2010 ősz
Urbanik Tímea
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
SPN Könyvek 8. Berka Attila:
Hosszúkávé külön hideg tejjel, 2010
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu
Urbanik Tímea
A cipőkanál és a kopogtató találkozása a Hajnóczy-szövegvilágban
Gondolatok Hajnóczy Péter A szakács és A halál kilovagolt Perzsiából együtt olvasása kapcsán
Az írói hagyatékokból felbukkanó és publikálódó szövegek újraolvastatják és újragondoltatják a lezárult életműveket, új értelmezésekhez nyitnak kapukat. Különösen erős az újragondolás imperatívusza akkor, ha a hagyatékból az olvasókhoz kerülő szöveg szorosan kapcsolódik a már ismert írásokhoz. Hajnóczy Péter A szakács című írása esetében az írói hagyaték egy olyan darabja jelent meg, mely több Hajnóczy szöveggel kapcsolatba hozható. Az életművön belüli szövegköziség, az intratextualitás egy alkotó szövegei közötti kapcsolatot jelent. Ezek, az önidézés révén összekapcsolódó szövegek egy sajátos hálót képeznek az oeuvre-ben. E kapcsolatok mellett A szakács egy rendkívül speciális helyzetben van, amennyiben A halál kilovagolt Perzsiából előszövegének tekinthető. Az írás kiadását kísérő jegyzet is ír erről a kapcsolatról, mely szövegszerűen is többféle módon megjelenik.
Reményi József Tamás a következő jegyzettel ellátva közli A szakács szövegét:
„Az 1981-ben, 39 évesen elhunyt Hajnóczy összegyűjtött írásait adja közre a könyvhéten az Osiris Kiadó. A kötet függelékében most először napvilágot lát a hagyatékból egy terjedelmes töredék, amely az életmű ismerőinek és az újdonsült olvasónak egyaránt felfedezésekkel szolgálhat.
Az író legnagyobb sikerű munkájának, A halál kilovagolt Perzsiából című kisregénynek úgyszólván az első próbálkozásokig visszanyúló előélete van. Az „Isten-kereső alkoholizmus” − mindvégig keserves, tragikus öngúnnyal kísért − alapmotívuma markánsan először egy Alkohol munkacímmel írt vázlatban jelent meg (eredetileg szociográfiának szánt feldolgozásban), a legközvetlenebb előzmény pedig előbb Csütörtök, majd A szakács címmel 1976 ősze és 1977 ősze között született. A kéziratot Hajnóczy − kiadásra előkészítendő − legépeltette, ekkor (1977. november 22. és december 1. között) a mű egy betétnovellával (Az úr a Honvéd utcában) együtt 18 fejezetből állt. Decemberben még Hajnóczy belekezdett ugyan egy újabb fejezetbe, amely átvált a gyerekkori berúgások felidézésére, ám ezt december 13-án félbehagyta, hiszen az elkészült utolsó fejezet, A szakács írni próbál megadta a végső forma ötletét: az írás mint napi munka és megváltáskeresés. 1977. december 17-én leíródik a Perzsia... első sora: ”Íme, a rettenetes üres, fehér papír, amire írnom kell...”1
Eljutni a keletkezés kezdetéig, mely az írás lehetetlenné válása is egyben, ez lenne A szakács egyik íve a Perzsia felől olvasva, s folytatni a keletkezés folyamatának bemutatásával, ez maga a Perzsia az egyik történetszálon.
„A szakács című írás végén rajzolódik ki az az alaphelyzet, ahonnan a Perzsia indul”2 Azt is lehet mondani, hogy ahol A szakács befejeződik, ott kezdődik a Perzsia. Ez a kezdet azonban nem elsősorban folytatás, hanem egyfajta nullpontról való újrakezdés „a rettenetes üres, fehér papír”-ral szemben. Folytatás viszont abból a szempontból, hogy az alaphelyzet kísértetiesen hasonló, emellett A szakács szövegének néhány oldala idézőjelek között megjelenik a Perzsia szövegében és más szövegrészek, motívumok is megismétlődnek.
A szakács-ot különleges előszöveggé teszi az, hogy nem csak az alkotás folyamatában, hanem a Perzsia alaphelyzetében, kiindulópontjában is előzménye a publikált írásnak. Miközben a Perzsia egyik történetszála, a férfié markánsan tematizálja magát a keletkezés folyamatát, az írás, alkotás folyamatos nehézségeit, a lehetetlenséget, mely mégis lehetővé teszi az írást. Metatörténet A szakács és a Perzsia is, melyeknek részben maga a keletkezés története a témája. Emellett a két szöveg egy keletkezéstörténeti sor része is, amennyiben A szakácsot a Perzsia előszövegeként olvassuk. Az egyik írásnak elsődlegessége van a keletkezéstörténeti sorban, a másiknak ismertsége a publikálás révén. Az előszöveget a publikált szöveg, a Perzsia felől olvassuk.
A szakácsban már megjelenik az önidézés technikája, más, korábbi szövegekre történő utalásban az ötödik A szakács feldönti a tejespoharat címet viselő részben: „Gondolatban felhajtott egy korsó sört, és egy vonalas füzetben gyerekkora eperlevél illatú emlékei közt lapozgatott:” (572.) A vonalas füzetből egy láttamozott és jelesre osztályozott tollbamondás szövege, majd egy, valószínűleg a füzetbe ragasztott, géppel írt levél következik Mackó bácsinak, végül egy kézzel írott feljegyzés, mely akár a szöveg jelen idejű feljegyzése is lehetne. A következő fejezetben (A szakács és egy kavics) a szeretőitől és a feleségétől idéz leveleket, beszélgetésrészleteket. A hetedik fejezet (A szakács mint állatbarát) sorkihagyásokkal szabdalt szöveget tartalmaz, melyben helyenként szerepelnek jelölt idézetek is. Ez a fejezet egészében a korábbiakban bevezetett feljegyzések sorjázásaként is olvasható, ahol a rádióból szóló dalszöveg mellett szerepelnek Nóra szavai. „Kék az ég és zöld a fű” ez a dalszöveg a Perzsiában is „felhangzik” a férfi történetében, mikor a rádiót hallgatja pótcselekvésként. (273.)3 A szakácsban elsősorban a Nóra-szerelemre vonatkoztatható. A tizenegyedik fejezetben (A szakács fellapozza a noteszét) újra előkerül egy másik írás, mikor a szakács fellapozza a noteszét, és beidézi az Astoria Hoteles számlát. Végül az utolsó, A szakács írni próbál címmel jelzett részben jelenik meg újra az írás: „A szakács megpróbálta némi hasznosnak tűnő tevékenységekkel elfoglalni magát magányában. Rádiót hallgatott és téglalap alakú papírdarabokra írni próbált, olvashatóan, hogy megtudja, képes-e rá egyáltalán. Hosszúkás, remegő vonalú, szálkás betűkkel efféle írásműveket készített:” (606.) (Kiemelés az eredetiben.) Az idézett szövegek, főként dalszövegek, slágerek, propaganda szövegrészek után a saját gondolatok következnek, majd egy naptárból kimásolva idegenektől feljegyzett beszélgetésrészletek. „Keserves erőfeszítések gyümölcse volt leírni akár egyetlen szót is viszonylag olvashatóan; a szakács joggal úgy érezhette, munkát végez, amely feltétlenül hasznos. Ilyen módon húzta szét az időt két fröccs megivása között, súlyos fogadalmakat tett, hogy csak akkor iszik egy pohár bort, ha olvashatóan megír egy cédulát... Arcáról vékony patakokban folyt az alkoholveríték; nemcsak a keze reszketett, amellyel a tollat fogta, hanem minduntalan elfelejtette azt a mondatot vagy szót, amelyet le akart írni, tehát megpróbált olyan gyorsan írni, ahogy csak tudott, de a segítség eredménye az volt, hogy olvashatatlan lett az írás.” (Kiemelés az eredetiben.) (608.) A kurzívan kiemelt írás és munka összekapcsolódik, ahogy a Perzsiában is.
A szakácsbeli korábbi írásokra utaló szövegnyomok talán előképei lehetnek a Perzsia párhuzamos történetszálainak is. A szakácsban már a szövegépítés egyik módja lesz a különböző, Másik lehetőségek számbavétele, mind a történet, mind a szereplők, s a helyszínek szintjén is. Ennek egyik legplasztikusabb formája az első helyszín, melyhez a szakács átváltozása köthető, ott kezd el újra inni.
A szakácsbeli „történet” első helyszíne a Másik Halál nevű presszó, mely kiemelve szerepel a szövegben, s párhuzamba állítható a szakács szenvedéstörténetével, melyben Jézus válik számára példaképpé. Jézus halála egy másik halál, mely bizonyos értelmezésekben nem független a saját haláltól sem.
Az elbeszéléshez kapcsolódó helyszínekre figyelve feltűnik, hogy a történet mintha többször is újrakezdődne a Másik Halálból, ahol a szakács, megtörve a két éves absztinenciát, konyakot iszik. Mintha erről a pontról kiindulva többféle folytatási lehetőséget bemutatna a szöveg. Először a szakács Máriához megy, aztán A szakács másodszor jelenti szenvedéseit című részben újra a Másik Halál a helyszín, s innen egy Nórával való találkozás leírása következik. A fejezet végén a szakács az Astoria Szálló presszójából indul el egy kocsma felé. Az írás azzal kezdődött, hogy a Másik Halálban iszik a szakács kávét és tonikot, később ugyanez az Astoria presszójával kapcsolatban szerepel, melyet a beidézett számla is hitelesít. Mindez nem csak a személyek, hanem a helyszínek esetlegességét is érzékelteti. A szakács megkísértése című részben a következő, az egész írás keletkezését és értelmezését meghatározó szövegrészt lehet olvasni: „Töprengései közben voltak olyan pillanatok, amikor nem tudta eldönteni, hogy mindezek az események csakugyan vele magával történtek-e meg valamikor, vagy csupán be fognak következni majd.” (Kiemelés az eredetiben.) (608.)
Nem csak a történések, a szereplők, a helyszínek, hanem maga az idő is viszonylagossá válik. Ezt tovább fokozza a más szövegekből való építkezés: a korábbi saját, a máshol olvasott, a talált szövegekből való tudatos válogatás és idézés, önidézés. Ezek közül most elsősorban A szakácsot mint a Perzsia előszövegének státuszába sorolható szöveget vizsgálom néhány párhuzam szempontjából. Szem előtt tartva, mennyire esetleges, a hagyaték további anyagai révén folyamatosan változó lehet egy szöveggenetikai sor felrajzolása, a szövegépítkezés szempontjából sok írói technikára, mellékesnek tűnő szövegrészre, motívumra éppen ebből a nézőpontból nyílhat rálátás. „a szöveggenetika módszerei megmutatják, hogy a szöveg és előzményei között húzódó határ folyékony.”4 A Perzsia felől A szakácsot előszövegként lehet olvasni, míg ennek a szövegnek is lehetnek további előszövegei. „A genetikus megközelítés újdonsága annak konstatálásában, illetve újrafelelevenítésében rejlik, hogy az irodalmi mű olyan kutatási tárgy, amelyet az idő strukturált.”5
Előszöveg lehet egy korábbi feljegyzés, egy korábbi írás része, vagy egésze. Az olyan feljegyzések, szövegrészek, melyek találtak, mástól származnak, intertextuális kapcsolatokat jelentenek. Ilyenek például az irodalmi idézetek, a dalszövegek.
Mind a saját és mind a talált feljegyzések alapvetően tartoznak valahova a megszületésük vagy a megtalálásuk révén. A feljegyzés, vagy lejegyzés által egyrészt rögzülnek, másrészt olyan szövegrészekké válnak, melyek szinte bárhova beépülhetnek, egyfajta alapanyagként. „A feljegyzés olyan szabad szövegtöredék, amely bárhova tartozhat, mert még nem tartozik sehova sem, lebeg a szöveg fölött, és az emlékeket a felszínre hozza.”6 A feljegyzések emlékfelidéző szerepe mind A szakácsban, mind a Perzsiában domináns a szövegépítkezés szempontjából.
Ha a két írás minél pontosabb egybevetését akarnánk elvégezni, akkor lenne érdemes az írás alapműveletei, „univerzáléi” alapján vizsgálódni. E négy retorikai változáskategória (elvétel, hozzátétel, csere, betoldás: detractio, adiectio, transmutatio, inmutatio) segítségével körüljárhatók a két szöveg különbségei. Számomra most a két szöveg néhány azonossága, s az ezen azonosságok által megragadható különbségek képezik a vizsgálat tárgyát.
Legfontosabb párhuzam a keletkezés folyamatának érzékeltetése. A korábbi szövegrészek beépítése gyakran ennek is eszköze. Maga a Perzsia szinte rögtön, az első oldalon A szakács néhány lapjának, pontosabban A szakács visszaemlékezik hajóútjára (584-587.) című fejezetnek majdnem teljes beidézésével indul a következő bevezetéssel:
„Most részegsége alatt írt feljegyzéseit lapozgatta, és azt a kétszázhetven gépelt oldalt, amelyről tudta, hogy el kell dobnia, legfeljebb egy-két bekezdés és néhány mondat, amit használni tud.
”Három év munka.”
Már nem sajnálkozott az elfecsérelt időn, csak megállapította a tényt. Efféléket dobott el:” (Kiemelés az eredetiben.) (261.) Paradox módon az eldobásra ítélt szövegrész beidézése éppen a megörökítést, a megtartást szolgálja. Fontos változtatás a szövegrészen, hogy A szakácsbeli egyes szám harmadik személyt a Perzsiában felváltja az egyes szám első személyű elbeszélés. Hajnóczy stilisztikailag sokat árnyalt, változtatott az idézett szövegen. Több határozószót elhagyott, alapvetően húzott és pontosított, szórendcserét is gyakran alkalmazott. A két szövegrész pontos textológiai összevetése az írói technika, gondolkodásmód jobb megismerésének egyik lehetséges forrása lehet.
Hajnóczy éles, szembesülésre késztető gesztusa itt/ itt is önnönmagára irányul. A Perzsia szövege, az írás a korábbi szövegek olvasásával, ez eldobandó átemelésével kezdődik. A paradox gesztus, mely az eldobandó szöveget teszi maradandóvá az idézés révén a viszonylagosság és az átértékelés gesztusa is egyben. Az alkotás egyben olvasás, újraolvasás és újraírás is. „A hiteles műalkotás újraalkotja saját megalkotását. A nemzettből születik újjá a nemzés.”7 A válogatás a kidobott beidézésével egyfajta inverz dimenzióba csúszik át. Némiképp leegyszerűsítve, a férfi története viszi tovább az alkotás folyamatáról szóló írást. „A mű nem más, mint keletkezési folyamatának eredménye.”8 Azt, hogy az alkotáshoz mennyire hozzátartozik az alkotás folyamata Heidegger így fogalmazza meg: „... a mű alkotott-léte nyilvánvalóan csak az alkotás folyamatából fogható fel”9. A Perzsia szinte mintaszövege lehetne ennek a gondolatnak.
A szakács elbeszélése − a fentebb részben idézett szöveghelyekkel − az írni próbáló férfi bemutatásával ér véget. Ez az elkeseredett, gyakorlatilag olvashatatlan, de mégis beidézhető szöveget létrehozó írásgyakorlat felidézi a Hajnóczyval többféle rokonságba hozható Cholnoky László írásait, különösen a Bertalan éjszakája főszereplőjét, aki egy hosszú levelet ír barátjának a kocsmában ivás közben, amelyből csupán a megszólítás látható a papíron.
A szakácsból idézett szövegrészben szerepel a Hamlet zárlatát képező idézet, mely A szakácsban két helyen is szerepel, a Perzsiába is átkerül, ott az angol eredetivel együtt szerepel. Az idézetet többen értelmezték már, Cserjés Katalin10 szerint „Hajnóczy Hamletje bizonyosan az ismételhetetlen, vérzően egyedi hős, kinek halála szükségszerű. A szerző nem egy monológból választ betétszöveget, hanem a hőst mintegy hiányként: nem-beszélőként, csak beszéd tárgyaként, ezenfelül: immár halottként idézi meg.” Turi Tímea a „bevégezetlenséget, az ismeretlen lehetőségek beválthatatlanságát”11 olvassa a Hamlet-idézetben. Mindezek mellett a tanúság is fontos dimenziója lehet az idézet szerepeltetésének. Az idézetet megelőző szövegrész A szakácsban és egy kis húzással a Perzsiában is a következő: „Meg kellett volna érezned, mennyire szenvedek, mert talán éppen ez volt szenvedésem célja, hogy megértsd, és ne legyek egyedül, a részvéted hiányzott, hogy helyeseld a szenvedésemet, hogy tanú légy előtte.” (264.) Most a Perzsiabeli változatot idéztem, A szakácsban a tanú kurzívan kiemelve szerepel. A férfi magányának legvégső fokát jelenti az az állapot, aminek nincs, nem is lehet tanúja. Mindez az írással mint küldetéssel is összekapcsolódik: „Titkon úgy remélte, ő nem hal meg alkoholmérgezésben, nem őrül meg, és nem lesz öngyilkos, talán ő lesz az, aki a sors által kiszemeltetett, akinek az a küldetése, hogy éljen és írjon, és kizárólagos tulajdona: rémképei, látomásai előtt tanú legyen, hogy hűvös, kissé kopár, száraz hangon − megtartva tárgyától a három lépés távolságot − elbeszélje, leírja őket munkáiban.” (357.) (Kiemelés tőlem. U. T.)
A tanúsághoz és az íráshoz is szükséges a három lépés távolság, mely bizonyos rálátást biztosít arra, ami közelről nem is látható, illetve az érintettség révén le sem írható. A három lépés távolság a két írásban különbözőképpen jelenik meg. A szakácsban Máriával kapcsolatban az idegenséget, hidegséget és érinthetetlenséget szimbolizálja (594.), a Perzsiában a fiúval kapcsolatban az önkontrollt, a rálátást nyújtó távolságot jelenti: „... életében eddig mindig képes volt három lépés távolságot tartva önmagára kacsintani; így történhetett: nem lett belőle strici kurva felesége mellett, néha fütyürészhetett a tizenöt fokos hidegben, amikor a habarcskeverő kanálra gémberedett vörös, repedezett keze, és a fűtetlen rákoscsabai konyhában Kleistet és Martinovicsot olvashatott azzal a tudattal, hogy másnap fél ötkor kell felkelnie, mert munkába kell mennie.” (346.) Végül a legtávlatosabb értelmezését a három lépés távolság a már idézett részben a tanúsággal és az írással kapcsolatban kapja.
A halál-halhatatlanság témája is szerepel mindkét írásban: A szakácsban a Magdolna-torony kapcsán egy Nórával folytatott beszélgetésben, a Perzsiában a híressé vált cipőkanál kapcsán a férfihez kapcsolódóan. Közös mindkét előfordulásban, hogy az ember halálával szemközt áll egy hétköznapi eszköz maradandósága, „halhatatlansága”, a szakács a Magdolna-torony kopogtatója kapcsán kérdezi Nórát, miért „törekedtek arra [a régi emberek], hogy épületeik, templomaik mellett a mindennapok legközönségesebb használati tárgya is erős, szilárd s főként tartós legyen” (592.) (Kiemelés az eredetiben.) Nóra válasza erre: „Azért építették a Magdolna-tornyot úgy, hogy elviselje az évszázadok múlását, mert ilyen módon tették elviselhetővé a halált.” (592.)
A szakácsban már felbukkan a halálfélelem, a Másik Halál az átváltozás helyszíne, a Perzsiában nem csupán a címben szerepel a lovagló halál enigmatikus képe, hanem az írás, alkotás folyamata mindvégig a haláltudattal szemközt történik. Mintha A szakácsbeli Másik Halál helyett a Perzsiában a saját halálokról olvashatnánk.
1 Hajnóczy Péter összegyűjtött írásai. A kötet anyagát összeállította, a jegyzeteket írta: Mátis Lívia, Reményi József Tamás. Osiris Kiadó, Budapest, 2007. 618. A szakácsbeli idézetek helye ez a kötet, a főszövegben zárójelben szereplő oldalszámok erre a kiadásra vonatkoznak.
2 Turi Tímea: „Ily látomás szép a mezőn, de itt szemlélve más” A látomás valóságtermészete Hajnóczy Péter A szakács című írásában. In: Tudom. De: Tudom-e? Hajnóczy-tanulmányok. III. szerk.: Cserjés Katalin; társszerkesztés Urbanik Tímea, Turi Tímea, Kovács Kriszta, Lectum, Szeged, 2009.
3 A halál kilovagolt Perzsiából idézeteinél a következő kötetet használtam: Hajnóczy Péter: A fűtő. M. A halál kilovagolt Perzsiából. Jézus menyasszonya. Hátrahagyott írások. Összeáll. és gond. Mátis Lívia. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1982.
4 Günter Martens: Mi az, hogy szöveg? Szempontok a szövegfilológia kulcsfogalmának meghatározásához. Literatura, 1990/3. 240-260. 254.
5 Tóth Réka: Az írás mint szöveg, a szöveg mint írás. Helikon, 1998/4. 553-571. 555.
6 Anne Herschberg-Pierrot: Proust feljegyzései. Helikon, 1998/4. 458.
7 Novalis: Freiburgi tanulmányok. 1798.
8 230. Pierre-Marc de Biasi: L'avant-texte (Az előszöveg), Le Grand Atlas des littératures, Encyclopaedia Universalis France S. A., 1990, 24.
9 Martin Heidegger: A műalkotás eredete. Bp., Európa, 1988. 91.
10 Cserjés Katalin: „a lebegő orgonagyökér” Egy Hajnóczy − prózakalauz első fejezetei. 2009. 96.
11 Turi Tímea: „Ily látomás szép a mezőn, de itt szemlélve más” A látomás valóságtermészete Hajnóczy Péter A szakács című írásában. In: Tudom. De: Tudom-e? Hajnóczy-tanulmányok. III. szerk.: Cserjés Katalin; társszerkesztés Urbanik Tímea, Turi Tímea, Kovács Kriszta, Lectum, Szeged, 2009.