A nyelv rokonsága fontosabb-é vagy az érzületé? S utóbbi mennyire következik az előbbi tudatából? Nem feledhetem anyám rendkívüli rokonszenvét a finnek iránt (mely nemzedéki neveltetésbeli tulajdonság volt nála), lett légyen szó irodalomról, sportról, történelemről — a nehéz sorsú kis nép iránt, mely két elnyomó között kereste függetlenségét, s persze a gaz szovjet medve megleckéztetésének piciny büszkesége is ott munkált az átszellemült anyai mosolyban. A nyelv közös eredetének tudata vagy képzete sokak eszmélkedésében párosult a történelem kínálta párhuzamok étoszával, azt hiszem, több nemzedéken át. Az enyémig feltétlenül: az egyetemen magyar szakon akkor még kötelező volt egy fél évig valamely finnugor nyelvet tanulni, ott volt a Bereczki-féle esztológia a maga emberi példájával is, és persze a kapcsolódó nyelvészeti tanulmányok racionalitása. Emlékszem ugyanakkor már a körzeti orvosra, aki apámnak kifejtette, ő nem hisz a „halzsíros atyafiságban” − istenem, mennyi tudomány…

  Aztán évtizedekre elfeledkeztem a kérdésről, bár nagyon örültem neki, hogy egy fiatalember felkeresett jó másfél évtizeddel ezelőtt: Juha Valkeapää-nek hívták, magyar szakot végzett Helsinkiben, s egy ideig Pesten tanult. Már akkor fordított magyar költőket, s az elkövetkező években számos magyar író, költő köszönhette neki a finn nyelvű megjelenést. Az is kiderült, hogy Juha maga is érdeklődik a hangköltészet iránt, s kapcsolatunk e téren is barátságot szült. Sokat dolgozott a Kesken duóban Jaakko Nousiainennel, hangmunkákat, nyilvános hanginstallációkat készítettek együtt, vonzódott a színházi munka teréhez, s ez is tovább alakította performatív hangkiterjesztéseinek világát.

  Hangköltészetében elsősorban a vokalitásra, az emberi test hangkibocsátásának intenzitására és szakrális mélységéire épít. A stúdió és általában a technológia csak ennek a rituális térnek a finomhangolására szolgál számára. Gondolatilag − nevezhetjük e kiindulást „északias”-nak, akár tipikusan finnek is − a természeti környezet szakrális tisztelete, a társadalmi kommunikáció és az emberi élet mindennapi, mégis természetelvű tere alkotja költészetének meghatározó horizontját.

  Juha Valkeapää időközben európai jelentőségű hangművésszé vált, fontos performanszművek alkotójává, Londontól Tallinig járja a világot, s már Budapesten is tartott előadást: a Trafóban worksopot, amelynek kollektív kimeneti munkáját a MOM-parkban mutatták be 2003-ban.

  Ideje újra Magyarországon látnunk őt!

Tovább Juha Valkeapää munkáihoz