Amelyet szerzője nem otthonról küldött, miután sorsa úgy alakult, hogy reggel azzal ébredt: elmegyek. (S milyen úton indulok, még nem tudom, tette hozzá.)

1.

Az első évből emlék szinte semmi nem maradt: csak egy műszálas kék garbó az apán,

és ahogy alkonyatkor ereszkedett a szomszéd kert mögött a nap.

2.

Másodikban arról vitatkoztak, hány oldalas könyvet fognak írni.

− Az enyémben lesznek színes képek − próbálkozott.

Végül Péter nyert, aki azt mondta, az övé száznyolcvan oldal is lesz talán.

3.

A harmadik házba költöztek. Tíz emelet, lift, korszerű szemétleöntő rendszer.

Kék az alja, ablaka mind csupa derű, mint a szilveszteri tévé-revü.

4.

Messzi-messzi, egy távoli galaxisban kezdődött a történet. A negyedik résszel.

Akkor még nem értette, miért. A birodalom aztán visszavágott. (Mindenkit oda, ahova.)

5.

Ötlete volt: és adtak az erotikának.

6.

Mindent hallott, és semmit sem hallott. Minden hatott rá, és semmi sem hatott.

7.

Kétgyerekes családapa lett négy kerékkel. Akinek már az is csak emlék, hogy a Balaton-parton Sokol rádióból üvölt az Edda-blues a városról, amit a kopasz fickó elhagyott.

8.

Ez üres polc. Még csak 38 éves. Az emberélet útjának felén egy sötét erdőbe révedt.

9.

Kilenc különc, így nevezték őket, mikor felidézték a huszadik éves érettségi találkozón,

hogyan is volt. S hogy erre nem emlékezett? Alig hitte. De ha már így esett, rendelt még egy sört.

10.

Tíz perc múlva kilenc. Nekem nyolc. Ez a hét így megy el. Hatnak rám a tévéműsorok. Ötletelek, mi legyen. Négyezer lépés kéne csak, kedves háromkirályok. Dupla vagy semmi.