Több esztendőre visszanyúló komplex kutatás, szemináriumok és konzultációk, eszmecserék és kötet-kiadások után Hajnóczy Péter életművének tanulmányozására specializálódott kis csoportunk a 2009-es év végén tanszéki munka-konferenciát tartott kötetlen, már-már családias légkörben, mintegy önmagunknak, afféle workshopot mondanék, ha nem idegenkednék a nem-magyar kifejezés-trendektől. De ez valóban egy munka-konferencia volt: egésznapos, reggeltől estig, fáradtság nélkül, szüntelen figyelemmel, a kiselőadásokat, hipotéziseket követő azonnali, oldott beszélgetéssel, vitával. Hangsúlyozni szeretném, hogy magunk között voltunk: az alsóéves BA-s hallgató éppúgy megszólalhatott és meg is szólalt, mint a régebbi Hajnóczy-hypertext szemináriumok résztvevői vagy a PhD-sek, fiatal oktatók.  Ezért a most bemutatandó dolgozatok is különbözőek: más-más szakmai állapotúak, kidolgozottsági fokúak, irányúak, netán bő vázlatok még. Egy közös bennük: újat keresett mindenki, eleddig el nem mondott problémákat, fel nem vetett vagy még kidolgozatlan ötleteket − nóvumot tehát, melynek mentén tovább folyhat a Hajnóczy-(újra)olvasás. Mielőtt e rendkívül hasznos és jó közérzetet maga után hagyó kis-konferenciát bemutatnám a dolgozatok prezentálásával, hadd' szóljak magáról a Hajnóczy-műhelyről, erről a kezdetben egészen laza szerveződésű, öntevékeny, de mostanra mind hatékonyabban együtt-munkálkodó testvérületről!

 A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Modern Magyar Tanszékén évek óta működik egy kicsiny, oktatókból, PhD-sekből, modern magyar, illetve irodalomelmélet speciális képzéses hallgatókból, nemrég végzett fiatal szakemberekből álló munkacsoport, akik mind egyértelműbb szorgossággal és kíváncsisággal munkálkodnak Hajnóczy Péter (1942-1981) életműve körül. Valamennyien elkötelezettek a modern próza radikális törekvései iránt; valamennyien erős szálakkal kötődnek Hajnóczy Péter szövegeihez. Az idők során komolynak mondható műhely alakult ki a tanszéken és holdudvarában, mind többen kapcsolódnak a diákok közül a munkacsoporthoz, és tárnak föl egyre gazdagabb intertextuális szálakat, motívumhálózatokat, narrációs és kronotopikus összefüggéseket Hajnóczy Péter munkásságában, kötve ezzel a szerzőt − és saját ismereteiket − mind több vonatkozásban a közelmúlt és jelen magyar és külföldi irodalmának és irodalomelméletének mozgásirányaihoz. Birkózva a legendával, a „korpusszal”; vizsgálva és alakítva a mindeddig bizonytalan Hajnóczy-kánont.

A vállalkozás egy 2002-es Hajnóczy-szemináriumból nőtt ki. A szeminárium vezetője magam voltam (1987 óta oktatója a szegedi egyetemnek), ki is egy nagyobb Hajnóczy (PhD)-tanulmány létrehozásán dolgozom évek óta. E disszertáció egy „Hajnóczy-kalauz” első nagyfejezeteit tartalmazza (Applikációk a Hajnóczy-korpusz szövetén. Expanzió és kilépés. A hagyományos szövegformálás elhagyásának módozatai Hajnóczy Péter életművében). A dolgozat védésére 2008. március 10-én került sor, opponensek: Szkárosi Endre (maga is Hajnóczy-kutató) és Bombitz Attila (kortárs prózatörekvések elkötelezettje).

Az első Hajnóczy-szemináriumot újabbak követték, majd az elhatározás, hogy időközben megszületett tanulmányaikkal a szerzők nyilvánosan is mutatkozzanak meg. Első fórumként a székesfehérvári Árgus vállalta 2004. november-decemberében a csoportot, egy Hajnóczy-blokk erejéig. E bemutatkozást követte 2006-ban az első tanulmánykötet a szegedi Lectum kiadásában, Ötvös Péter lektorálásával: Hoválettem. A párbeszéd helyzetébe kerülni. Hajnóczy-tanulmányok. Másként gondolkodik, másként ír, másfelől közelít a szövegekhez e csoport valamennyi tagja, de ez, úgy hisszük, csak színesíti a palettát, s az olvasók szélesebb rétegének kedvez. Hajnóczy Péter 29 éve halott. Azt gondoljuk, a mai fiatalok éppúgy megtalálhatják benne izgalmas olvasmányukat, mint közülünk az idősebbek, valamikor. Igyekeztünk a Hajnóczy-szakirodalomból minden elérhetőt elolvasni, s azt gondoljuk, jó néhány ponton tudtunk újdonsággal szolgálni a Hajnóczy-recepción belül. Célunk a kötetek címében is kimondott „párbeszéd”: a szövegekkel, az életművel való dialógus megkezdése volt − s maradt.

2008 áprilisában látott napvilágot a műhely második kötete Da capo al fine. Folytatódó párbeszédben. Hajnóczy-tanulmányok-II. címmel, ugyancsak a Lectumnál, most Szilasi László lektorálásával, Szkárosi Endre előszavával. Időközben olyan „megszállott Hajnóczysok”-ig is eljutott hírünk, mint Reményi József Tamás és Szkárosi Endre vagy Mátis Lilla, Eisemann György, Szerdahelyi Zoltán, Diószegi Olga, akik ugyancsak igenlik vállalkozásunkat, támogatnak bennünket.

2007-ben az Osiris Kiadó megjelentette újra a Hajnóczy-összest, Reményi József Tamás gondozásában, benne egy eddig még kiadatlan szöveggel, A szakáccsal. Munkacsoportunk a második tanulmánykötet munkálatait befejezve, e pretextus és szövegváltozat körül kezdte meg a vizsgálódást. Jelen sorok írójának disszertáció-védésén vetődött fel az ötlet Fogarasi György részéről, hogy hypertext-szerű megmunkálás formájában, a tematikus blokkokat fürtszerűen feldolgozva folytassa a műhely a korpusz feltárását. E tevékenységi forma a munkacsoport-jellegnek is jól megfelel. E célból 2008. szeptemberétől ilyen irányú szemináriumokat kezdtem indítani.

2008 fontos év volt a számunkra. Áprilisban Reményi József Tamást láttuk vendégül, aki az Osiris-kiadás körüli munkálatokról s a hagyatékban maradt szövegekről számolt be az érdeklődőknek. Ez év decemberében szerveztük országos Hajnóczy-konferenciánkat is a szegedi Grand Café Irodalmi Kávéházban. Az itt elhangzott tanulmányokból egy évvel később konferenciakötet jelent meg (Tudom. De: tudom-e? Hajnóczy-tanulmányok III.).

2009-ben a Szegedi Hajnóczy-műhely tovább folytatta a munkát a Hajnóczy-életmű körül. A Hajnóczy-hypertext szemináriumok most már kifejezetten a link-írásra és intermedialitásra specializálódtak. Munkaterepünk a korpusz mind szélesebb sávja, a módszertani alapot disszertációm nyomán íródott Hajnóczy-tanulmánykötetem adja, 666 (sic!) lábjegyzetével („a lebegő orgonagyökér” Egy Hajnóczy-prózakalauz első fejezetei, Yespress, 2010. február).

Időközben Reményi József Tamás átadta nekem mint a Szegedi Hajnóczy-műhely vezetőjének a hagyaték hat nagydobozát (még négy doboz átadását várom¹), s a feldolgozás munkája a tanszéki hagyatékbemutató után idén nyáron kezdődik meg, munkacsoportunk odaadó részvételével².

Újabb kötetre is készülünk: az ún. Hajnóczy-szkázok (Embólia kisasszony; A shiták; A kopt nők; A pad stb.) közül szeretnénk hat szöveget megjelentetni két-két műhelytanulmány kíséretében.

Hajnóczy Péter életműve az író halálával (1981) post factum névlegesen lezárult. Energikus, drámai szövegvilága azonban folyamatosan újabb és újabb értelmező hozzá-fordulásokat indukál. Az azonnal adódó dilemmán túllépve − hogy Hajnóczy életműve zseniális torzó vagy tudatosan lezáródó teljesség − a szövegtest szerves építkezése, dinamikája, radikális eklektikája mellett szavazunk. Élő, mozgékony organizmusnak látjuk Hajnóczy életművét, mely transzavantgárd érzékenységről ad számot, lényegénél fogva romantikus és − az irodalomból való kilépés, a totális expanzió irányába mozdul el, a „Mindig tovább!” kassáki jelszavát magáénak vallva.

S most következzenek a Műhely 2009. téli kiskonferenciájának tanulmányai! Szíves olvasást, kedvtelő válogatást mindenkinek, ki „kézbe veszi” a Spanyolnátha Hajnóczy-összeállítását!

¹ 2010. júliusában az utolsó dobozok átadása is megtörtént

² Azóta megtettük a hagyaték-feldolgozás első lépéseit: a Műhely csaknem összes tagjának részvételével jutottunk el szkennelő-fényképező, nyombiztosító munkánkban a 3. nagydobozig. Az őszi szünetben a munka folytatódik.