Téma-ajánló

Mint mondtam volt, e könyv, az „indiánkönyv” (ahogyan az M-ben a Vulkán alatt neveztetik) eleddig egyetlen csoporttársunk által sem olvastatott el (hogy Hajnóczy Péter szeretett szenvedő szerkezetével éljek én is), nemhogy alaposan, de úgy vélem, részleteiben sem. Ezt a Műhely olvasottsága szempontjából távlatokban tarthatatlannak és képtelenségnek tartom!!¹

Hajnóczynak Lowry műve egy életen át volt a varázskönyve, megjegyzetelve vitte magával mindenhová², s elmondhatom, hogy e regényt Hajnóczy-olvasmányaim nélkül talán sosem ismertem volna meg, de nekem is varázskönyvemmé vált, mondhatni, „egy ülésre” olvastam végig annakidején... S aztán mindjárt még egyszer, da capo al fine. Nézzék meg, hogy az M, azaz a második Hajnóczy-kötet címadó elbeszélése lényegében nem is érthető a Lowry-intertext nélkül: nagy bátorság, a közönségnek szánt fintor-mutatás volt ezt így az olvasó elé tolni, bár a rejtvénykedvelő számára bőségesen hagy a szerző jeleket hypotextjéről. Az M nem él, nem létezik, illetve félig él, félig létezik³ csak a Vulkán nélkül, s Lowry nagy műve, sőt, trilógiájának többi darabja át- meg átszövi hősünk (HP) szövegeit.

Vegyék mindezt széljegyzetnek és kortesbeszédnek, összeszedek itt néhány dolgot kedvcsinálóként. Mindenekelőtt annyit mondanék, hogy aki e hypotext feltárására vállalkozik, emberpróbáló feladatot vállal, s a „fél világirodalmat” is véle, mert a Vulkán olvasmányai rendkívül szerteágazóak.

Amit most írok: gyűjtögetés, jegyzetek, idézetválogatás − ötletadás és kedvteremtés, ami éppen e kiskonferenciánk lényege kívánkozott lenni:

I. Vegyes idézetek, a kíváncsiságot élesztendő:

− „A nyitott szekrény villanyfényben vöröslőn izzó bádogpolcán ott feküdt az 'indiánkönyv' − Malom szinte betű szerint tudta a főként Mexikóban játszódó, de mindig változatlan izgalommal újraolvasott és hősének megrendítő halálával befejeződő történetet −, ott feküdt hófehér védőpapírba csomagolva a hátán, és éles csattanással a kőre zuhant.” (M, HPÖM⁴ 243)

Részlet Sükösd Mihály tanulmányából:

„A kívülálló. Malcolm Lowry a század angol prózairodalmának máig legszabálytalanabb jelensége. Ha a lexikális bizonyítékokat nem ismerjük, regényeinek és novelláinak tárgyszerű szövege alig utal angol íróra. Lowry Merseyside-ben született, egyetemi tanulmányait (korosztályánál egy évvel később) Cambridge-ben végezte, a halála előtti néhány esztendőt Sussexben élte le, kézirataiba temetkezve: ezért és ennyiben angol író. Élete javát Anglián kívül töltötte, Spanyolországban és Kanadában, Párizsban, New Yorkban és Hollywoodban, Mexikóban, Burmában, Brit Kolumbiában és leginkább örökös útközben, valahonnan elindulva, valahová igyekezve, tenger és szárazföld határtalanságában elnyújtózva, időleges állomáshelyeken hónapokra-évekre lesátorozva, mindig továbbmozdulva, mindenütt otthonosan, mindenütt idegenül.” (Malcolm Lowry szabálytalan regényírása. Híd, 1973/1. 41.) Az idézet utolsó kifejezése − mintha csak Mednyánszky László híres, számomra oly fontos Napló-béli mondatából volna kivágva⁵.

− Reményi József Tamás kommentárja:

„Amikor 1975-ben Hajnóczy megismerte Malcolm Lowry írásait, gondolkodásában is, írói technikájában is éretten fogadhatta a Vulkán alatt s az Át a Panamán hatását. Lowryt emlegetni Hajnóczyval kapcsolatban mindenekelőtt azért jogosult, mert mindketten az idea felé tapogatózás terepének tekintették a roncsolódó tudatot. Hajnóczy kapcsos füzeteinek egyikében 1975. november 30-i dátummal a következőt találjuk: 'Malcolm Lowryra gondolok napok (hónapok) óta; azt hiszem, ő megértene. Ez mi? A megértés valójában a szégyen parancsa, azért, mert nélküle nem létezhetünk, úgy látszik.' Másfél évvel később mintegy ehhez fűzte hozzá: 'Alkoholizmusom egyben sajátos világnézet is, politika és vallásos meggyőződés némi öngúnnyal fűszerezendő keveréke. Egyetlen őszintén átélt szenvedést ismerek, a részegséget, amelyet kétségbeesett könyörgéssel Jézusnak ajánlottam fel.' ” (Egy szerep keres egy szerzőt. Hajnóczy Péter portréjához.  Alföld, 1993/3-4. 217-222.)

Részlet Göncz Árpád levél-interjújából, melyet Szerdahelyi Zoltánnak adott:

„Hajnóczyt Lowry-epigonként beállítani nyilvánvaló tévedés, hisz lényegesen több volt annál. Rokonságukat életvitelük sajátossága és legbensőbb lényük hasonlósága indokolta. Hajnóczy sok vonatkozásban tapadt Lowry kollázstechnikájához, ezt vélte egyedül üdvözítőnek; de ahogy az eredeti tehetségek szokták, messze túllépett a saját maga támasztotta korlátokon.

Megítélésem szerint: Hajnóczy zseni volt, a zsenik minden jó és rossz tulajdonságával. Írásait időtállónak tartom − elsősorban indulati töltésük miatt.

Hajnóczy ragaszkodott hozzám, ragaszkodott mint Lowry-fordítóhoz és az ő zsenialitását készséggel elismerő olvasóhoz. Ezért osztotta meg velem a gondjait is. Kapcsolatunk súlypontja rajta nyugodott.” (In: Beszélgetések Hajnóczy Péterről, Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1995, 99.)

− „A kirakatban, arca elvonatkoztatottan vizsgált tükörképétől jobbra és balra a jól ismert, mutatós házassági értesítők, a hóbortosan fölvirágozott menyasszonyok retusált képei, de most valami olyasmi is, amit eddig még nem látott, amire a Konzul mutatott rá, s miközben azt dünnyögte − Különös! −, ő jobban szemügyre vette: egy fölnagyított fénykép, jéghordta, széthulló vándorkövet ábrázolt a Sierra Madreból, sziklát, amelyet megrepesztett az erdőtűz. E különös és különösmód szomorú kép − a többi kiállított tárgy ráadásul ironikusan szívbe markolóvá tette − a nyomdagépek már forgó lendkereke mögött és fölött helyezkedett el, s a La Despedida címet viselte.

(...)

La Despedida, gondolta. A Széthullás! ...” (Vulkán alatt, ford. Göncz Árpád. Kritérion, Bukarest, 1980, 60-61.)

Ajánlott fenti idézethez hozzáolvasni A herceg című monodráma vonatkozó részleteit, melyek közvetlenül megelőzik és -előlegzik „a lebegő orgonagyökeret” (HPÖM 673-686.).

Részlet Diószegi Olga tanulmányából:

„Hajnóczy nem olvasta ezt a művet (J.W. Dunne: An Experiment with Time), de szeretett az idővel kísérletezni. Malcolm Lowry azonban olvasta, és nagy benyomást tett rá. Át a Panamán című kisregényében a zsiliprendszer őreit ilyen megfigyelőkként ábrázolja, a csúcson a végső megfigyelővel, aki kicsinyített makettként mindent lát. A Vulkán alatt tér- és időszerkezetét is e felfogás szerint alkotja meg, a világot ciklikus körforgásban ábrázolva.

A Vulkán alatt és A fűtő között is találni analogikus hasonlóságokat. Kolhász Mihály mint fehér mágus, aki a tűz éltető erejét embertársai javára tudja fordítani, a Vulkán alatt Konzulához hasonlóan misztikus csatát vív. Geoffrey Firmin − akinek a családneve szintén azt jelenti, hogy fűtő −, azonban − Lowry elmélete szerint − fehér mágusként rosszul sáfárkodott a rá bízott varázserővel, és így fekete mágus lett belőle: a tűz pusztító erőként van jelen az életében, és végül is Tartarosz, a pokol tüze vár rá.” (Közös vonások Malcolm Lowry és Hajnóczy Péter műveiben. Életünk, 1993/3-4. 229-234.)

Részlet Douglas Day Romba dőlt zseni című Lowry-életrajzából:

„Margerie több fényképet csinált Lowryról ebben az időben, és ha jól megnézzük őket, valami mást is látunk, nemcsak egy középkorú szakállas embert, aki pipáját a foga közé szorítva ül a dombtetőn (...) Olyan embert látunk, akiből valami mély és ironikus rezignáció árad, olyan embert, aki elfáradt és megszelídült. Igazán nem utólagos beleképzelés, ha azt mondjuk, hogy a megdöbbentően bölcs arc, amely e fényképekről néz ránk, egy olyan férfié, aki érezte, hogy kiégett, elhasználódott, megérett a halálra. Ha csodálkozunk, hogyan tűrhettek el oly sokan, annyi éven át egy olyan kibírhatatlan embert, mint Malcolm Lowry, elég egy pillantást vetnünk ezekre a képekre.” (Nagyvilág, 1975. április, 553-570.; l. az M vonatkozó részletét, HPÖM 243-244.)

II. − Irodalom Lowryhoz és a szöveg-átvétel problémáihoz:

• Day, Douglas: Romba dőlt zseni. Nagyvilág, 1975. április, 553-570.
• Diószegi Olga: Közös vonások Malcolm Lowry és Hajnóczy Péter műveiben. Életünk, 1993/3-4. 229-234.
• Riffaterre, Michael: Az intertextus nyoma. Ford. Sepsi Enikő. In: Intertextualitás I-II. Helikon, Bp. 1996. 67-81.
• Marafkó László: Hajnóczy, a lapátos ember. Magyar Ifjúság, 1976/18. És: A véradó. Hajnóczy Péter emlékezete. Vál. szerk. összeáll. Reményi József Tamás. Nap Kiadó, Bp. 2003. 38-42.
• Sükösd Mihály: Malcolm Lowry szabálytalan regényírása. Híd, 1973/1. 41-48.

III. − Malcolm Lowry művei, magyarul:

− Lowry, Malcolm: Gin és aranyvessző (elbeszélés). Ford. Gönz Árpád. Nagyvilág, 1971. november)

− Géher István (vál.): Pokolkő. Mai angol elbeszélők. Ford. Bart István et al. Életrajzi jegyz. összeáll. Takács Ferenc. Európa Könyvkiadó, Bp. 1971. Benne: Malcolm Lowry: Pokolkő. Ford. Göncz Árpád. 353-409.

− Lowry, Malcolm: Vulkán alatt. Ford. Göncz Árpád. Európa Könyvkiadó, Bp. 1973

− Lowry, Malcolm: Át a Panamán. Három elbeszélés. Ford. és utószó: Göncz Árpád. Európa Könyvkiadó, Bp. 1974 (Elefánt és Kolosszeum/ez lenne a Trilógiában a Purgatórium (a Vulkán, értelemszerűen, a Pokol); A forráshoz vezető erdei ösvény pedig a Paradicsom)

− A legderekabb hajó. Ford. Göncz Árpád. In: Drága illúzió. Mai angol elbeszélők, 1981

IV. A Vulkán alatt olvasmányai, melyekre ráépül, némelyikkel időről időre valósággal eggyé válik a regényszöveg (a teljesség igényét egyelőre be nem tarthatva; legerőteljesebb hypotextek kövérrel kiemelve):

− a Biblia: Ó- és Újszövetség, mindenekelőtt az Éden-történet (pl. LA GUSTA ESTE JARDIN... /132/- az egyik legjellegzetesebb tábla, felirat a hortus conclususról; szó szerint bekerül a Dinamitba); a Jób könyve és az Apokalipszis; Jézus példabeszédeiből és cselekedeteiből. De megfigyelhetjük a Vulkán második kötetmottóját is:

Dicsőítettem az eb meg a varangy életét, igenbizony, boldog lettem volna, ha az eb vagy ló életét élem, mert tudtam, hogy nincs lelkük, mint nekem, hogy megszakadna a Pokol vagy Bűn örök súlya alatt. S bár láttam ezt, éreztem, s keservesen megsínylettem, bánatom csak nőtt, mert nem vettem észre, hogy igaz lelkemből kívánnám a megváltásomat. (John Bunyan baptista prédikátor: Bőséges Kegyelem a Bűnösök Bűnösének /A zarándok útjából, I. − 1678, II. − 1684)

(A mottó-adás szokását is Lowry erősítheti meg Hajnóczyban, az első mottót az M című kötetben találjuk.)

− a Kabbala; sorsdémonok („S ha most nem is józan, micsoda mesés, csak a Szent Kabbala ösvényeihez  és szféráihoz hasonlítható fokozatokon át jutott el megint erre a fokra, amelyet egy rövid pillanatra már érintett ma reggel ...”)

− Homérosz: Odüsszeia. Az utazás, bolyongás, hazatalálás-vágy, honkeresés s annak reménytelensége meghatározzák a Vulkán egész világát.

− Marcus Aurelius Gondolatai („Mi az ember, ha nem egy aprócska lélek, mely lakhelyéül kibélel egy hullát?”

− Héloise és Abélard története, rímelve a két főszereplő halhatatlan és boldogtalan szerelmére

− Dante: Isteni Színjáték (e „trilógiát” szándékszik Lowry újraírni; a Vulkán volna − a Pokol; több szó szerinti vagy elferdített, netán pervertált idézet; a Pokol lejárata felé ereszkedvén a reményt adó csillag odafent; az időpontok szinte mániákus rögzítése; dr. Vigil „vergiliusi” alakja stb.)

− az Erzsébet-kori angol dráma (a Konzul szeretett kötete, benne az Yvonne-nak szóló, el nem küldött levél, melyet majd M. Laruelle éget el; a Konzul és Yvonne személyisége és szerelme leveleikből ismerszik meg leginkább)

− Thomas Marlowe: Doktor Faustus („Hanyatt-homlok szököm hát föld alá,/Tárulj föld! Ó, ő sem fogad be már!”)

− Thomas Dekker: Vargák vigassága (ford. Jékely Zoltán)

− Ben Johnson

− Shakespeare több drámája (Macbeth; Windsori víg nők; Sok hűhó semmiért stb.)

− Cervantes: Don Quijote (a Konzul önképe, tükörképe; az élet Firmin számára maga a szélmalomharc; és: Cervantés, a kakasviador visszatérő alakja)

− Jacob Boehme

− Emanuel Swedenborg: Menny és pokol. („... a vonat kelet felé gördül, s a szeszélyes szél épp keletről fúj, és mint Swedenborg angyalai, mi is kelet felé tekintünk a derűs ég alatt ...”)

− William Blake („... még a poklon át is van ösvény, ahogy azt Blake nagyon jól tudta, s bár én talán nem lépek rá, az utóbbi időkben legalább álmomban láttam néha.”)

− Hölderlin Empedoklésze: zuhanás /halálugrás/ a vulkánba /Etnába/)

− Goethe: Faust (pl. a szomorú és figyelmes tekintetű kóbor kutya, mely követi a hőst, s melynek tetemét végül utánahajítják a barrancába)

− Percy Bysshe Shelley

− Lev Tolsztoj: Háború és béke, filozofikus részletek sora, szabad idéztben

− E.A. Poe: Az Usher-ház („A sötét úgy szakadt le, mint az Usher-ház.”)

− Charles Baudelaire (pl. angyalai, párhuzamba kerülvén Swedenborg angyalaival: „tiszta fejjel, könnyű léptekkel ment ki, olyan állapotban, ahogy Baudelaire angyalai ébredni szoktak”)

− Jean Cocteau: La Machine Infernale (az egész könyvet meghatározó óriáskerék-képben)

− Herman Melville amerikai író, legismertebb tőle a Moby Dick (a Fehér Bálna), 1851

S a kevésbé ismertek közül:

Agrippa d'Aubigné (1552-1630) francia protestáns barokk költő

Tristan l'Hermité (1601-1655) francia drámaíró és költő

Collin d'Harleville (1755-1806) francia drámaíró, sok komédiával

V. Tizenkét intertextuális kapcsolat, tizenkét átvétel, reláció és hatás a két író szövegvilága közt (Rangsorolás és kidolgozás nélkül; ötletadónak)

1. A Konzul neve: Firmin (hallhattuk Diószegi Olgától, hogy e név „fűtőt” jelent − egy angol nyelvi változat lehet), viszont a helybéliek a Konzult „pók”-nak, azaz valamiféle különös kémnek tartják, s e pók sokfelé szerte-vezet bennünket a Hajnóczy-életműben s a kapcsolódó intertextusokban (pl. Akutagava Rjúnoszuke és Hajnóczy Pókfonalai).

2. Mindkét mű (életmű, ill. egy-egy főmű /Vulkán; Perzsia/ egy agónia kifinomult története; halálos ivás és írás; írás a halál ellenében: „És közben, látod, a könyvön dolgozom, még mindig, olyan kérdésekre keresem a választ, hogy létezik-e végső valóság...” (Vulkán)

3. Az ivás mindkét helyen (szinte szó szerint ugyanúgy hangzik fel) − áldozat, magányos ima, s megvan a maga rítusa: „ ... de inni is úgy iszom, mintha örökkévaló szentséget vennék magamhoz ...”; „Valahogy már nem is ivás ez” − mondja a Konzulról Yvonne. Szóma, bhang, mescal.

„Inni vagy nem inni... De mescal nélkül, gondolta, megfeledkezik az örökkévalóságról, a világ útjáról, arról, hogy a Föld hajó, a Horn-fok nyúlványa körül kergeti a szél, s arra van kárhoztatva, hogy soha el ne érje Valparaisóját.” (Vulkán)

4. Feliratok, szlogenek, hirdetések, reklámok, plakátok (sőt! a plakátlány, Vulkán, 334), étlapok stb. tarkítják a Vulkán szövegét is − vendégszövegek a környező világból, az utcáról, újságokból, híradóból, rádióból: a Város nagypoklából

5. A mindent elemésztő, szöveget szervező, újra és újra felbukkanó tűz motívuma (Hajnóczynál pl. A tűz, A fűtő, A kút; Yvonne égés-álma a halála előtti pillanatokban, benne a tűzben kavargó, szétszóródva égő papírlapok)

6. Lowry is minduntalan nekiáll írásjelek kontrollja nélkül, mintegy automatikus írásban, pantomim-közvetítésben írni (l. Hajnóczy: Az unokaöcs; A fűtő; A véradó stb. megfelelő részei, mutatis mutandis)

7. Név-mágia, át-nevezés, nevek hatalma, alakmások (M. Laruelle; Hugh; G. Firmin − egy hős három alakban, alteregók; (és: William Blackstone, aki „elment az indiánok közé”); az Yvonne − Margerie − Ágnes-hármas

8. A Konzul is várja a bizton megérkező hallucinációkat, próbál (fel)készülni rájuk, s e látomások mindegyre tragikusak: „Ej, ezek az őrült farkasképek! Már el is felejtette, hogy itt vannak! A testet öltött képek, hat vagy hét, hosszan egymás után, megpingálva...” (Vulkán). És megvan a Perzsia szomjúhozás-álmának párképe is, Firmin álma:

(...) és ő még mindig szomjazott. Aztán a hó már nem csillogott, a gyümölcsfák virága nem volt felhő, szúnyograjjá lett, a Himaláját elfödte a por, s ő jobban szomjazott, mint valaha.

(...)

Hason feküdt, s egy tóból ivott (...). Szomja mégis oltatlan maradt. Talán mert nem vizet ivott, hanem fényt, a verőfény ígéretét − de hát hogyan ihatta a verőfény ígéretét? Talán mert nem vizet ivott, hanem a napvilág bizonyosságát? A napvilág bizonyosságát, a verőfény ígéretét, a fényét, a fényét, a fényét, és megint a fényét, a fényét, a fényét, a fényét, a fényét, a fényét! (130-131)

9. A mű címe (Vulkán alatt) itt is a könyv végén hangzik csak fel, tűnik elénk, ahogy Hedájat Vak baglyában, s valamiképp a Perzsiában is:

Az ablakban a Popocatepetl tornyosult elébe, roppant véknyát részben elrejtették a gomolygó viharfelhők; csúcsa eltakarta a hegyet, úgy rémlett, itt emelkedik a feje fölött, s a barranca, a Farolito ott van épp alatta. Vulkán alatt! Nem véletlen, hogy a régiek a Tartarust az Etna alá képzelték... (344)

10. Játék az álló, vagy visszafelé mozduló idővel, akár az M-ben; a Vulkán 344-351-356-368. oldalai: Megnézte az óráját: még mindig csak háromnegyed hét. Mescalmámorában körülfolyta az idő.

11. Több helyütt, más- és másképpen megtaláljuk a halott perzsa város képét, a látomás pendant-ját is a Vulkán lapjain (pl. Taxcala kihalt városa)

12. Ugyanígy, A parancs Fekete Városát, s benne a Fényhozó Férfiút

is megtalálod

e Varázskönyv feledhetetlen,

rejtelmes lapjain:

kettős csillagzatok,

mint írtam volt Téziseimben:

Lowryé és − Hajnóczyé ...

¹ Mostani konferenciánk egyik dolgozata, Dányi Ágnesé (Egy megkerülhetetlen előd...) a Cholnoky László -Cholnoky Viktor viszonyt a Hajnóczy-Lowry kapcsolatrendszerhez méri, külön kisfejezetet szentelve írásában ez utóbbi viszonynak és párhuzamnak. OTDK dolgozatában pedig Bagi Anita MA 1. évfolyamos munkatársunk állítja hamarosan vizsgálatai középpontjába a Vulkánt.

² Fájó hiány, hogy a hagyaték könyves dobozából e kötet hiányzik: milyen segítség lehetett volna egy aláhúzott, margójegyzetelt Vulkán alatt... Mátis Lilla filmrendezőnő szíves közlését keserű szívvel másolom be: végül antikváriumban végezte pályáját e szeretett könyv is ... Mit számít, csak egy papírba kötött papír volt, áru-értékkel bíró termék; szublimátuma rég beléköltözött a Hajnóczy-korpuszba!

³ Érdekesen mond ellent e kijelentésnek múlt félévi Hajnóczy-csoportom egyik résztvevőjének, Hajdú Róbertnek a dolgozata: ösztönző M-olvasatot ad, egyelőre a Vulkán mélyismerete nélkül: „nyomozás és felfedezés” − a hypotext mint riffaterre-i intertextuális nyom.

⁴ Hajnóczy Péter: A fűtő. M. A halál kilovagolt Perzsiából. Jézus menyasszonya. Hátrahagyott írások. Összeáll. és gond. Mátis Lívia. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1982

⁵ „Mindenütt és mégis sehol idegenként de mégis mindenütt hontalanul.”