magyar kulturális élet centralizáló szellemiségét nem tartom helyesnek. Alapkérdés, léteznek-e decentrumok, vagy sem. Európában talán egyedül Franciaországban duzzadt ekkorára a vízfej, mint a magyar főváros. Mondhatja-e valaki Drezdára, Milánóra vagy Grazra, hogy vidéki város? Azt a kérdést tettem fel, léteznek-e alternatívák itthon is, Miskolc, Debrecen, Szeged és Pécs stb. kulturális élete, irodalmi eseményei, színház előadásai más rangot képviselnek-e vajon, mint a fővárosiak? Derüljön ki. Pécs önálló rovatot is kapott, mert az Európa kulturális fővárosa rangot viseli majd 2010-ben, s az odáig vezető út sikerei és momentán főleg problémái együttesen jól példázzák a civiltársadalom és a mindenkori hatalom együttműködésének lehetőségeit, illetve lehetetlenségét. A másik fő célom az, hogy olyan kortárs alkotók is címlapra kerülhessenek, akik valami miatt nem képezik a fősodor részét, pedig az általuk létrehozott minőség alapján erre alkalmasak lennének, de nem rendelkeznek tőkeerős kiadói háttérrel, nem váltak média- és bulvárszereplővé, nem hajlandók vakerozni, hülyéskedni, ezáltal ma a létükről csak a szakmai lapokból lehet tudni, illetve esetleg a pár évente megjelenő könyvük nyomán. A terasz.hu koncepciója, hogy színház-, film-, és képzőművészetet és irodalmat egymás mellett helyez el, ezáltal is megmutatva az átjárhatóságot a művészeti területek közt. Mert létezik átjárás, és így együtt erősebbek (több potenciális olvasót érünk el), mint külön-külön. Figyelmet szentelünk a nagyobb művészeti fesztiváloknak, külön kiemelten kezeljük a Pécsi Országos Színházi Találkozót, amely OFF rendezvényeivel egyetemben valódi, tíznapos kulturális főváros, nem csupán színházi, hanem irodalmi szempontból is, hasonlóképp a Művészetek Völgye is ezt a rangot élvezi, s a debreceni Deszka Fesztivál.
Egy kezemen megszámlálható, hány írót, költőt, drámaírót szerepeltetnek ma a médiában — a terasz.hu tulajdonképpen közszolgálati média helyetti közszolgálati tevékenységet végez (vagy nevezzük ezt nonprofit tevékenységnek). Rendszeresen szót kapnak a média-kánon meghatározta fősodor részét éppúgy nem képező fiatalok, ahogy a közép, vagy idősebb generáció tagjai is, de meg szoktunk szólítani a valami miatt elhallgató (vagy önmagát elhallgatottnak érző) alkotókat. Körkérdésekben, nagyméretű interjú- és kritikasorozatokban nagyobb arányban szerepel a fiatalabb, húszon túli negyvenen innenső korosztály. A nonprofit jellegű trenden-kívüliségünket 2008 májusában 102 ezer különböző IP címről, mintegy egymillió valahányezer kattintásszám jutalmazta. Egyetlen fillér nélkül ez a szint nem nagyon haladható meg. Sőt, képtelenség a kor technikai lehetőségeit felvonultatni. Az internetet használók ma szívesebben néznek meg egy videót, mintsem hogy elolvassanak valamit. Ha a szélesebb értelemben vett kultúrafogyasztót szeretnénk megszólítani (az internet potenciálisan bárkit elérhet), akkor a multimédia lehetőségeit sokkal inkább ki kell használnunk, a szélessávú letöltések erre már abszolút lehetőséget adnak. Amelyik internetes lap erre képtelen lesz, az elkövetkező két évben, az hasonlatosan jár, mint az 500-1500 példányban megjelenő irodalmi lapok — a perifériára szorul.
Ősszel folytatódik a fiatal, pályakezdő költőket bemutató sorozatunk, készül egy interjú-összeállítás a Jelenkor folyóirat 50. évfordulójához kapcsolódóan Szederkényi Ervinről, egy újabb körkérdés-sorozat is elindul, újabb írókkal bővül a Ki kicsoda játékunk, két internetes lappal is együttműködés kezd kialakulni... Léteznek még stratégia-tervek, de elsődlegesen az a feladatom, hogy a lap anyagi hátterét rendezni tudjam/tudjuk, mivel egyébként fennáll az oldal teljes ellehetetlenülésének veszélye.

Elhangzott a Tokaji Írótábor Digitális irodalom — Irodalom az interneten szekciójában, Tokaji Ferenc Gimnázium, 2008. augusztus 14.

» Fotók a szekcióról