Ikerversek a romániai rendszerváltás

húszéves évfordulójára 

December ante

A kutya már a föld alatt.
Az a kutya a föld alatt
nyolcvanötben belém harap.
Eltépi a nadrágomat
az a kutya a föld alatt.

Nyolcvanötben a combomon
hátul ott van a kutyanyom.
Az a kutya a föld alatt
belém ereszt néhány fogat
nyolcvanötben a combomon.

Nem haragszom rá emiatt.
Emlék-kutya, már nem ugat.
Patkányt se fog fürdőszobában,
nem jelez postást, se barátot,
kutya emléke nem ugat.

Nyugatról jött akkor egy vendég,
hozott a háziaknak szex-sprayt,
a kutya attól megkívánta
a combomat s belém kapott.
Nyugatról jött akkor egy vendég.

Már az a lány is hamu csak
akivel akkor azután
megbarátkoztunk a kutyán,
mivelhogy ő is megkívánt,
akivel akkor azután

megvarrtuk a nadrágomat.
Nyolcvanötben ilyenek voltak.
Találkozott kelet, nyugat.
Jó buli volt, ittunk sokat,
s megvarrtuk a nadrágomat.

December poszt

Azok a kutyák nem pitiztek.
Mivelhogy épp nem volt kinek.
Vadak voltak, nagyon vadak,
s mert otthon nem jutott nekik,
őrizték bőszen acsarogva
az utcasarkokat.

A gazdáik mind elutaztak.
Nem személy szerint, általában
nekünk hagyták őrzőiket,
a kutyákat, s a gondokat,
akik meglépni gyávák voltunk,
vagy csak hűségesek

Így történt, hogy az egyik hűség
a másik hűségre vicsorgott.
Senki nem értette, mi van.
Felépült néhány kutyamenhely
a városban és aztán egyre több lett
a hajléktalan.

Hát így jártunk. A helyzet nem javul.
Így élünk kutyák közt, kutyátlanul.
Sőt kutyamód. Szolgáljuk, aki ennünk ad.
Átlőtt oldalunk gennyesen rohad.

Szerkesztőségi macskák harci dala

Láttad, már megint mit csinálnak?
Jönnek-mennek, de nem tudom
miért nem értik: enni kérek!
A fridzsidert is mutatom.

A nagy az előbb belenézett,
szemében beborult az ég.
A kicsinek meg zöld villámok
rezegtetik szemöldökét.

Csak jönnek-mennek és csodálnak
minket. Ez ilyen hivatal.
Simogatnak, ki- meg behívnak.
Játszani egyik sem akar.

Csoszog a pocakos vén mafla,
mindig az útjában vagyunk.
De enni bezzeg sosem adna!
Menjen csak el! Mi maradunk.

Mi maradunk, mert itt születtünk.
Itt születtünk, miénk a ház.
Ide szült anyánk, egy dobozba.
Ez a hazánk, nincs semmi gáz.

Legokosabb a kicsi fodros.
Tudja, hogy felsőbb akarat
megtestesítőinek áldoz
szívet, zúzát, csirkenyakat.

De tegnap nem jött és ma sem jött.
Minket az éhség nem lohaszt.
Vadászni megyünk ketten, testvér.
Isten, óvd a galambokat!