2010 ősz
Kunt Balázs
LAPUNKBAN MÉG »
„két szép nagy alma
egy sárgarépa
meg néhány banán"
Falcsik Mari
Spanyolnátha, 2010 tél
SPN Könyvek 8. Berka Attila:
Hosszúkávé külön hideg tejjel, 2010
Rendelje meg: spn@spanyolnatha.hu
Kunt Balázs
Tízpróba
1. Üres volt a gyakorlópálya, a hangárban lebillent fejjel pihentek a terepszínű vadászgépek,
2. valóban igyekezve beleolvadni a környezetbe: most jó, most béke van. A kaszárnya unottan
3. gőzölögte ki magából az illesztések közé is beszivárgott emberi párát, mely az elmúlt évek
4. alatt felgyülemlett.
5. Két katonaruhába öltözött ember kóválygott a hevenyészetten megásott vízárok partján,
6. sráfjaik szerint egyikük tizedes. A másik közlegény. Az egyik idősebb, 70 körüli, a másik a
7. fia, húsz körüli.
8. − itt szolgáltam valaha, fiam.
9. − tudom, apám, tudom.
10. − ejj, de kár, hogy vége lett!…légy szíves, szólíts tizedes úrnak
11. − nagy kár, de egy kérdést engedjen meg, uram, miért is kell nekem ezt az egyenruhát hordanom? Hogy illek bele az Ön nosztalgiájába?
12. − maga nem nosztalgia, maga az én beosztottam, maga a maradék, aki teszi, amit kell!
13. − inkább mulatnék a többi fiatallal, viccelődnék, tréfálnék…élnék egy kicsit, lányokkal ismerkednék.
14. − erre lenne eszed…mégis, milyen tréfáról beszél?
15. A fiú válasz helyett hirtelen mozdulattal belökte apját a vízbe. A csobbanásra a szivárgó
16. emberi párák arra lebegtek: némelyikük a gazdáját ismerte fel a vízben kapálódzó figurában.
17. Aztán, mivel semmi egyéb érdekes nem történt, szertefoszlottak. Az öreg prüszkölt,
18. krákogott, aztán nagy nehezen kijött.
19. − aztán milyen vicc ez, fiam?! − ordította.
20. − hát, ilyenkor el lehetne sütni mindenféle szóviccet…mint például: na, összement a tizedes vessző ? És hasonlók…
21. − mióta is csináljuk ezt a szerepet, fiam? − kérdezte az öreg szokatlan, csendes hangon.
22. − épp tíz éve, apám.
23. − hát akkor jegyezd meg: míg én élek, addig minden egyes nap így fog zajlani! Hálátlan
24. senki, hát nem érted, hogy ez tart engem életben?
25. A nap még porosabban sütött, a vadászgépek épp csak felpillantottak arra a gurgulázó,
26. bugyborékoló hangra, amit az öreg hallatott, míg fia a víz alatt tartotta a fejét. Aztán aludtak
27. tovább, hisz mégsem háború ez…csak egy mindennapi csata.
28. Ezt követően csak egy test emelkedett gyönyörűen a víz tetejére. A fiú elmosolyodott,
29. mégiscsak vicces ez, micsoda akasztófahumor, apja mégis tud tréfálkozni vele, hisz nem más ez, mint egy:
30. tiszt a forrásból…