a kapukat kinyitották és emlékszel a magasra tartott és összefogott kezek alatt az illatszertárban meg amúgy papposan a kétajtós ingecskében úgy bujkáltunk mint valami önfeledt gajdolás hogy később kirepülhessünk keletről nyugatra mert tudod doroghoz képest a szelídi tó partja a duna vonalában már nyugatnak számít pláne hatvannyolcban és nyolcszáz kilométer gyalog amúgy kassákosan és még csak nem is a koncertért hiszen emlékszel hogy egy hajnali fogmosás után tulajdonképpen rögtön visszafordultunk de már a bőrünk alatt éreztük ginsberg üvöltésének szóáradatát és kerouac útonja is befészkelte magát lyukas zsebeinkbe pedig tudtuk hogy ez nem bécs nem párizs még csak nem is pest vagy miskolc de gyalog de épületen de kerten át ez mégiscsak egy szabadba vezető nyílás és persze megfizetjük érte a kapupénzt még nem a zsolcait a fábiánt a péterit vagy a csabait de a gárdonyiban már hallhatjuk lengyel pali undergrand társulatának sámánénekét a hangköltészet lepkeszárnyát és emlékszel hogy csak ezek után leszek megrögzött átjárója a győri kapunak amely mögött lillán át ó egek te messzire elcsalt öregapám emlékszel milyen szemtelenül fiatalon most velem egykorúan inni járunk jávorkúton s milyen fontos most hogy azóta sem nő sehol annyi fű a világon mint az ő mocsárzöld szemében tehát ezek szerint később is mániákus átjárójaként a győri kapunak de akkor már éppen ómassán térdig a hóban az alacsonyan az alig a fejünk fölött összehajló hótól súlyos kapuk alatt ránk szakad az erdő és ezen az erdőn ezen a százszárnyú nyíláson át a háromkő háromszögében az ősborókás töbreiben egy elhűtött tavasz gyémántborában a tarkő alatti élemedett tölgykoronában meg a fejed fölött kapuként összenőtt fűben mit gondolsz emlékeznek még ránk a kapuőrök és már gyakorlott következetes és mániákus átjárója a győri kapunak tudod a marcelland felé vezetőnek ahol ruhaszárító madzagon száradnak a világművek az idő végezetéig de mindenképpen elszáradnak a sötétkapuig és vissza és beköszönt a szavakban gazdag időtöltés mialatt megtalálom a sötétkapu ikertestvérét palaiseau-ban és a szemeim közepében várom a szavak fejünk fölött összefogott kezét mert a kapukat kinyitották