Hogy kultuszok korát éljük − ez Dávidházi Péter könyvei óta nemcsak közhely, de már kultúrszociológiai kutatási terület is, szaktanulmányokkal, tankönyvekkel, tanúsítványokkal és állásokkal. Hogy a kultuszok milyen kapcsolatban vannak a médiával, s hogy mi az, ki az, ami, aki köré kultusz szerveződhet − ezzel nem szándékozom foglalkozni. A kultusz szót azért helyettesítem az örökség kifejezéssel, mert olyan emlékezésről, hagyatékgondozásról kívánok írni, amely éppen úgy teremthet életművet, ahogy az elhunyt író, Gion Nándor kialakította a magáét.

Az Emlékház

2002. augusztus 27-én a szegedi klinikán hunyt a 20. század egyik legnagyobb írója, Gion Nándor. A szülői ház átépítésének, tartalommal való feltöltésének gondolata 2002-ben, nem sokkal az író halála után merült fel. Zatkó Ibolya, az ötletgazda nem érte meg, hogy teljesüljön az álom. A Popovača venac utcai épület és a telek a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma segítségével 2004-ben a Citerazene-Barátok Klubjának tulajdonává vált. Németh Dezső és társai segítségével megkezdődtek a mentési munkák: lefényképezték a külső és belső tereket, majd rekonstruáló tervrajzokat készítettek.

2008-tól a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és Vajdaság Autonóm Tartomány Nagyberuházási Alap közreműködésével, a helyi lakosok és a vajdasági múzeumok segítségével megkezdődött a felújítás. Az épületet az alapoktól újjáépítették és olyan belső komforttal látták el, amilyenről a múlt évezredben nem is álmodtak. A helyiek legtöbbet a kertrendezésben segítettek, legalább akkor a rend van, mint a dokumentumfilmben Gallai Istvánné Krebs Teréz portáján. Ma már a ház belső tereiben megtekinthető Gion Nándor személyes tárgyainak (az író szobájában), a családi könyvtárnak (a valamikori ebédlőben), valamint az író munkásságára vonatkozó képeknek és tárgyaknak (az utcai szobában) elhelyezett kiállítása. Emellett létrehoztak egy élőtérrel összekapcsolt kutatószobát, illetve a melléképületek lehetővé teszik, hogy a Gion Nándor Emlékház a múzeumi programok mellett kulturális eseményeknek is helyet adjon.

A felújítás során sikerült megőrizni a körtefát és a rá indázódott öreg szőlőtőkét, a kerekes kutat és a régi, égetett téglából épült járdát. A melléképületek és fafészerek harmonikusan illeszkednek nemcsak a ház, hanem a szomszédság épületeinek élményvilágába. Nem lehet véletlen, hogy a család jelen lévő idősebb tagjai − Gion Márton, a testvér, Gion Gábor, a fiú és Gion Juba Eszter, az özvegy − összebeszélés nélkül egyformán nyilatkoztak: ugyan erőteljesen megváltozott a belső elrendezés, illetve a telek belvilága, ám úgy érzik, mintha a régi családi találkozók egyikére jöttek volna. Az unokák pedig élvezettel kutakodtak, játszottak, mintha megállt volna az idő. Hasonlóképpen voltak elégedettek a barátok, osztály− és munkatársak, a család ismerősei.   

Az emlékház ünnepélyes megnyitóját a település önkormányzata és a Gion Nándor Emlékbizottság szervezte. Az idelátogató vendégeket tárlatvezető fogadja, igény szerint helytörténeti sétákat és a Gion-művek helyszíneinek megtekintését is megszervezik. A diákok látogatását múzempedagógiai foglalkozásokkal szeretnék érdekesebbé tenni. Az emlékház mindennap 14 órától 19 óráig látogatható, a bejelentkezés a +381-63-25-36-06-os telefonszámon történik.

A kulturális eseménysorozat

Az Emlékház későbbi megnyitásának lebonyolítását előlegezte, hogy a rendezők (Horváth Futó Hargita Gion-kutató, Kiss Éva könyvtárvezető, Kiss Csaba történelemtanár és mások [nézzék el, hogy a teljes névsort nem ismerem]) olyan eseménysorozatot szerveztek, amely nemcsak a szenttamásiaknak vagy a vajdaságiaknak készítette elő az eseményt, hanem amelybe az anyaországiak is bekapcsolódhattak. (Nem véletlenül hiányzik a nyelvi elkülönítés: a vendégek, a részvevők és a hallgatóság ugyanazt a világot éli tovább, amely az írói életműben leképeződött. Ezt példázta az is, hogy a megnyitó kétnyelvű volt!)

Augusztus 6-án, pénteken Bence Erika látogatott el a szenttamási Népkönyvtárba, ahol Másra mutató műfajolvasás című tanulmánykötete került bemutatásra. A tudós szerző a vajdasági magyar történelmi regény kérdéskörét járta körül írásaiban, főleg Gion Nándor munkásságára fektetve a hangsúlyt. Érdemes lenne összehasonlítani eredményeit a posztmodern „történelmi” regény sajátosságaival.

Augusztus 9-én, hétfőn az esti órákban a Gion Nándor-emlékház kertjében vetítették le a Tóth Barnabás és Simonyi Balázs által készített Gionfalva című dokumentumfilmet. A Mikszáthfalva (Szklabonya) és Ady-falva (Érmindszent) létrejöttének emlékei, problémái összekapcsolódnak a szenttamásiak összefogásával és hagyománytiszteletével. Kérdés, hogy mikor tűzi műsorára a Duna Televízió.

Augusztus 11-én, szerdán az újonnan megjelent Gion Nándor-bibliográfiá mutatták be. A szerzővel, Horváth Futó Hargitával dr. Ispánovics Csapó Julianna bibliográfus beszélgetett. (Bár nem tudom, rokona-e a jánoshalmi Műmalom tulajdonosának, de nem egy olyan névvel találkoztam már vajdasági olvasmányaimban, útjaimon, amelyek a magyarországi Felső-Bácskában is előfordulnak.) A hallgatóság megérthette, hogy mekkora szerepe és jelentősége van a bibliográfiának a további Gion-kutatásokban.

Augusztus 12-én, csütörtökön ismét vetítés volt: a szenttamási amatőr színjátszók által 2001. augusztus 19-én előadott István, a király című rockopera bemutatójáról készült felvétel volt látható. (A kulturális küldetésben való részvétel folytatódik − itt fogják betanulni A dzsungel könyve című darabot is.).

A megnyitó ünnepséget megelőző este, augusztus 13-án, pénteken Horváth Futó Hargita kérdéseire válaszolva Elek Tibor irodalomtörténész mutatta be a Gion Nándor írói világa című monográfiáját. Beszélt a Gion-művekhez és a szerzőhöz fűződő személyes viszonyáról és arról, miért kedveltek Gion művei a felnőttek és a gyermekek körében Magyarországon is.

A megnyitó

Augusztus 14-én, szombaton a meghívott vendégeket a szenttamási községháza udvarán várták. A vajdaságiak mellett jelen volt a két testvérváros: Orosháza és Jánoshalma képviselője (utóbbi késve érkezett), a VMDE Szegedi tagozatának elnöksége, jómagam a Szegedi Írók Társaságát is képviseltem. Innen indultunk szervezetten a Gion Nándor-emlékházhoz, végighaladva Szenttamás kanyargós kis utcáiban, amelyekről Gion Nándor műveiben is sok leírást olvashattunk. 

Délután egykor az emlékház udvarában Erős László és Kalmár Aranka műsorvezetők, majd Németh Dezső, a Gion Nándor Emlékház felavatását szervező bizottság tagja köszöntötte a vendégeket. Ezután méltató beszédet mondott Branko Gajin, Szenttamás polgármestere, Pásztor István, a tartományi kormány alelnöke és a VMSZ elnöke. Utánuk ifj. dr. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke következett, majd dr. Nikola Strajnić, a Vajdasági Írók Egyesületének elnöke. Ezután a magyar vendégek szólaltak meg: Elek Tibor irodalomtörténész, a Bárka című folyóirat főszerkesztője, Kőrössi P. József, a Noran Libro Kiadó ügyvezető igazgatója, az életműsorozat kiadója és Füzi László, a kecskeméti Forrás folyóirat főszerkesztője, a Noran Libro Kiadó életműsorozatának szerkesztője.

A beszédek részletezése részben a Magyar Szó, részben az internet segítségével megkereshető. Az emlékház közösségépítő szerepének hangsúlyozása, Gion Nándor munkásságának méltatása és a személyes emlékek felidézése után Gál Elvira színművésznő előadásában részlet következett Füzi László Gion Nándorral 1998-ban készített interjújából.

Végel Lászlónak, a szintén szenttamási születésű (egy évben, egy hónapban, egy napon születtek) Kossuth-díjas írónak jutott az a megtisztelő szerep, hogy megnyissa az emlékházat. Beszédében gyermekkorára emlékezett vissza, mikor még Gion Nándorral együtt rúgták a bőrt a közeli futballpályán. Kitűnő hátvédként emlékezett Gionra, nemcsak labdarúgóként, hanem íróként is, aki mindig a legjobb helyre adta tovább a labdát. Ezt már csak azért is tudta, mert egyetemen is társak voltak, majd utána pályatársak is.

Az emlékház megtekintése után a szervezők Kiss Csaba vezetésével sétára invitálták a vendégeket, akik a hőség ellenére szívesen vágtak bele a városnézésbe. Hallhattak a téglaégetőkről, láthatták a megmaradt temetők egyikét, majd a Gion-művekből ismert Szívet a vízimalom romjaival és Kálváriát is. Itt ráadásul a kedves meglepetés várta őket:  Fehér Emma citeraoktató a Virágos Katona Rojtos Gallaijának citeráját felidéző, már távolról hallható muzsikával köszöntötte az érkezőket. A Virágos Katonát ábrázoló stáció mellett Gregus Zalán színművész részletet olvasott fel a Gion Nándor-regényből.

A Gion-regények helyszíneinek megtekintése után a szervezők a Népkönyvtárba várták a vendégeket, ahol Maurits Ferenc festő-költő Gion-feszületek című kiállítását tekinthették meg. Az alkotásokról és a Gion-életmű kapcsolatáról Bányai János szólt.

A Gion-bibliográfia

A Gion Nándor bibliográfia a Családi Kör kiadásában jelent meg 2010-ben 155 oldalon. A kötetet Horváth Futó Hargita állította össze, a szerkesztésben dr. Ispánovics Csapó Julianna segített, a lektor és korrektor Kecskés Mária volt; a fedőlapot ifj. Sebestyén Imre tervezte, a műszaki szerkesztő Habram Hunor.

Horváth Futó Hargita a Bevezetőben leírja, hogy az eddigi adattárak és monográfiák nem közöltek telje és pontos adatokat. Jómaga elsősorban „látott” anyagok alapján dolgozott − így jelenleg a legelmélyültebb Gion-kutatónak tekinthető. Majd egy oldalnyi azoknak az intézményeknek és kiadványoknak illetve a hozzájuk kapcsolódó személyeknek a névsora, akiknek köszönetet mond.

Az első nagy fejezet Gion Nándor publikációihoz kapcsolódik: kéziratok, önálló kötetek, periodikák, antológiák, tankönyvi szövegek, fordítások, dramatizációk, forgatókönyvek, szöveggondozási és szerkesztési munkák; műveinek fordításai, hangoskönyvek, hangjátékok, színművek, filmek (játékfilm, tévéfilm, dokumentumfilm). Mindez 54 oldalon 392 tételben! Különösen a kéziratok érdekesek, illetve a jugoszláviai periodikák − ezek Magyarországon alig hozzáférhetőek.

A második nagy fejezet az ún. szekundér bibliográfia, a Gion recepció feltérképezése. Az első (a 393.) 1962. november 22-én jelent meg az Ifjúságban (Számadás után a Tribünön. Fiatalos lendülettel, de kellő alapossággal). Az utolsó, az 1158. Szlancsik Enikő recenziója a Létünk 2010/1. számában (Gion Nándor életművéről [Árpás Károly: Az építő-teremtő ember. Adalékok Gion Nándor életművének vizsgálatához Bába Kiadó Szeged, 2008.]) A hétszázhatvanhat tétel megfelelő kiindulópont és kutatási terep egy olyan életrajzhoz, amely Ferenc Győző Radnóti-monográfiáját tekinti példának.

Ez után az elmaradhatatlan névmutató következik, a 133. oldaltól a 155-ig; kiváló fogmérője a pontosságnak és a gondosságnak.

A jövő

Reménykedem abban, hogy 2003-tól újra és újra felvetett ötletem megvalósul. A Gion Nándor Emlékház megnyitását lebonyolító Emlékbizottság a családtagok, a barátok, ismerősök és Gion-olvasók közös akaratából és örömére Gion Nándor Alapítvánnyá vagy Gion Nándor Társasággá alakul. Egy ilyen civil szervezet hathatósabban működne, mint egy állami intézmény. (A miként-ben a helyi jártas emberek segíthetnének.)

A Emlékházhoz kapcsolódó kutatók nagy feladata a szenttamási anyag közreadása: akár hagyományosan, nyomdai úton, akár az internet segítségével. Bizonyos, hogy nemcsak a Gion-házban leltek informatív maradványokra, hanem a helyi osztálytársak, barátok, munkatársak birtokában is van annyi anyag, amely felér az OSZK-ban található nyolc cipősdoboznyi hagyatékkal!

Lehetőség lenne a szerb nyelvű Gion-írások lefordítására és közreadására − a magyar kutatók többsége nem ért a szomszédos országok nyelvén.

S ami még elkészíthető, a szóbeli emlékek összeszedése. Ebben akár az iskolás gyerekek is közreműködhetnek.

Mindezek elkészülte után a szenttamásiak elkészíthetnek egy olyan biográfiát, amely hasonlítana Andor Csaba-Radó György Madách Imre című életrajzához.

Így lesz igazzá az, hogy nem Gion-kultuszt alakítunk ki, hanem gondozzuk Gion Nándor örökségét. Mert a szenttamási író nem csupán az írásait hagyta ránk, hanem egy élhető élet-modellt, amelynek ha megismerjük a szabályait, akkor elhajlanak előlünk az ágak.